A pohánka több néven is ismert, mint hajdina, tatárka, tatárbúza, haricska, szerecsenbúza. Bár lisztes magját a búzáéhoz hasonlóan fogyasztják, a gabonafélék közé sorolják, botanikailag a keserűfűfélék közé tartozik. Évek óta úgy emlegetik, mint az elfeledett növényt. A helyzet mégis változatlan, mert hazánkban alacsony a terméshozama és nehezen hántolható.
Pedig a világon mintegy 3 millió hektáron termesztik és globálisan 3 millió tonna hajdina terem évente. A legfontosabb termesztő országok Kína, Oroszország, Ukrajna, Franciaország és Lengyelország tartozik.
Nálunk június-július folyamán kell elvetni, az érésére mindössze 10-12 hetet kell várni. Az enyhe domboldalakat és kissé savanyú talajokat kedveli, de viszonylag igénytelen és nagyon ellenálló növényről van szó. Betegségek ritkán támadják meg, speciális kártevője nincs. A Dunántúl déli részén és a Duna-Tisza közén gyakoribb. A gabona után vagy másodvetésként, őszi keverékként vetik.
Szívesen fogyasztják a haszonállatok, a virágai pedig kifejezetten gazdag méhlegelőt adnak. A bioételeket kedvelők körében ismertebb növényről van szó, hiszen a héjátlanított, koptatott magjából kásaszerű bioétel készíthető. A téli hónapokban értékes vitaminforrás a magja.
