Az idei nyár példátlan hőhullámot hozott szinte egész Európába, vele Magyarországra is, a szárazságtól porzik a fél kontinens. Több hazai folyónkon rekordalacsony vízállást mérnek, nem egy halastó kiszáradt, de az aszály mérhetetlen károkat okoz a mezőgazdaságban és a hazai gyümölcsösökben is. Tény, hogy a hazai klíma változóban van, az aszályos időszakok egyre gyakoribbak.
Sokakat érdeklő kérdés, milyen gyümölcsfákat érdemes ültetni, melyek azok a fajták, amelyek jobban bírják a mostani szélsőséges, aszályos időjárást. Erről kérdezte a HelloVidék Bábel László okleveles kertészmérnököt. Kérték, adjon néhány tippet.
1901 óta a legszárazabb 7 hónap
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) közleménye szerint 1901 óta a legszárazabb 7 hónapon vagyunk túl. Az átlagos csapadékmennyiség csaknem fele hiányzik. A Duna és a Tisza vízgyűjtő területein januártól július végéig terjedő időszakban az éghajlati átlaghoz képest 25%-os, illetve 31%-os csapadékhiány alakult ki. Mindkét területen a március volt a legszárazabb, amikor a csapadék 79-89%-a hiányzott. Vízgyűjtőknél már a tavalyi év is szárazabb volt az átlagosnál. Az idei esztendő első 7 hónapja ezt a hiányt csak tovább növelte – írta az OVF.
A rendkívüli szárazság egyik oka a tudósok szerint egy egyszerű fizikai jelenség: minél melegebb a levegő, annál több vízgőzt képes felvenni anélkül, hogy telítetté válna – írja az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján megjelent friss tanulmány is. Márpedig felhő csak akkor alakul ki, ha a vízgőz telítetté válik, azaz kicsapódik, a mostani hőség azonban kifejezetten nem felhő- és csapadékbarát. Kánikula idején rengeteg vízgőz kell a felhősödéshez, de nem csak hogy nem érkezik semerről, hanem helyette forró szaharai eredetű levegő szárítja tovább az amúgy is szikkadt levegőt. Saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, hogy a Kárpát-medence bizony gyorsabban melegszik a világátlagnál, ami az éghajlatváltozásból fakadó szélsőségek (hőhullámok, heves esőzések, villámárvizek stb.) fokozódását is jelenti.
A klíma változását rosszul tűrő, valamint munkaerő-igényes gyümölcsök – mint például a málna, a szeder, a fekete ribizli és a köszméte – pedig gyakorlatilag eltűntek a hazai köztermesztésből, és ebben az állapotban a belátható jövőben nem is várható változás, de a háztáji kertekben sem jobb a helyzet.
A klímaváltozásra a hazai kertekben is készülni kell
Ennek első és legfontosabb eleme az lenne, hogy a kertünkben elsősorban olyan növényeket ültessünk, amelyek szárazságtűrőek, bírják a szélsőségesebb időjárást, és nem kell állandóan öntözni őket. Bábel László okleveles kertészmérnök szerint, ha a klímaváltozás kapcsán a kertekről és gyümölcsfákról beszélgetünk, többféle dolgot kellene szem előtt tartanunk. Az egyik, hogy lehetőség szerint a régi tájfajtákat lenne célszerű használni, amiket az adott környéken nemesítettek ki, ami azt az éghajlatot jól bírja. Gyümölcsfák esetében érdemes tájszelekcióval arra a területre nemesített fajtákkal próbálkozni.
Nézzünk körbe, kiránduljunk művelésükkel felhagyott régi gyümölcsösökhöz! Budapesten a János-hegyen a 80-as évekig volt egy nagyjából 40 hektáros elhagyatott gyümölcsös, aminek a helyére építették fel a diplomata lakótelepet. Amiről kevesen tudtak, mert teljesen bozótos volt. Ilyen helyeken hihetetlen értékes kincseket lehet találni.
Azért is érdemes ilyen elhagyott helyről növényt beszerezni, mert ami ilyen körülmények között életben marad, az biztos, hogy sok mindent ki fog bírni. Túlélőbbek, mint a modern nemesítések. Igaz, hogy ezeknek a gyümölcsfáknak a termése gyakran apróbb, nem annyira tetszetős, de maguk a fák sokkal életrevalóbbak – közölte a beszélgetés elején Bábel László, aki szerint a nehézséget az okozza, hogy hiába edzettebbek és kevésbé érzékenyek ezek a régi fajták, mégis rohamosan tűnnek el.
Az eredeti Bereczki-féle birsalmával például már nem is igen találkozhatunk. A jelenlegi, Bereczki birsnek hívott alapfajtáját Félegyházán 1883-ban találták, 1995-ben lett árufajta. Az addig Bereczki néven szaporított birsfajta nem egyezik meg a jelenlegivel. Manapság a birs sem egy közkedvelt gyümölcsfajta. Amikor házilag savanyították a káposztát, rendszeresen néhány szem birs is bekerült a hordóba. Régen voltak cseresznyének nem piros színváltozatai is.
A középkorból fennmaradt beszámolók alapján tudjuk, hogy léteztek olyan cseresznyefajták, amelyek fehérre vagy épp feketére értek, és volt, amelyik zöldre. Most már nem igen találni ilyeneket sem. Ezek a régi fajták nem igényeltek sok gondozást, nőttek a szőlőhegyen vagy a kert végében, nem kellett őket különösebben öntözni sem – mesélte a szakember.
Hozzátette: a régi időkben az emberek még tudták, hogy melyik gyümölcsfát mire lehet használni. Volt, amelyikből rétest készítettek, a másikat frissen fogyasztották, volt olyan alma, amit el tudtak tenni télire. A „húsvéti rozmaring” például nem véletlenül kapta ezt a nevet, ez az almafajta ugyanis tavaszig eláll. Egy viaszos bevonat képződik a gyümölcsön. Régen gyakran rozs vagy búza közé tették be, és úgy tárolták, hogy friss maradjon.
Nem kell feltétlenül árudában vásárolni a facsemetét
Ha valaki olyan szerencsés helyzetben van, hogy rábukkan egy szórvány gyümölcsösre, akkor a vegetációs időn kívül, ősztől tavaszig érdemes fiatal, egészséges magoncokat begyűjtenie, és azt a saját kertjében elültetni. A szakember szerint a vegetatív szaporítási módok közül a legismertebb az oltás, hiszen az árudában is oltványokat kapunk. A gyümölcsfák oltása azonban nem a legegyszerűbb, de dugványozással bárki próbálkozhat.
Egy érdekesség, a legenda szerint a cseresznye is úgy terjedt el Európában, hogy a rómaiak hódításuk során minden újonnan megszerzett területről, római diadalmenetük során zöld, leveles ágakat vittek. Azért, hogy ne száradjon ki, földbe dugták és locsolták.
A Kárpát-medence leigázása alkalmából is így tettek. A cseresznye itt őshonos. Az itt élő népektől kérdezték, hogy mi ez. A szláv népek nem értették a kérdést, mondták is, hogy „csérésznye”, azaz „nem értem”, a rómaiak pedig azt hitték, ez a neve, így lett a cseresznye szavunk.
Egyes botanikusok szerint a cseresznye és a meggy ugyanattól a növénytől származik, csak két irányba indult el, a savanyú cseresznye lett a meggy. De pl. a sajmeggy kimondottan bírja a szárazságot, erre pedig lehet oltani cseresznyét. De cseresznyére nem lehet semmilyen meggyet oltani. Ez is azt mutatja, hogy valószínűleg a sajmeggyből alakulhatott ki a meggy és a cseresznye jelenlegi formája – mesélte Bábel László.
Vannak olyan gyümölcsök, amelyek kevésbé bírják a szárazságot
A szakember szerint van, amivel nem érdemes kimondottan száraz területen, rendszeres öntözés nélkül kísérletezni. Például ilyen a szilva, ami vízigényes növénynek is tekinthető. Belvizes, hideg, kötött talajokon is jól érzi magát. Nem érzékeny a gyökérfulladásra. A dió is kifejezetten ártéri növény. De jobban elviseli a vízhiányt, mert elég mélyre lehatolnak a gyökerei. Példaként említette, hogy Komárom környékén voltak például hatalmas ártéri diósok. Ezek maguktól terjedtek el.
A szeder szintén szereti a vizet, kimondottan árokparti növény, ráadásul általában még nyomjelző is, mert olyan helyeken szeret élni, ahol viszonylag nedves a talaj, és tápanyagban gazdag.
Magyarországon kétféle eperfa is van. A Morus alba és a Morus nigra. A fehér eperfát (M. alba) a selyemhernyó-tenyésztéssel hozták be Délkelet-Kínából. A fekete eperfa (M. nigra) egy őshonos, ártéri növény. A falusi udvarokba is ültették, mert szebb volt tőle a tyúkok tojása, illetve pálinkát is főztek belőle. A fájából pedig a kádárok pálinkás hordót készítettek.
Milyen gyümölcsfák azok, amelyek igazán szárazságtűrőek?
Bábel László szerint a legtöbb gyümölcsfát lehet ültetni, csak szárazságtűrő alannyal kell rendelkeznie.
Körte esetében vadkörte, almánál a legjobb a vadalma, cseresznye, meggynek a sajmeggy, míg a szilva, sárga és őszibarackot mandula alanyra érdemes ilyen céllal oltani.
A berkenye is igénytelen, jól érzi magát homokos talajon. Általában dísznövényként ültetik, és ez is jól bírja a szárazságot. A nehézszagú boróka, a közönséges boróka is jól bírja a szárazságot. Ezeknek a bogyóját szintén lehet fogyasztani. Vadételek ízesítésére használják, de pálinkát is lehet belőle készíteni.
A szőlő mennyire vízigényes?
Voltak a régi szőlőfajták, amiket már elfelejtettünk, mint a “százszoros”, ennek a bogyói akkorák, mint egy borsószem, enyhén savanykás, feketére érik. Ez kimondottan bírja a szárazságot. Az ipar nem használja, mert apró szemű, nem nagyon lehet eladni friss fogyasztásra, és borkészítésre sem alkalmas. Ezért tűntek el ezek a régi fajták, pedig hatalmas kincsek lennének ilyen időkben. A direkttermők is újra divatba jöttek, de már ezek termesztése sem olyan egyszerű:
Az Othello nem bírja már ezt a hőséget. Direkttermő volt az Izabella, de nem is nagyon lehet már találni sem. A Noa is direkttermő, roppant igénytelen szőlőfajta, ami jól bírja a szárazságot, az ebből készített bornál azonban metilalkohol képződik, ami vakságot, illetve súlyosabb esetben halált is okoz. A Noát viszont remekül lehet alanyként használni, mert tényleg mindent kibír.
Aki látott szőlőoltványt, feltűnhetett neki, hogy csak az alján hagyják meg a gyökeret, az úgy nevezett talpgyökeret. Ilyen szárazságban ezt úgy érdemes ültetni, hogy minél mélyebbre kell letenni az oltványt a földbe. Rendszeresen kapálni kell, nem csak a gyommentesítés miatt, hanem így lehet kényszeríteni a gyökereket, hogy lefelé menjenek.
A szőlő ugyanis hajlamos a vessző oldalán hozni ún. harmatgyökereket, mert a gyökér mindig arra fejlődik, amerre a nedvességet érzi. Ha a harmatgyökeret meghagyja az ember, amikor esik az eső, arról fogja felvenni a vizet, és a talpgyökeret elsorvasztja. De ha a gyökerek mélyre hatolnak, akkor jobban bírja a szárazságot is – magyarázta a HelloVidéknek a szakember.
Ilyen szárazságban mire figyeljen, aki most épít kertet?
Bábel László szerint több mindent is érdemes figyelembe venni. Felesleges úgy locsolni például, hogy nem tudjuk, mennyi nedvesség van a talajban. Ezt úgy lehet nagyon egyszerűen megnézni, hogy az ember fog egy tenyérnyi lapos kavicsot, azt leteszi a földre, és ha a talajban van nedvesség, a kavics alatt nyirkos marad a föld. Körülötte viszont kiszárad. Ha a kavics alatt is már kiszáradt, akkor biztos, hogy sürgősen locsolni kell.
A növények is megmondják, ha szomjaznak, amikor koronán lévő levelek lógnak, vagy bekanalasodik a levél.
A közepén végigfutó ér mentén elkezd befelé összepöndörödni. A növény így védekezik, próbálja csökkenteni a párolgást.
Ha megfigyeljük a kertünket, esetleg találhatunk olyan foltokat, ahol tovább megmaradnak a gyomok. Ide esetleg érdemes a vízigényesebb növényeket telepíteni, mert itt jobb lehet a talaj vízellátottsága.
A szakember szerint célszerű a növényeket társításokba ültetni, mert akkor egymásnak biztosítják a párát, jobb mikroklímát tudnak teremteni, ennek hatására a növények jobban érzik magukat, illetve olyan talajtakaró növényeket kellene ültetni, amik a talaj felé nyomják a párát, így a talaj kevésbé fog kiszáradni.:
A kertészmérnök azt szokta ilyen aszályos időkben mindenkinek tanácsolni, hogyha lehet, ne álljanak neki füvet nyírni, mert azzal is csak kiszárítják a kertet.
Lassan málna helyett fügekaktuszból készítünk szörpöt?
Másrészt olyan új növényeket célszerű még ültetni, amik esetleg a mediterráneumból jönnek. Ilyen lehet a fügekaktusz, ami nem kimondottan őshonos Magyarországon, de a termése és maga a kaktusz is ehető. A termését már lehet is kapni a Tescóban, Auchanban. Ez egy télálló kaktusz, ki lehet ültetni a kertbe, bírja a telet, de a szárazságot is. Ez a kaktuszfajta gyakorlatilag a Dunántúltól kezdve az Alföldön át bárhol szabadföldben is megél. Ahogy a kertészmérnök mesélte:
„Nálam támfalba van beültetve, abszolút nincs locsolva, de így is 15 éve remekül érzi magát. A fügekaktusznál egyedül arra kell vigyázni, hogy nagyon szúrós, kétféle tüskéje is van, az egyik egy pár mm-es, ami horgas, ez a veszélyesebb, mert ha beleszakad az ember kezébe, nagyon nehéz kiszedni.
