A globális felmelegedéssel a megemelkedett hőmérséklet hatására nőhet a mezőgazdasági kártevők aktivitása, és egyúttal a biológiai védekezésben szerepet játszó természetes ellenségek korlátozó szerepe is. A vizsgálatok alapján a tökbogarak és a rájuk vadászó pókok viszonya is érdekesen változik.
Az MTA Agrártudományi Kutatóközpont és a Kentucky Egyetem munkatársai mezőgazdaságilag jelentős multitrofikus (a tápláléklánc több szintjét tartalmazó) rendszereket vizsgáltak meg. Kutatásaik egyik központi témája a természetes ellenségek indirekt, nem fogyasztási hatása volt. Ezzel a ragadozók a növényevő kártevőket viselkedésük megváltoztatására kényszerítik, ezáltal kártételüket korlátozzák – írta az Index.
Ezt a mechanizmust nagy léptékben elsőként az 1990-es években a Yellowstone Nemzeti Parkban a farkasok visszatelepítésekor figyelték meg. A farkasok ragadozásukkal ugyan gyérítették az addigra elszaporodott és a park arculatát megváltoztató vapiti szarvasok állományát, az ökoszisztéma egészét befolyásoló hatásukat mégis inkább az okozta, hogy jelenlétük miatt a szarvasok megváltoztatták táplálkozási viselkedésüket és területhasználatukat is. Később hasonló jelenségeket mutattak ki ízeltlábúakon is, de az ízeltlábú ragadozók, így a pókok indirekt hatásának hőmérsékletfüggésével még nem foglalkoztak eddig.
A hőmérséklet emelkedése a fóliatakarásos tök és uborka biotermesztésében hagyományosan az üvegházhatásnak tudható be. Észak-Amerikában a tökféléknek talán a legjelentősebb kártevője a kukoricabogárral rokon tökbogár (Diabrotica undecimpunctata, angol neve után uborkabogár), amely a növény fogyasztásán túl a rágásával több növényi kórokozónak is kaput nyit. A közös amerikai-magyar kutatás azt vizsgálta, hogy a takarással megnövekedő hőmérséklet hogyan befolyásolja a tökbogár táplálkozását, valamint a természetes ellenségük, a farkaspókok és csodáspókok ragadozó és indirekt hatását. A megfigyelések alapján a fólia alatti magas hőmérsékleten – ha pók nem volt jelen – a bogarak rágási kártétele jelentősen nőtt.
Pókok jelenlétében viszont a kártétel majdnem a takarás nélküli hőmérsékleten tapasztalható szintre mérséklődött. Ezen a kontrollhőmérsékleten ugyanakkor a pókoknak csak elhanyagolható indirekt hatásuk volt a rágási kárra. Tehát elmondható, hogy a hőmérséklet emelkedéséből következő aktivitásnövekedésben a versenyt a pókok nyerték, magasabb hőmérsékleten fokozottabban érvényesült a hatásuk.
Párhuzam a farkasok és a pókok közt – a tökbogarak bánatára
A vizsgálatok külön érdekessége, hogy a tapasztalt hatás tökéletesen egyezett a yellowstone-i farkasok esetével, mivel a közvetlen ragadozás csak részben tudta megmagyarázni a növényi fogyasztás csökkenését. Ennek az indirekt, nem konzumptív hatásnak a kimutatására a kutatók külön kísérletben vizsgálták, hogy mi történik, ha ragadozásra képtelen, hatástalanított pókok vannak jelen. A pókok hatástalanítását a csáprágóik összeragasztásával érték el, ami nem befolyásolta a pókok mozgási aktivitását. A hatástalanított pókok jelenlétében, ha ugyan kisebb mértékben is, de szintén jelentősen csökkent a bogarak növényfogyasztása.
Összességében a kutatások bebizonyították, hogy egy biológiai termesztési rendszerben a természetes ellenségeknek fontos kártételcsökkentő hatásuk van, aminek jelentősége a hőmérséklet emelkedésével fokozódhat. A magyar-amerikai közös kutatás eredményeit a Scientific Reports szaklap közölte.
