Két éve dolgoznak a hazai meztelencsiga-fauna felmérésén az ELKH ATK NÖVI Állattani Osztályának két kutatója, Turóci Ágnes és Páll-Gergely Barna. Munkájuk során két olyan meztelencsiga-fajt azonosítottak, amelyeknek eddig nem volt hazai észlelési adata. A feketefejű meztelencsiga (Krynickillus melanocephalus Kaleniczenko, 1851) és a malaccsiga (Tandonia kusceri (Wagner, 1931)) gyorsan terjedő, inváziós fajok, amelyek máris országszerte elterjedtek.
Az ELTE oldala írta meg, hogy amíg a házas csigák alaposan tanulmányozott alanyai a taxonómiai és faunisztikai munkáknak, a meztelencsigák kevéssé kutatottak. Ennek oka főként az, hogy nehezen, sok esetben csak boncolással határozhatók meg, illetve az, hogy az alkoholos gyűjteményeket jóval nehezebb kezelni a száraz csigahéjgyűjteményeknél. Ennek eredményeként kevés irodalmi adat áll rendelkezésre a magyarországi meztelencsigák elterjedéséről, azonosításuk lehetőségeiről, illetve mezőgazdasági és kertészeti kártételükről.
Az újonnan felfedezett meztelencsigák agrárkárokat is okoznak
Ezzel a mezőgazdaságilag is fontos csoporttal foglalkoznak a NÖVI kutatói, akik 2 éve gyűjtik intenzíven a meztelencsigákat az ország minden területéről. Az adatok és a példányok gyűjtéséhez a közösségi tudomány („citizen science”) módszereit is eredményesen alkalmazzák. Ez elsősorban a Facebookon keresztül történik, ennek segítségével két, Magyarországon eddig nem ismert meztelencsiga-fajt mutattak be nemrég megjelent publikációjukban. Bár ezek a fajok csak most kerültek elő hazánkból, máris országszerte elterjedtek, elsősorban települések közelében lehet találkozni velük. Mindkét faj terjedőben van, és olyan családba tartozik, amelynek több tagját tartják számon kertészeti kártevőként.
Ezek a tulajdonságaik
Az egyik faj, a feketefejű meztelencsiga kinyújtózva 4–6 centiméter hosszú, tejfehér testéről illetve jellegzetes, fekete nyakáról és fejéről jól felismerhető. Eredeti élőhelye Kis-Ázsia, a Kaukázus, a Krím-félsziget, valamint a Fekete-tenger partvidékének egyes területei, de újabban megjelent Svédországban, Ukrajnában, Németországban és Litvániában is. A másik fajon, a malaccsigán – mely nevét sajátos tömzsi, rózsaszínes testéről kapta – jellegzetes hosszanti háti taraj fut végig a pajzs hátsó részétől egészen a farok végéig. Az állat kinyújtózva elérheti a 8–10 centiméteres hosszúságot is, a rózsaszín alapszínen pedig változó intenzitású, sötétebb hálózatos minta látható. A malaccsiga eredetileg balkáni elterjedésű faj, (Szerbia, Macedónia, Északkelet-Görögország, Bulgária, Dél-Románia), de időközben betelepült Ukrajnába, Észak-Amerikába és Szlovákiába is.
E fajok károkozásáról nincsenek hazai adatok. A nemzetközi irodalomban egyedül Litvániából számoltak be a feketefejű meztelencsiga kártételéről, ahol a tökfélék termésében okozott károkat.
Ismeretlenek a terjedésük módjai
Valószínű, hogy a csekély aktív terjedési képességgel rendelkező meztelencsigák esetében nagy szerepet játszhat az emberi terjesztés. A meztelencsigák, illetve azok tojásai virágcserepekben vagy földlabdákban megbújva hosszú utazásokat is kibírnak. Így a kertészeti és mezőgazdasági szállítmányozás erősödése az elmúlt évtizedekben hozzájárulhatott a kontinentális méreteket öltő elterjedésükhöz. Mindezek arra utalnak, hogy a hazai meztelencsiga-fauna átalakulóban van. Ezért fontos lehet az idegenhonos fajok terjedésének folyamatos monitorozása – írták.
