A medvék életmódját, élőhelyeik változását vizsgálja a kézdivásárhelyi Gál László. A 20 éve természetfilmezéssel és vadfotózással foglalkozó erdélyi ökológus a nagyvadak viselkedésén és a vadgazdálkodáson kívül a sajtóban napirenden lévő medvekérdésről is beszélt. Ezenkívül elmondta azt is, mit tehet az ember, ha szembetalálkozik a nagy testű ragadozóval. Érdekes és hasznos cikket találtunk a medvekutatás témájáról.
Az erdélyi Krónika cikkében Oláh Eszter írta meg, hogy Gál László ökológus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem doktori iskolájának hallgatója hat évig járt hajtóvadászatokra egy évig önkéntes, majd három hónapig hivatásos vadőrként. Közel húsz éve természetfilmes és vadfotós, 2007 óta pedig medvékkel foglalkozik, hét éve kutatja is őket. A természet és az erdélyi élőhelyek iránti szenvedélyes érdeklődés Gál László esetében egészen a korai évekre nyúlik vissza, rengeteg tapasztalattal és tudással gazdagodott, mielőtt belefogott volna a medvék kutatásába.
Vadgazdálkodás és látásmód
A vadőri képzés volt az első tudományos alapú képzése a vadak és a vadgazdálkodás terén. Ekkor nyert betekintést a szakma részleteibe, a vadak gondozásába, a velük való gazdálkodásba, annak pénzügyi hátterébe, illetve a vadászat etikájába.
„A feladatom elsősorban a terület folyamatos bejárása, az etetők feltöltése és karbantartása, a vadorzás megelőzése és a lőhető, golyóérett egyedek számontartása volt. Sok mindenre választ kaptam a vadgazdálkodással kapcsolatban. Megértettem, hogy mit jelent ez a nézőpont, és ez mennyire befolyásolja a jelenleg látható természetet” – mutatott rá az ökológus.
Az erdőjárás idővel a természetfilmezéssel és a vadfotózással egészült ki, amely – mint mondta – kialakított benne egy nagymértékben érzelmi alapú kapcsolatot a természettel. Hozzátette, idővel ez sok kérdést és nagyfokú kíváncsiságot generált, amelynek rendszerint igyekezett eleget tenni. A kérdések azonban egyre szaporodtak, László pedig rájött, hogy a tapasztalati tudás mellett szüksége lesz egyéb jellegű támpontokra is – írták.
A medvekutatás részletei és érdekességei
A medvék tanulmányozása során szerzett ismeretei kapcsán elmondta, hogy a medvék elsősorban ragadozók, amelyek legelnek, mint a tehenek. Táplálékuk nagyjából 60 százaléka növényi eredetű, 30 százalékát a rovarok, azok tojásai és lárvái teszik ki, és csak 10 százaléka származik emlősökből (dögökből és az általuk megölt, legtöbbször fiatal, öreg vagy beteg egyedek teteméből). Szerinte a medvepopuláció csupán kis hányada szokik rá a háziállatokra. Elmondta, a táplálkozásuknak megfelelően lehet meghatározni az élőhelyüket is: a sűrű, ültetett fenyves csak búvóhelynek alkalmas.
„A medvéknek is, akárcsak az embereknek, különböző személyiségük van, és ennek megfelelően viselkednek” – emelte ki Gál László. Mint elmondta, az emberre csak azok az egyedek veszélyesek, amelyek lövés vagy csapda által megsérültek, illetve, ha veszélyben érzik magukat és a bocsaikat, esetleg, ha éppen megzavarják őket. Kiemelte, a vérmedvék olyan egyedek, amelyek legtöbbször fizikai sérülés miatt rászokhattak a háziállatokra, vagy szintén sérülésből adódóan kimondottan agresszív viselkedést tanúsítanak az ember iránt.
Elkerülni a baleseteket és a veszélyes találkozást
Arra a kérdésre, miként érdemes nekivágni a medvék lakta területeknek, illetve hogyan lehet megelőzni a különböző támadásokat és baleseteket, a szakember elmondta: a medve természetéből adódóan elkerüli a zavart helyeket, és nem marad azok közelében még akkor sem, ha hajnalban vagy éjszaka éppen ott táplálkozik. Arra hívta fel a figyelmet, hogy nem ajánlott csendben járni az erdőt, vagy bemenni a sűrű bokrok közé. Ha kutyával sétálunk, mindenképp ajánlott, hogy tartsuk pórázon kedvencünket, főleg, ha azt nem lehet visszahívni. Ajánlotta ugyanakkor a medvespray-t is, amely biztonságérzetet adhat az erdei séták során, még ha nem is kerül sor annak használatára. Hozzátette, a médiában megjelenő híreket is érdemes fenntartásokkal kezelni, hiszen ezek félrevezetőek lehetnek, főként, ha nincsenek kellő magyarázattal ellátva.
A szakember azt is kifejtette, hogy a fajt elsősorban az élőhely miatt védjük, ugyanis, ha védelem alatt áll a medve élőhelye, akkor ott sok más faj is védve van, ezzel pedig magunknak, embereknek is jót teszünk.
„Véleményem szerint nem létezik egy »mindenki számára élhető« megoldás, mindig lesz, akinek nem tetszik valami. A jelenlegi helyzeten leginkább az oktatással, illetve a természetvédelmi törvények betartásával lehetne javítani, valamint ha a kormány törölné, vagy legalább egyeztetné az egymásnak ellentmondó törvényrendeleteket” – fogalmazott az ökológus.
