Csalás és bűncselekmény! – Dr. Norberto Garcia, az Apimondia Mézminőség és Mézkereskedelmi Állandó Bizottságának elnöke, a Nemzetközi Mézkereskedelmi Szövetség titkára röviden ezekkel a szavakkal jellemezte napjaink nemzetközi mézkereskedelmét. Az összeállítás sok-sok nemzetközi tanulmány, előadás, cikk elemzéséből, értelmezéséből származó megállapításon alapul.
Összefoglalva az elmúlt évek tanulságait: a világon egyértelműen nőtt a természetes mézek keresleti piaca, ezzel egyidejűleg csökkent a megtermelt méz mennyisége, de mivel a mézellátás zavartalanul zajlik a világon, ezért kijelenthető, gomba módra terjedt el a hamis mézek kereskedelme világszerte.
A piacon van olyan termék, amit méznek neveznek, de valójában nem méhek termelték
Hiszen, ha a méhek nem tudják előállítani a piac által igényelt szükséges mennyiséget, a kereslet-kínálat elv alapján, a mézáraknak emelkedniük kellett volna az elmúlt időszakban. Ha nem tapasztalják a méhészek az áremelkedést, az azt jelenti, hogy a piacon van olyan termék, amit méznek neveznek, akként forgalmaznak, de valójában nem az, nem méhek termelték. Ez a folyamat jellemezte az elmúlt évtizedet.
Napjainkban, pontosabban az elmúlt egy évben, kicsit megváltozott a helyzet: emelkedni kezdett a természetes méz ára, pontosabban az argentin, a kanadai és a brazil (utóbbi főleg bio) mézeké. Az USA-beli és a mexikói mézek árszintje pedig stabilizálódott.
Egyre többet foglalkoznak a hivatalos szervek a mézhamisítás visszaszorításával
Több oka is lehetett ennek. Talán az, hogy egyre többet foglalkoznak a hivatalos szervek, intézmények, a szakmai szervezetek a mézhamisítás visszaszorításával. Egyre többen jönnek rá, hogy a méz, a természetes méz egy folyamatosan változó összetevőkből álló „csoda”, mely a folyamatosan változó természetes növényvilág és állatvilág közös „munkájának”, kölcsönhatásának a terméke. A méz sokszínűsége, végtelen komponense (melyek száma attól függ, milyen „mélyen” vizsgáljuk) teljesen ellentétes napjaink mézkereskedelmének uralkodó irányvonalától, az egységes, azonos paramétereket mutató, homogén méztől. Utóbbit gyártják, előzőt termelik!
Nyilván, így végső soron, a mézzel kapcsolatos „felhajtás”, a méhészeknek is hasznára van, hosszú távon biztosan, hiszen folyamatosan nő – nyilván a világ fejlettebb, „jólétibb” társadalmaiban – a tudatos fogyasztók száma – írja a magyarmezogazdasag.hu. Egyre többen nem hisznek, a világ élelmezésének ellátottságára hivatott – vagy kikiáltott – nagyüzemi mezőgazdaság lassan nulla beltartalmi értékeket tartalmazó terméseiből készült ipari szinten, gyakran kémiai szerek sokaságát felhasználó, feldolgozott élelmiszerek minőségében. A jobb, egészségesebb – vagy csak más – élelmiszereket fogyasztók táborának egyik biztos pontja a méz. Erre lehet, sőt, erre kell alapozni azon méhészeknek, akik minőségi termékeiknek keresnek hosszú távon, fizetőképes piacot.
Dömpingellenes akció
Mint arról a Méhészet szaklap júniusi számának 7. oldalán korábban beszámolt, az Amerikai Méztermelők Egyesülete (a főállású méhészeket tömörítő egyesület) pert indított azon amerikai mézimportőrök, mézkiszerelő vállalkozások ellen, amelyek az átlag importár alatt, folyamatosan és egyre nyomottabb áron, vélhetően egymással összejátszva, egymás kereskedelmi tevékenységét segítve vásároltak mézet külföldről.
Három cég ellen indult az eljárás, a három legnagyobbról van szó. Ráadásul, e cégek által létrehozott, a méz eredetének megállapítására hivatott tanúsító szervezet ellen is pert indítottak azzal a váddal, hogy az intézet szándékosan elavult vizsgálati módszerekkel segíti a hamis mézek piacra jutását. (A pert kedvezményes áron, úgymond a méhek és beporzók iránti tisztelet jeléül, egy híres, kereskedelmi, élelmiszeripari visszaélésekre specializálódott ügyvédi iroda vállalta el, potom 1 millió dollár díjazásért.)
Nincs racionális magyarázat az árcsökkenésre
A hivatalos adatokból látható, hogy a kedvezőtlen termelési évek ellenére folyamatosan csökken az 5 legjelentősebb országból származó méz USA-ba irányuló importára.
Semmilyen racionális (kereslet-kínálat szabályozta) magyarázat nincs arra, hogy például a brazil bioméz ára miért csökkent két év alatt 3500 USA-dollár tonnánkénti szintről közel 2000 dollárra. Arra sincs magyarázat, hogy valódi mézet tartósan, éveken keresztül, hogy lehet 2000 dollár alatt (sőt, már 1350 dollárért is!) leszállítani az USA-ba, a világ túloldaláról, feldolgozva, homogenizálva.
A méhészeti ágazat sajátosságaiból fakad (ellentétesen több más állattenyésztési mezőgazdasági ágazattal), hogy egyik évről a másikra, akár 100%-os eltérés is lehet a termést illetően. De ennek, az előre nem látható, nem tudható ciklikusságnak a mézárakban is meg kell/kellene mutatkoznia.
A nagy tengeri kikötő mindig gyanús
A kritikusok kiemelték, hogy az 5 „vétkes” országból kettő, nevezetesen Argentína és Brazília, folyamatosan küzd a nemzetközi mézpiacon tapasztalt anomáliák ellen, ezen országok mézexportőrei csak elszenvedői az eseményeknek, nem pedig okozói.
Mások szerint viszont azért kellett az eljárásba bevonni például Argentínát, mert a legnagyobb argentin mézexportáló cégek már kínai tulajdonban vannak. De az ukrán „vonalat” sem értik sokan, hiszen az európai ország mézexportjának csak tizede jut el az USA-ba, ráadásul, Ukrajna munkabéreit figyelembe véve – amelyek értéke huszada (!) az amerikai átlagbérekének -, egy ukrán méhész bevétele reálértékben, vásárlóértékben sokkal több – még a nyomottnak tűnő mézárak mellett is -, mint amerikai kollégájáé.
De mások azt mondják, hogy azért kellett Ukrajnát is bevonni az eljárásba, mert túl hirtelen jelent meg a világ mézpiacán, túl gyorsan lett a világ egyik vezető mézexportőre és nagy tengeri kikötői is vannak, ami mindig gyanús.
