Számos érv szól amellett, hogy valaki a komposztálás mellett döntsön. Többek között ilyen a környezetvédelem, az újrahasznosítás, a költségcsökkentés és a jó minőségű tápanyag előállítása. Sokan és rosszul hiszik azt, hogy ez egy bonyolult, szagos és körülményes művelet. Akkor lehet ilyen, ha rosszul csinálják. A fő feladat: szerves anyagokat rétegezni egymásra egy kis talajjal kiegészítve. Azért, hogy biztosan jó minőségű komposzt készülhessen, érdemes odafigyelni az alábbi részletekre.
A komposztálás egy olyan folyamat, mely során a víz és a szerves hulladék keverékéből a hasznos baktériumok lebontják a szerves anyagokat – írta a bhg.com anyagát szemlézve a Kiskertblogger. A keveréket felhalmozzuk, időnként átforgatjuk. Közben hő fejlődik, ami segíti a szerves anyagok lebomlását. A kész komposzt pedig fekete és föld illatú. A kerti növények és a szobanövények meghálálják, ha tápanyagban gazdag földben nevelik őket. A környezetbarát módszer használatával nem kell vegyszerekhez nyúlni az eredmény fokozása érdekében, magát a komposztot pedig konyhai maradékokból is elő lehet állítani.
Hidegen és melegen is jó: a komposztálás módjai
Kétféle komposztálás létezik: a hideg és a meleg. Bár a hideg módszer nem annyira elterjedt, semmivel sem bonyolultabb, csak időigényesebb, mint a meleg változat. Amennyiben a beltéri komposztálás mellett döntünk, akkor fontos, hogy egy erős, stabil tárolót szerezzünk a maradékok eltevéséhez. Ez lehet fém, műanyag, és kerámia is. Szükség lesz továbbá egy tálcára, ami befér a tároló alá, és összegyűjti az elfolyó nedveket. Ezt a tárolót érdemes a konyhában, például a lefolyó alatti szekrényben tartani. Fontos, hogy zárható fedelű legyen, így a különféle kártevők nem férhetnek hozzá. A tároló aljára egy réteg föld kerüljön, erre jöhetnek aztán a konyhai ételmaradékok, és néhány réteg nedves, természetes papír. Ne használjunk a komposztáláshoz hús- és tejtermékeket, citrushéjat, hagymákat, vegyszerekkel kezelt fák fűrészporát, illetve a gyümölcsökre és zöldségekre ragasztott matricákat sem! Néha forgassuk meg a komposztot, ha ezt hetente kétszer megtesszük, akkor nagyjából 3-4 hónap alatt megfelelően komposztálódik, és készen áll a felhasználásra.
A meleg komposztálás az elterjedtebb módszer, és értelemszerűen melegebb környezetet igényel, ebben az esetben 1-2 hónap alatt el is készülhet. Ehhez 4 összetevőre van szükség: szén, nitrogén, víz és levegő. Ezek az elemek együttesen táplálják a mikroorganizmusokat, amik felgyorsítják a bomlási folyamatot.
Miket érdemes komposztálni?
A komposztálás egy remek módszer az élelmiszerpazarlás csökkentésére, hiszen sok esetben a kidobásra szánt ételek így nem a kukába, hanem a komposztálóba kerülnek. Azt azonban nagyon fontos kiemelni, hogy nem kerülhet akármi a keverékbe.
Ezeket az anyagokat lehet beletenni:
- Gyümölcsmaradványok
- Növényi maradványok
- Zacc
- Tojáshéjak (ezek időigényesebbek a többi anyagnál)
- Száraz levelek
- Fű-és növénymaradványok
- Aprított újság (fontos, hogy ne legyen színes)
- Fűrészpor kezeletlen fából
- Finomra aprított fa és fakéreg
Ezeket nem szabad komposztálni
Az alábbi anyagok nemcsak a kertünkben, hanem a komposztunkban is gondokat okozhatnak. Büdössé tehetik és a különböző állatokat, kártevőket is odavonzzák. A siker érdekében el kell kerülni:
- Mindent, ami húst, zsírt vagy olajat tartalmaz
- Beteg növények, növényi részek
- Kezelt fából származó forgács vagy fűrészpor
- Kutya vagy macskaürülék
- Tejtermékek
Hasznos tanács, hogy citrushéjat, hagymát és fokhagymát ne adjunk a komposzthoz, mert taszíthatják a földigilisztákat, amik a kertek és a talajok létfontosságú élőlényei.
Hogyan készíthető el a meleg komposzt?
Először a zöld és a barna hozzávalókat kell egymásra halmozni. Zöld anyag az, amit általában konyhai hulladéknak neveznek. Ilyen például az őrölt kávé, a lehámozott héjak, a gyümölcsök csutkái és a tojáshéj. Minden konyhai hulladék, ami nem zsíros, vagy nem húsféle, komposztálható. A lenyírt fű, levelek és a földből kihúzott gyomok, ugyancsak zöld anyagok. A barna hozzávalók széntartalma magas, a papír, fűrészpor, kis ágak és gallyak, szalma is ebbe a kategóriába tartozik. A nitrogén- és széntartalom aránya akkor a legmegfelelőbb, ha a barna- és a zöld hozzávalók egyforma mennyiségben vannak benne. Komposztanyagnak alkalmasak a szárak és a növények minden olyan részei, amit nem használtunk fel, valamint bármilyen zöld- vagy barna hulladék, ami az istállókból származik. A gabonaszárak és a konyhai hulladék is megfelelő komposztnak.
Lényeges a víz és a szellőzés
A víz kulcsfontosságú ahhoz, hogy a komposzthalom megfelelő minőségű legyen. Nedvesség nélkül hónapokba telhet, hogy a halom átalakuljon, ha pedig kiszárad, akkor egyáltalán nem fog lebomlani. Akkor viszont, ha túl sok a nedvesség a halomban, a halomnak szaga lesz és nyálkássá válik, mert a káros baktériumok aránya nagyobb benne, mint a hasznosaké. Ezért figyelni kell arra, hogy az elegy ne legyen túl vizes! Minél apróbb anyagok vannak a komposztálóban, annál gyorsabb az érési folyamat. Ugyanakkor a kisebb méretű anyagok között kevesebb levegő van, aminek következtében a komposzt rothadni kezd és kellemetlen szagot áraszt. Ezért van szükség arra, hogy időről időre forgatóval vagy vasvillával segítsük a levegőztetést.
Az érett komposzt sötétbarna, szinte fekete színű, összeesett, porhanyós szerkezetű, szaga pedig jellegzetesen az erdei talajéhoz hasonlít. Érettsége csírázási teszttel is ellenőrizhető: ha egy kis edényben nyirkos komposztot vetőmaggal szórunk meg, és a hét folyamán a magok csírázni kezdenek, a komposztot használhatjuk a kertünkben is, amit garantáltan meg fognak hálálni a növények is.
