Ellentmondásos éven van túl a hazai kukoricaágazat. A 9 millió tonnás, impozáns kukoricatermés 40 ezer forintos tonnánkénti árat hozott magával, amiből a piac azóta sem tért magához. Az ilyen árszínt mellett kialakuló árbevétel éppen a rentabilitás határán van. Mivel a hazai árak évek óta alig alakultak ennél jelentősen magasabban és a világban a rekordtermés miatt folyamatosan halmozódnak a kukoricakészletek, érdemes végiggondolni, mi lehet ennek a nehéz helyzetnek a megoldása. (Az alább közölt cikket Németh István, a Magro.hu ügyvezetője írta, és a Figyelő című hetilapban jelent meg 2017. január 12-én Támad a világpiac címmel.)
Az biztosnak látszik, hogy a kukoricatermelés marad a magyar agrárium legfontosabb ágazata hosszú távon is, annak ellenére, hogy időről-időre találkozhatunk olyan véleményekkel, amik a termesztés diverzifikációjának szükségessége mellett érvelnek. Ez azonban csak korlátozottan alkalmazató: egyes gazdaságok jól járhatnak, ha olyan szántóföli növényt termelnek, amiből alacsony a kínálat, ha tömegek tennék mindezt, komoly értékesítési problémákat okozna.
Vannak optimizmusra okot adó folyamatok és történések. Egyre több a fiatal a gazdaságokban, végre tényleg elkezdődött a generációváltás. A változás pedig magával hozta az újdonságokra való nyitottság és a hatékony termelés erőteljesebb megjelenését.
Másrészt növekszik a kereslet, hiszen ebben az évben – a tervek szerint – elkészül majd az új tiszapüspöki kukorica-feldolgozó üzem, ami a Pannonia Ethanol Zrt. bejelentett kapacitásbővítésével együtt hozzávetőlegesen plusz 1 millió tonna felvásárlását teszi majd lehetővé.
Szükség is van a hazai kereslet erősítésére, ugyanis jelenleg a kukorica egy igen jelentős részét exportra termeljük. Különösen, mivel a hazai állatállomány csökkenésével 1,5 millió tonnára esett vissza a takarmányozásra fordított kukorica mennyisége. És ezzel már át is tértünk a negatív szcenáriókra.
Exportpiacokat kell tehát évről-évre keresnünk és ez idén egyáltalán nem lesz könnyű. Hiába jó minőségű a magyar kukorica általában, ha a konkurens kibocsátó országok is jól teljesítenek. Jelenleg ilyen időket élünk. Szinte mindenhol nagy mennyiséget takarítottak be a földekről. A 2016/17-es gazdasági évben világviszonylatban, a valaha volt legmagasabb, 1 milliárd tonna feletti össztermés várható. Ráadásul globálisan az elmúlt 4 évben termett a valaha volt 4 legnagyobb termés. A raktárak tele vannak, mert a kereslet az ilyen mértékű kínálatnövekedéssel nem tartja a lépést. Az éves zárókészletek rendre meghaladják a 200 millió tonnát. Persze racionális a készletezés, de a jelenlegi mérték hosszú távon már nem kedvező.
Az sem könnyíti meg a külpiaci esélyeinket, hogy az utóbbi időben a Duna vízállása sokszor korlátozta a vízi szállítást. Marad a közút, illetve a vasút, ami viszont a költségeket növeli.
Mi jelentheti a kiutat a termelőknek a nehéz helyzetből? Globális szinten a kereslet rövid távú dinamikus növekedését csak a kőolajárak drasztikus emelkedése, és ezáltal az etanol iránti kereslet emelkedése eredményezné. A másik út a kínálat szűkülése vagy szűkítése. Ezt önkéntes alapon nem várhatjuk el az érintettektől, de egyesek fejében már a mesterséges beavatkozás és szabályozás gondolata is felvetődött. Ezt támasztja alá például, hogy az EU a cirok termesztését kiemelten kívánja támogatni a jövőben. Esetleg egy több évet érintő időjárási anomália oldja majd meg a kérdést – tőlünk teljesen függetlenül. Vagy a piac „láthatatlan keze”, de az nem ma és holnap lesz.
Szerző: Németh István, a Magro.hu mezőgazdasági piactér ügyvezetője
A cikk megjelent a Figyelő című gazdasági hetilapban, 2017. január 12-én, Támad a világpiac címmel.
