Az elmúlt másfél évtizedben megháromszorozódott a burgonya ára a magyar piacokon és boltokban, ráadásul Magyarországon évről évre kevesebb burgonya terem. De nemcsak nálunk, hanem az egész Európai Unióban. Még a hagyományosan legnagyobb termelőknél is ez a helyzet. De mi ennek az oka, és érdemes-e felkészülni arra, hogy ez már így marad?
Az Index cikkét szemléztük. Mi történt a magyar krumplival az elmúlt években? A hatvanas évektől kezdve leépült a magyar burgonyatermelés: amíg akkoriban még évi 2-3 millió tonnát is megtermelt a magyar mezőgazdaság, a 2000-es évek elejére fokozatosan évi 1 millió tonna alá csökkent az éves termelés, 2017-ben pedig már csak 341 ezer tonna volt. A KSH adatai szerint a vetésterület is jelentősen csökkent: a 40-es évek közepén még 315 ezer hektáron termesztettek burgonyát hazánkban, tavaly már csak 14,7 ezer hektáron, bár a termésátlag csaknem ötszörösére nőtt. Ugyan a fogyasztás is csökkent, azért nem annyira, mint a termesztés. Amíg a kilencvenes évek elején még csaknem másfélszer annyi krumplit evett meg évente átlagosan a lakosság, mint tavaly, amikor az egy főre eső fogyasztás nagyjából 30 kiló volt. Közben ugyanakkor többet is költünk burgonyára, mert miközben a fogyasztás mennyisége nem változott, az ára sokat ment fel.
Miért csökken Magyarországon a termés?
A cikk szerint egyszerre 2 trend befolyásolja ezt; ugyanis az Európai Unióban is jelentősen csökkent a termés, de a magyar termés visszaesése jóval látványosabb. A két dolog összefügg. Ugyanis a magyar termelők nem annyira versenyképesek, mint a nyugati-európaiak. Ennek okait taglalja a Burgonya Világ decemberi számának egyik cikke is, ami szerint míg a magyar gazdák hektáronként nagyjából 26 tonna burgonyát takarítanak be, a legnagyobb európai termelők ennél jóval többet, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Belgiumban és Angliában 44 és 58 tonna közötti a hektáronkénti átlag.
Kecskés Gábor, az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács elnöke erről az Indexnek azt mondta, hogy a magyar burgonya év eleji „elfogyásának” jelensége azóta jellemző, mióta Magyarország az európai egységes piac tagja, tehát a nyugati konkurenciának való kitettség az egész régióban megteszi a hatását.
Miben jobbak a nyugati burgonyatermesztők?
Egyrészt jobb minőségű vetőburgonyát ültetnek (nagyobb arányban engedhetik meg maguknak a fémzárolt vetőburgonyát, míg a magyar gazdáknak sokszor csak utántermesztett rakó burgonyára van keretük), és a magas magyar áfa is drágítja a piacra kerülő terméket. Ezenkívül a nyugati burgonyatermesztés technológiailag is fejlettebb, „magasabb szinten gépesített”, amit egyre kevésbé ellensúlyoz az alacsonyabb kelet-európai bérszínvonal a termelési költségeknél. Sőt, az utóbbi időben a munkaerőhiány komoly problémát okoz a magyar burgonyatermesztésben is.
Kevesebb növényvédőszer, rosszabb tárolási lehetőségek
A magyar termelőknek az is gondot jelent, hogy a hazai piacon kevesebb növényvédő szerből lehet válogatni (aminek az az oka, hogy a magyar engedélyeztetési rendszer bonyolultabb). Emiatt pedig gyorsan kialakulhat a károsítókban a szerrezisztencia. Ettől tovább romlik a magyar termelők hatékonysága.
Nyugat-Európában később van a betakarítás, és a klíma is kedvezőbb az áru tárolásához, ezért a magyar termelők ebben is hátrányban vannak. Ez azt jelenti, hogy a levegő páratartalma alacsonyabb Magyarországon a tárolási optimumnál, emiatt a burgonya gyakran vizet veszít, és a héj alatt foltos lesz, romlik a minősége.
