Kötelező-e egyéni vállalkozóként üzemorvosi szolgáltatást biztosítani az alkalmazottaknak? Felmondhat-e egészségkárosodás miatt munkavállalójának az egyéni vállalkozó? A példa szerint az egyéni vállalkozó alkalmazottja jelenleg táppénzen van. Májusban műtik. Egészségkárosodása miatt az eredeti munkakörét nem tudja folytatni. Ezért a munkaadó felmondana neki. Milyen módon mondhat fel, mire kell odafigyelnie? Az olvasói kérdésekre dr. Kéri Ádám ügyvéd, compliance szakértő válaszolt.
Az Adózóna anyagát szemléztük. A cikk a kötelező üzemorvosi szolgáltatás témakörét érintette.
A kérdés részletesen így szólt: Egyéni vállalkozónak kötelező üzemorvosi szolgáltatást biztosítani alkalmazottainak? Ha igen, akkor mi a teendő? Van-e bejelentési kötelezettsége hivatalos szerv felé? Ha ezt elmulasztotta, akkor ennek milyen szankciói vannak? A másik kérdésem betegállomány alatti felmondással kapcsolatos. Egyéni vállalkozó alkalmazottja jelenleg táppénzen van. Májusban műtik. Egészségkárosodása miatt az eredeti munkakörét nem tudja folytatni. Ezért a munkaadó felmondana neki. Milyen módon mondhat fel, mire kell odafigyelnie?
A portál olvasója két egymástól független kérdést tett fel:
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 54. § (7) (i) bekezdése alapján az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles a munkabiztonsági szaktevékenységnek, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített feladatok ellátásáról az e törvényben meghatározott módon gondoskodni és az előírt feladatok ellátására e törvényben meghatározott személyt, illetve szervezetet biztosítani.
58. § (1) A munkáltató az 57. § (1) bekezdésében előírt kötelezettségén túl, a külön jogszabályban meghatározottak szerint és valamennyi munkavállalójára kiterjedően a 21. § (3) bekezdésében – ide nem értve a munkaeszközöket -, a 23. § (2) bekezdésében, a 40. § (1) bekezdésében, a 42. §-ban, a 44. § (1) bekezdésében, a 46. §-ban, a 49. § (1) bekezdésében, az 54. § (1) bekezdés b) és d)-g) pontjaiban, (2) bekezdésében, (7) bekezdés b) pontjában és az 56. §-ban előírt feladatainak ellátásához foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást köteles biztosítani. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosítása történhet a munkáltató által működtetett vagy a munkáltatóval kötött szerződés alapján külső szolgáltató útján.
(2) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat a munkáltató felelősségének érintetlenül hagyásával közreműködik az egészséget nem veszélyeztető munkakörnyezet kialakításában, az egészségkárosodások megelőzésében, a munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített, külön jogszabályok által előírt feladatok ellátásában.
“A jogszabályban bejelentési kötelezettséget nem látok. A kötelezettség elmulasztása miatt a hatóság bírságot szabhat ki. Mellékelem a Nemzeti Népegészségügyi Központ egy tájékoztatóját” – írta.
Ami a második kérdést illeti, a keresőképtelenség felmondási korlátozást eredményez az alábbiak szerint:
68. § (1) A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik.
(2) A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követő napon kezdődik:
a) a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,
b) a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,
c) a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.
Ami a felmondás szabályozását illeti a helyzet a következő:
66. § (1) A munkáltató felmondását köteles megindokolni.
(2) A felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.
A munkavállaló képessége egészségi vagy szakmai lehet. Egészségi állapota miatt akkor szüntethető meg a munkavállaló munkaviszonya alkalmatlanság okán, amennyiben az adott munkakör vonatkozásában ezt a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat jogerősen megállapította. Ez tehát orvosszakmai kérdés – fogalmazott a szakértő.
