Nem az orvosi célú marihuánáról van szó, hanem a tetrahidrokannabinol-tartalommal (THC) alig bíró ipari kenderről, amit több ágazatban lehet alapanyagként hasznosítani. Az ipari kender felhasználható többek között az üzemanyag-, a textília-, és az élelmiszergyártásban is. Ezen kívül a gyógyászatban is fontos alapanyag a belőle kinyerhető kannabiszolaj.
A Huffington Post cikkére az Index.hu bukkant rá, ezt az anyagot szemléztük. A kendertermesztés általános engedélyezéséről szóló törvényt Donald Trump amerikai elnök írta alá, és idén januártól lépett hatályba. Az ipari kendert korábban annak ellenére, hogy nem tartalmaz értelmezhető mennyiségű THC-t (ez az az anyag a marihuánában, ami a bódult állapotot okozza) a kábítószerek között tartották nyilván.
Eric Steenstra, az amerikai kenderlobbi egyik legnagyobb szószólója, a Vote Hemp szervezet vezetője azt nyilatkozta a lapnak, hogy a törvény elfogadása óriási győzelem a mozgalmuknak, és kedvező hatása lesz a vidéki gazdálkodó közösségekre is.
Az ipari kender többek között üzemanyag-, textília-, és élelmiszergyártásban is felhasználható. Ezen kívül a gyógyászatban is fontos alapanyag a belőle kinyerhető kannabiszolaj, amelyről az utóbbi években derült ki, hogy fájdalom- és szorongáscsillapító hatással bír.
Utánanéztünk a magyar kender múltjának, és az Agromag oldalán találtunk erről bővebb leírást, ebből idézünk.
Magyarországon elkülönülten történik a rostkender termesztés és a vetőmag előállítás
A magkender termesztése főként kézi munka, és a rostkender kévék kúpolása is így történik. Az egész (nem darabolt), vízmedencékben áztatott kóróból hosszú textilipari minőségű rost nyerhető ki. A nyugat-európai kendertermesztés kettős hasznosítású állományokban történik. A gépesítése megoldott, kézimunkát nem igényel, azonban a learatott, a bálákba tömörített, feldarabolt kóró durvább rostja inkább más ágazatok, mint az építőipar, a járműipar és a papíripar számára megfelelő alapanyag. Ugyanazon állományból learatott vetőmag csökkenti a termesztési költségeket.
Az első magyar kenderfajtát 1923–ban ismerték el, ez az F-kender nevet kapta.
A kompolti kutatóintézetben született és az intézet alapítója, Fleischmann Rudolf hozta létre olasz alapanyagból. Az addig köztermesztésben lévő olasz tájfajtákat felülmúlta rosttartalomban, de a köztermesztésben csak az 1930-as években terjedt el, amikor Olaszország a kendervetőmag exportját beszüntette. 1954-ig ez fajta uralta a magyar kendertermesztést, amikor a Kompolti fajta elnyerte az állami elismerést. 1924-ben Bredemann egy új, a rostnövelésre igen hatékony nemesítési módszert közölt. Ennek lényege, hogy a kétlaki kendernél mind a két ivarban biztosította az irányított szelekciót a magas rosttartalomra. Ez a módszer elméletileg megduplázta a rostdúsítás hatékonyságát és alkalmazásának köszönhetően 36 év alatt, 13-ból 40 százalékra sikerült növelni a Kompolti fajta anyatöveinek a rosttartalmát.
1959-ben ismerték el a Szegedi-9 rostfajtát
Az elismerés idején magasabb rosttartalommal rendelkezett, mint a Kompolti, amelyik csak 1962-re érte be a Szegedi-9 rosttartalmát. Az utóbbihoz Jakobey István szegedi nemesítő neve fűződik, aki a „normatengely módszerével” egyidőben tette lehetővé tette a kórótermés- és rostszázalék növelését. A két tulajdonság összefüggése negatív, de az ő grafikus módszerének köszönhetően kiválaszthatók azok az anyatövek, amelyek XY koordináta rendszerben, illetve rosttömeg-kórótömeg rendszerben a korrelációt törő régióba tartoznak. Ezt a módszert alkalmazva gyors hektáros rosttermés növekedést ért el. Annak ellenére, hogy mind a két fajta sikeres volt és kiszorította az idegen fajtákat a hazai piacról, a Szegedi-9 fajtát törölték a nemzeti listáról, holott a Kompolti a mai napig az EU fajtalistán szerepel. Mivel világvezető fajta volt a rosttartalmat tekintve, évtizedeken keresztül standard fajtának használták az állami kísérletekben hazánkban és külföldön is. A magyar kendernemesítés ezeket az eredményeket a rostdúsító fajtafenntartásnak és leginkább a Bredemann módszernek köszönhetően érte el.
1971-ben nyert állami elismerést egy másik kétlaki fajta, a Kompolti sárgaszárú
Ez volt az első szabadalmazott fajta. A vegetatív stádium befejeztével a levelekben és a szárban lévő klorofill elbomlott, és ezáltal a rostszíne világosabb lett, ami akkoriban a rostipar egyik minőségi követelménye volt. A rendszerváltáskor 25 százalékos volt az országos rost átlagtermés, ami világelsőnek számított. Hazánkban a kendert kizárólag rostnyerés céljából termelték, kötöző anyagok és textilgyártásra használták. Ilyen célra a kétlaki fajták felelnek meg a legjobban. A rostnövelés a Bredemann módszerrel csak a kétlaki fajtákon alkalmazható és a rostminőségük is jobb a hímkender arányának köszönhetően. A kétlaki fajták hátránya az alacsonyabb magtermés.
