Beköszöntött a meteorológiai tavasz és közeleg az a nap is, amelyen a nőket ünnepeljük: a nőnap. Ez a nap a nőkről szól, de vajon honnan is ered ennek az ünnepnek a gyökere? Ennek jártunk utána.
Mára már sokan köszöntik családtagjaikat, ismerőseiket, barátaikat ezen a napon, de nem mindenki tudja, hogy a nőnap a nők hosszú évtizedeken át folyó harcát eleveníti fel, melyet a női egyenjogúságért vívtak.
Sok száz éves az a közismert kijelentés, miszerint a nők helye otthon van, dolguk a gyereknevelés és a háztartás vezetése. Ezzel szemben a nők a társadalomban ugyanolyan fontossá akartak válni, mint a férfiak, dolgozni akartak és ugyanolyan munkafeltételekben kívántak részesülni, mint a férfiak.
Ezért aztán 1857. március 8-án New Yorkban utcára vonultak a női dolgozók a korrektebb munkabér és megfelelő munkakörülmények biztosításának reményében. Ezt a dátumot tekinthetjük a nőnap megszületésének, bár hivatalosan csak 1910. augusztus 28. és szeptember 3. között megrendezett II. Internacionálé alkalmával vált nemzetközileg elfogadott ünneppé a nőnap. Ekkor mondák ki, hogy minden évben nemzetközi nőnapot tartanak, amely elsősorban a nők választójogáért folytatott harcot szolgálja. Két évvel később, 1912-ben Clara Zetkin, a bázeli Nemzetközi Kongresszuson kijelentette, hogy a nemzetközi nőnapot az 1857-es New York-i tüntetés emlékére minden évben március 8-ánfogják tartani.
Magyarországon 1913-tól jelent meg a nőnap a köztudatban. Ebben az évben az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott, egy évvel később már az ország több pontján rendezvényeket szerveztek a nők ünneplésére. Eleinte különböző időpontokban rendezték meg a nőnapot, majd 1948-tól hazánkban is március 8-án ünnepeljük a gyengébbik nem képviselőit.
1951-től hazánkban egyéb jelentősége is lett a nőnapnak, politikai színezetet kapott. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa március 8-án kiadott egy rendeletet, melynek értelmében a sokgyermekes anyákat minden évben kitüntetésben részesítették nőnapon annak alkalmából, hogy, gyermekeik világrahozatalával és felnevelésével nagymértékben hozzájárultak Magyarország népességének gyarapodásához.
Visszagondolván a magyar nők helyzetére és különösen a parasztság helyzetére, nagyon is megérdemelték a nők már akkor is, hogy megünnepeljük őket. Nem volt könnyű életük a gazdasszonyoknak, ugyanis a házimunkák mellett más téren is kemény munkával kellett helytállniuk. Amíg a vetés, szántás, betakarítás folyamata a férfiak dolga volt, addig tipikus női munkának számított a kikelt növények ápolása, kapálása, ritkítása. A szőlő kapálása szintúgy a nők feladata volt.
Ugyancsak női munka volt a fonás, itt fiataltól az idősig minden korosztály képviseltette magát. Az év során összegyűjtött kenderből fonalat fontak az asszonyok kalákába tömörülve.Később ebből a fonalból készítették el ruháikat, de a szövés már csak a felnőtt asszonyok feladata volt.
További női munka volt még a mosás, ami nagyon fárasztó volt régen mosógép hiányában, illetve a kenyérsütés. Ez sem volt egy egyszerű munka, a kenyérdagasztás nagy erőt kívánt, amelyet hosszú időn keresztül kellett kifejteni.
Hazánkra nem volt jellemző, de külföldön előfordult, hogy a nők akár még a szántásban és a traktorvezetésben is részt vehettek a szántóföldeken. Az ilyen keményen dolgozó asszonyoknak biztosan nem volt problémájuk sosem az egyenjogúsággal J
Az alábbi zenés virágesővel pedig a Magro.hu szeretne Boldog Nőnapot kívánni a gyengébbik nem tagjainak! 🙂
Ehhez összegyűjtöttünk néhány ideillő verset és idézetet. Korábbi cikkünket itt olvashatja.
