Eltérőek a vélemények a hazai agráriumról. Egyesek szerint romokban hever a magyar mezőgazdaság, ráadásul a rendszerváltás óta elvesztegetett három évtized alatt behozhatatlan hátrányba került a külföldi versenytársakhoz képest. Más gazdák viszont azt mondják: egyre jobb a helyzet, és a föld vonzó megélhetési lehetőséget nyújt az egész családjuknak. De hogy néz ki ez valójában? Mi a nyereséges mezőgazdaság titka?
Természetesen egyedi történetek a virágzó családi gazdálkodásról és a multik miatt eladhatatlan hazai termésről is felhozhatók, a mezőgazdaság helyzetének megismeréséhez érdemes a számok felől közelíteni. A témát a Hetek.hu oldal írta meg bővebben.
Sajnálatos tény, hogy a magyar mezőgazdaság súlyos hanyatláson ment keresztül a rendszerváltás után. Míg a világ mezőgazdasági termelése 1990 és 2010 között 60 százalékkal bővült, a magyarországi termelés 35 százalékkal esett vissza. 2010 után sikerült ezt a kedvezőtlen folyamatot megállítani és visszafordítani – idézi a Hetek a „Magyarország élelmiszergazdasági koncepciója 2017-2050” című tanulmányt. Ezt a Földművelésügyi Minisztérium készítette, tehát ez a hivatalos kormányzati álláspont.
Az IVSZ – Szövetség a Digitális Gazdaságért Agrárinformatika Munkacsoport vezetője, Varga Péter az utolsó megállapítást kivéve egyetért ezzel. Sőt, azon túl, hogy az ágazat 1990-hez képest lényegesen alulteljesít, az uniós támogatásokat nem számítva, évente 100 milliárd forint veszteséget termel. A probléma egyik oka mennyiségi – kevés a tömegtermelésre alkalmas üzem –, a másik ennél is komolyabb: nem a nemzetközi piacok igényeihez igazodunk – véli a szakember.
A nyereséges mezőgazdaság egyik legfontosabb ismérve, hogy teljes folyamatokat foglal magába. A vetőmag elvetésétől kezdve a növények, állatok felnevelésén majd feldolgozásán keresztül egészen a késztermék előállításáig és értékesítéséig tart. Mindez a hatvanastól a nyolcvanas évek végéig hazánkban is így működött. Azonban a rendszerváltás után különféle megfontolásokból szétverték a mezőgazdasági rendszert, a jól bejáratott piacokról pedig – elsősorban a Szovjetunióból – kivonultunk. 1990-ben 2500 termelőszövetkezetben (TSZ) volt földművelés, állattenyésztés és élelmiszerfeldolgozás. A rendszer szétveréséért a sokan az egykori kisgazdapártot és az Antall-kormányt teszik felelőssé, amely a tsz-rendszer előtti tulajdonosoknak akarta visszajuttatni a közösbe vitt földet. Ám 1990 után a termőföldek 60 százaléka olyan tulajdonosokhoz került, akik nem értettek a földműveléshez, sőt nem is akartak mezőgazdasággal foglalkozni. Az állami tulajdonú földek privatizációja révén a területek 90 százaléka milliárdosok, úgynevezett zöldbárók kezébe jutott, miközben a hazai feldolgozóipar – cukorgyártás, konzervipar, húsipar – gyakorlatilag megszűnt. Ezzel lerombolták a nagyipari termelés alapját az élelmiszeriparban – írja a Hetek.
Szárnyal a baromfi, sántikál a sertés
A 2016-os adatok alapján Magyarország baromfiállománya 49 millióra volt tehető, ami nagy növekedés a rendszerváltáskor regisztrált 29 millió darabhoz viszonyítva. A baromfihús kibocsátása 782 ezer tonna, ami a hazai hústermelés több mint fele, 52 százaléka. A szektor 95 százaléka magyar tulajdonban van, az ország önellátottsága 140 százalék körüli, tehát baromfihúsból exportőrök vagyunk.
A sertésállomány viszont nagyon lecsökkent. A csúcson 1980-ban volt 8,3 millió állattal, de még 1991-ben is közel 6 millió sertés volt Magyarországon. A tsz-rendszer megszüntetésével azonban a hozzá kapcsolódó háztáji gazdaságok is hanyatlásnak indultak. Emiatt a folyamatos csökkenés eredményeképpen ma már csak 2,9 millió sertés van hazánkban. A vágósertés termelés például 2015-ben 587 ezer tonna volt, ami nem fedezte a hazai húsipar igényeit, tehát sertéshúsból mára importra szorult az ország – írja a Hetek.
