Miközben a libatenyésztők naptárában a Márton-nap és a Karácsony emberemlékezet óta “piros betűs ünnepként” van jelen – az éves árualapjuk 80–90 százaléka ekkor fogy el -, a libások idén nem látják okát az örömködésnek.
Az ideit talán a 2008-as Márton-naphoz lehetett hasonlítani, amikor komoly recessziós félelmekkel várták az emberek az ünnepeket, ez pedig az ünnepi fogyasztásra is rányomta a bélyegét. Tavaly ilyenkor arról beszéltünk, hogy három komoly problémával kell megküzdenie az ágazatnak: a már akkor is emelkedő takarmányárakkal, a pandémiával és a madárinfluenzával. Noha folyamatosan védekeztünk ellenük, ma is mindegyik velünk él, mi több, súlyosbodott a helyzet az energiaválsággal. Utóbbi 6-8-10-szeres áremelkedéseket produkál, ami kigazdálkodhatatlan. És akkor még nem említettük az évszázad aszályát, ami brutális takarmányárakat hagyott ránk örökül.
Az is nyilvánvaló, hogy nem lehet minden plusz költséget a fogyasztókra áthárítani, hiszen a költségkrízis miatt a csirke ára már így is 40-45 százalékkal drágult, a kacsáé megduplázódott és a liba ára is majdnem megkétszereződött. Egyfelől tehát ott vannak a brutális előállítási költségek, míg másfelől ott munkál az emberekben az egzisztenciális félelem. Ezek a hatások a liba esetében most fognak találkozni Márton-napkor és Karácsonykor. Egyelőre senki nem tudja (legfeljebb gyanítja), hogy ennek milyen hatása lesz a fogyasztásra. Legvalószínűbb egy drasztikus mértékű csökkenés. 2008-ban a libafogyasztás 40 százalékot zuhant vissza.
Sorsfordító időszak előtt állunk, ami a jövő évre is döntő hatással lesz. Nagy kérdés az energiaárak, a takarmányárak és az infláció alakulása. És ha mindez nem lenne elég, a Márton-nappal megérkezett a madárinfluenza is. Egy-egy állomány kiirtása azt jelenti, hogy azt az eredményt, amit addig egy év alatt kellett megtermelni, most fél év alatt kellene behozni ahhoz, hogy egy család meg tudjon élni belőle. Sok kistermelő inkább felhagy a libázással. Ez aggasztó!
Az összes nehézség ellenére bízunk benne, hogy elértük a gödör alját, innen csak felfelé vihet az út. A folyamatban lévő beruházásainkat folytatjuk, sőt, újakat indítunk, az állatlétszámot növeljük, a mintegy 1800 munkatársunkat pedig (amennyiben rajtunk múlik) jövőre is megtartjuk. A liba főbb piacai Németország és Ausztria, de exportálunk a szlovákokhoz, a csehekhez, a dánokhoz, az angolokhoz, sőt még Kanadában is ismerik a termékeinket. Egyébként az elmúlt években a magyar víziszárnyas-fogyasztás nagyon dinamikusan fejlődött. Ez alapot adhat a folytatásra… Meg az, hogy a korábbi évek eredményeit mindig félreraktuk és a szűkebb időkre tartalékoltunk – hangzott el a debreceni székhelyű Tranzit Cégcsoport sajtótájékoztatóján.
SK
