Magyar kutatók segítségével foglalták össze az európai édesvizek védelmének legfontosabb szempontjait

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársai által vezetett nemzetközi kutatócsoport átfogó elemzést készített az európai édesvízi biológiai sokféleség védelmének legfontosabb szempontjairól. Ebben a kontinens vízgyűjtőit értékességük szerint, az ott élő fajok természetvédelmi helyzete alapján rangsorolták. A kutatók azt találták, hogy a legfontosabb területek többsége a mediterrán félszigeteken helyezkedik el, de a magyarországi vízgyűjtők is kiemelt értéket képviselnek. Az elemzés a PLOS ONE folyóiratban jelent meg.

Az ELKH írta meg, hogy bár az édesvizek a Föld felszínének csupán egy százalékát borítják, mégis az ismert fajok 10 százalékának adnak otthont. Az édesvízi ökoszisztémák számos ökológiai szolgáltatást nyújtanak, ezek közé tartozik például az élelmiszer-termelés, a szénraktározás és a víztisztítás. Ugyanakkor ezen élőhelyeken a szárazföldi és a tengeri ökoszisztémákhoz képest nagyobb ütemű az egyes fajok populációinak fogyása. Ennek oka elsősorban az élőhelyek megszűnése, ami a lecsapolások, a mederszabályozások, a vízerőművek létesítése, a szennyezések és a klímaváltozás miatt következik be. Az édesvizek helyzetét tovább nehezíti, hogy a védett területek kijelölésekor ezeket ritkábban veszik figyelembe. Az egyes vízfolyások szerepe például sokszor kimerül a területek lehatárolásában – írták.

Magyar kutatók segítségével foglalták össze az európai édesvizek védelmének legfontosabb szempontjait - Egy védelemre érdemes, magas természetvédelmi értékességgel rendelkező balkáni folyó, a Shala Albániában (Szabolcs Márton felvétele - ÖK)
Magyar kutatók segítségével foglalták össze az európai édesvizek védelmének legfontosabb szempontjait – Egy védelemre érdemes, magas természetvédelmi értékességgel rendelkező balkáni folyó, a Shala Albániában (Szabolcs Márton felvétele – ÖK)

Az édesvízi biodiverzitás hatékonyabb védelmének elősegítése érdekében az ELKH Ökológiai Kutatóközpont munkatársai által vezetett nemzetközi kutatócsoport átfogó elemzést készített, amelyben természetvédelmi értékességük alapján rangsorolták az európai kontinensen található vízgyűjtőket.

Az összehasonlítás alapja

Az értékességet összevetették a területi védelemmel is, ehhez egy olyan globális édesvízi adatbázist használtak, amely a kontinenst 18 ezer 816 vízgyűjtőre osztja fel. Az egyes fajok elterjedését a vízgyűjtőkben a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai alapján összegezték. Az elemzésben 512 hal, 656 puhatestű, 124 szitakötő, 339 vízinövény, azaz összesen 1631 faj adatai szerepeltek. Ezeket a fajokat más-más súllyal vették számításba, szintén az IUCN által meghatározott veszélyeztetettség, valamint terjedőképességük alapján. 

Eszerint minél veszélyeztetettebb egy faj, illetve minél kevésbé képes a terjedésre, annál nagyobb súllyal szerepelt a vizsgálatban.

Az európai vízgyűjtők természetvédelmi értékesség szerint. (A): konnektivitás nélkül, (B): konnektivitással. A narancssárgával jelzett területek a legértékesebbek, az egyre hidegebb színek egyre alacsonyabb prioritásértékeket jeleznek.

Marxan és más elemző rendszerek

A kutatók a szisztematikus természetvédelmi tervezés eszköztárát használták fel az elemzéshez, melynek célja, hogy a védett területek kijelölése tudományosan megalapozott szempontok alapján történjen. A természetvédelem hajnalától az elmúlt évtizedekig a védett területeket inkább társadalmi és esztétikai szempontok alapján félreeső, kevésbé hasznosítható, ugyanakkor sokszor tájképileg igen látványos helyeken jelölték ki. Ilyen például a föld első nemzeti parkja, az amerikai Yellowstone vagy a nehezen művelhető, de mind kulturálisan, mind biológiailag nagy értéket képviselő magyarországi Hortobágy.

Az utóbbi időben azonban e téren elterjedt az a tudományos megközelítésű szemlélet, amely a biodiverzitást, valamint a veszélyeztetett fajok és élőhelyek minél nagyobb mértékű területi lefedettségét is figyelembe veszi. Ennek egyik fontos lépése a térbeli természetvédelmi priorizálás, mely folyamat végén egyes tervezési egységek – például közigazgatási egységek, vízgyűjtők, rácsháló cellái – mellé különböző prioritásértékeket rendelnek. A prioritásértékek számítása általában valamilyen erre a célra kifejlesztett szoftver segítségével történik. Erre példa a Marxan, amelyet ausztrál kutatók fejlesztettek a Nagy-korallzátony Nemzeti Park bővítésének megalapozásához. Az ilyen szoftverek az újabb védett területek kijelölése mellett a meglévő védett területhálózat megalapozottságának vizsgálatára is alkalmasak.

Az európai vízgyűjtők természetvédelmi értékessége és a védett területek aránya közötti kapcsolat. (A): konnektivitás nélkül, (B): konnektivitással.
Az európai vízgyűjtők természetvédelmi értékessége és a védett területek aránya közötti kapcsolat. (A): konnektivitás nélkül, (B): konnektivitással.

A kutatók mostani vizsgálatukban szintén a Marxan szoftvert használták, melynek segítségével az egyes fajokat különbözőképpen súlyozva számolták ki a vízgyűjtők természetvédelmi értékességét. Az értékes vízgyűjtők többsége az Ibériai-, az Itáliai- és a Balkán-félszigeten, valamint a nagyobb folyók, például a Duna mentén található, észak felé haladva egyre kisebb arányban. 

Az is kiderült, hogy az egyes országokra számított átlagos értékesség tekintetében Magyarország a harmadik helyen szerepel Európában.

Konnektivitás és folyószakaszok

A kutatók a természetvédelmi értékességet a folyószakaszok összekapcsoltságának függvényében is megvizsgálták. Ez azért fontos, mert az egyes vízgyűjtőket ért hatások a folyók áramlása miatt más vízgyűjtőket is érinthetnek, így a természetvédelemben az utóbbi időben előtérbe került a folyószakaszok kapcsoltságának, azaz konnektivitásának biztosítása. Az elemzésből kiderült, hogy bár a konnektivitás beépítése fontos, bizonyos tavi fajok védelmének lehetősége csökken, ha a kijelölhető prioritásterületek korlátozottak. 

A kutatók azt is vizsgálták, hogy a természetvédelmi értékesség mennyire van átfedésben a védett területek jelenlegi hálózatával.

Európa nagy részén a helyzet jónak mondható, bár elég nagy a különbség a keleti-déli és nyugati-északi országok között. Az Európai Unióban a meglévő Natura 2000 hálózatnak köszönhetően nem csak a magas természetvédelmi értékek párosulnak magas szintű védelemmel – mint például Magyarországon –, de sokszor az alacsonyak is. A védett területhálózat bővítése Európában az édesvízi biodiverzitás szempontjából kiemelt Balkán-félszigeten lenne a legfontosabb, de Ukrajna és Oroszország is bővelkedik magas értékű, de alacsony védettségű területekben.

Az európai országok átlagos természetvédelmi értékessége az édesvízi biodiverzitás szempontjából
Az európai országok átlagos természetvédelmi értékessége az édesvízi biodiverzitás szempontjából
Share Button

Kapcsolódó cikkek

Autógumi rizsháncsból és pitypangból A világ gumigyártó cégei az utóbbi években arra törekednek, hogy minél kevesebb kőolajszármazékot használjanak fel az autógumik gyártása során, vissza...
Háromszázötvenmilliós környezetvédelmi beruházás a... Több mint 350 millió forint értékű környezetvédelmi beruházást valósított meg a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága. A programban kisvizes élőhelyek ...
Természetkárosítás Zalában – vádat emeltek a... Vádat emeltek egy Magyarországon állattartással foglalkozó szlovén földbérlő ellen, mert mezőgazdasági tevékenységével védett madarak, rovarok, illetv...
Országos ellenőrzés – célpontban az őstermel... A megyei kormányhivatalok földművelésügyi szakemberei országos ellenőrzést tartottak az őstermelők körében. A vizsgálatok során kiemelt figyelmet ford...
Ezúttal a tejágazat a vizsgálatok célkeresztjében... Tejágazati célellenőrzést rendelt el az országos főállatorvos május 6-ától a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanácstól érkező bejelentések alapján. ...
Biomasszával fűthetik Tatabánya 23 ezer háztartásá... Nagymennyiségű faapríték szállítását teszi lehetővé az a 2032-ig érvényes szerződés, melyet a Vértesi Erdő Zrt. és a Tatabánya távfűtését biztosító Ta...