A keselyűfejű gyöngytyúk, melyet hazánkban egyelőre leginkább még csak díszmadárként tartanak, vadgazdálkodási szempontból figyelemreméltó, emellett húsa is ízletes. A világ több pontján már félvadon is tenyésztik. De vajon érdemes lehet behozni a gazdasági madarak közé, megéri tartani?
Viszonylag nagytestű a vadonélő gyöngytyúkfajok között, sokak szerint egyben a legszebbek közé is tartozik. A házi gyöngytyúkunkhoz hasonlóan ez a faj is vándorlásra hajlamos, de némi beszoktatás után könnyen helyhez köthető. A nemek közötti különbség nem igazán jelentős, bár egyes irodalmi adatok szerint a kakasok tömege akár másfélszer akkora is lehet, mint a tyúkoké.
A sisakos gyöngytyúk a háziasított gyöngytyúk vad őse. A faj feje csupasz és jellegzetes bélyege a feje tetején levő „sisak”, melyről nevét is kapta. Északkelet-Afrika szárazabb területein még ma is viszonylag elterjedt madár. Európába az első példányok díszmadárként érkeztek, és mivel áruk kifejezetten alacsony volt, sokáig nem igazán törődtek szaporításukkal.
Miért lehet jó a keselyűfejű gyöngytyúk az állattartóknak?
A faj jó alkalmazkodóképessége, szaporasága, gyors növekedése, viszonylag nagy testtömege teszi értékessé, mint gazdasági haszonállat. A keselyűfejű gyöngytyúkra jellemző, hogy általában csak június végén kezd el tojni. Viszont az utolsó tojásokat már télvíz idején rakja le. Ha elszedi a tojásokat, évente 25-40 darabot gyűjthet tőle. Fontos, hogy nyugodt költőhelyet biztosítson számára. A gazdák gyakran kukoricaszárból építenek kis búvóhelyet, ahol a tyúk biztonságban érezheti magát. Ebben a tojó kaparhat egy kis fészekgödröcskét. Érdekesség, hogy ellentétben a legtöbb vadonélő rokonával, a keselyűfejű gyöngytyúk nem kétnaponta tojik egy-egy tojást, hanem 5-6 napon keresztül naponta. Aztán pedig egy-két nap kihagyás után ismét naponta rakja le a többit. A fészekalj általában 8-12 tojásból áll.
A viselkedésére és a fiatalokra oda kell figyelni
A vadonban a költési időszakban a keselyűfejű gyöngytyúk általában párban él. A kakasok a költési időszakban kifejezetten agresszívek egymással. Ezért a fajt nagyobb csoportban csak akkor érdemes és szabad tartani, ha jókora tér áll rendelkezésre. Így a felajzott állatok ki tudnak térni egymás elől. A csibék 21-22 napra kelnek, és általában kifejezetten erős szervezetűek, ellenállóak. A keselyűfejű gyöngytyúk etetése lényegében megegyezik a házi gyöngytyúkéval. A fiatalokra igazából addig kell különösen vigyázni, míg éjszakára fel nem tudnak gallyazni az ülőrúdjaikra.
