A jövedelmezőséghez a kertészetben is egyre fontosabb az egységnyi területen elérhető minél nagyobb termésmennyiség. Ebben és a termésbiztonság javításában is szerepe lehet az oltásnak.
Az oltást a fás szárú növények példáján keresztül már több mint 3500 éve ismeri az emberiség, ám azt jóval később követte a lágy szárú fajok oltása. A zöldségoltványok számos előnnyel rendelkeznek a saját gyökerű növényekkel szemben, ennek azonban ára van, hiszen két növényből „készítünk” egyet, nagyobb a szaporítóanyag-költség.
Hazánkban hat termesztett zöldségfajt oltanak kisebb-nagyobb mértékben: a paprikát, a görög- és sárgadinnyét, a kígyóuborkát, a paradicsomot és a tojásgyümölcsöt.
Paradicsomból a legnagyobb az oltványok aránya a talaj nélküli termesztésben is. Az oltványok ültetésekor elsősorban a többletköltséget szokták hátrányként megemlíteni, illetve a valamivel hosszabb palántanevelési időt. Ám ezeket ellensúlyozza a sok előny – írja a Kertészet és Szőlészet nyomán a magyarmezogazdasag.hu.
Jobban viselik a stresszhatásokat
Az alany erőteljes gyökérzete több vízhez és tápanyaghoz juttatja a növényt. Az oltott egyedek jobban megújulnak, így tovább termesztésben tarthatók. Jobban viselik az időjárás, a károsítók és az ápolási munkák okozta stresszhatásokat, kevésbé fogékonyak a hidegben fertőző kórokozókra és kártevőkre, ezért korábban kiültethetők. Az erőteljesebb fejlődés által akár csökkenthető a területegységre jutó palánták száma. Az oltásnak köszönhetően az előnyös tulajdonságok ötvöződnek, így lehet például a növény fonálféreg-ellenálló és bőtermő vagy korai.
Az alany és a nemes közti kompatibilitás kapcsolódik a rendszertani rokonsághoz. Az oltási összeférhetetlenség (inkompatibilitás) nem ugyanaz, mint az oltási hiba, hiszen ez utóbbit gyakran a környezeti tényezők vagy a nem megfelelő technikával és pontossággal végzett oltási művelet eredményezi. Az inkompatibilitás mindig a korai fázisban következik be, mert nem alakul ki szállítószöveti kapcsolat az oltás után a két növény között.
Mit és miért?
A görögdinnyét általában lopótökre (Lagenaria sp.), vad görögdinnyére vagy interspecifikus tökre oltják, de alkalmazzák alanyként a gyepűtököt (Sicyos angulatus), viasztököt (Benincasa hispida) vagy a Cucurbita-fajokat is. Az oltással elérendő cél a növények jobb só-, hideg-, szárazság- és hőtűrése, fuzárium- és fonálféreg-toleranciája, a hirtelen gyökérvesztés és napégés elleni ellenállósága, a nagyobb termésméret, illetve hozam. Viszont az érés valamivel később következik be.
A sárgadinnye oltásához használt alannyal szembeni elvárás szintén a fuzárium- és fonálféreg-ellenállóság, valamint az erőteljes gyökérzet, és fontos, hogy a hideg mellett tűrje a hőstresszt.
Erre alkalmasak az interspecifikus tökök (Cucurbita maxima × Cucurbita moschata). Néhány termesztő azonban még mindig előnyben részesíti a hagyományos tök alanyokat, mert az azokra oltott sárgadinnyék korábban hoznak termést – igaz, tenyészidejük is rövidebb, kevesebb ideig tarthatók termesztésben.
Az uborka oltásához is többféle tök és interspecifikus alany használható. Az alanyként alkalmazott tök jóval nagyobb gyökérzetet fejleszt, mint a ráoltott uborka, ezáltal több vizet, tápanyagot képes felvenni az oltott növény. Ennek köszönhetően a termés mennyisége akár 30-40%-kal is emelkedhet.
A paprika oltása a legkevésbé elterjedt, nincs is igazi specifikus alanya, ha mégis szükséges, erősebb gyökérzetű vad Capsicum-fajokra oltják.
Az alanyt a nemes növekedési erélye, a talaj típusa és a termesztés helyszínén található körülmények szerint kell kiválasztani. A paradicsom oltása már rutineljárás az arra szakosodott palántanevelőkben.
A paradicsomot különböző Solanum-fajok fajtáira oltják (Arnold, Beaufort, Efialto, Emperador, He-man, Maxifort, Optifort, Stallone). Az oltást az alanyfajták többszörös rezisztenciája, masszívabb gyökérszerkezete, hidegtűrése, erőteljes növekedése indokolja.
A tojásgyümölcsöt szintén Solanum-fajokra oltják, az oltás a paradicsomhoz hasonló előnyökkel jár. Az oltott tojásgyümölcs tenyészideje többnyire rövidebb, szabadföldön pedig jobban tűri a szárazságot.
Sok vele a kézi munka
Magyarországon a zöldségnövények közül a görögdinnyét termesztik a legnagyobb területen oltott technológiával. Az oltás növeli a termésbiztonságot, és egyes oltott fajok nagyobb termésátlagokkal jellemezhetőek, mint a saját gyökerű növényeka. A hajtatásban pedig a paradicsom esetében terjed rohamosan az oltott növények termesztése.
A zöldségek oltását a növekvő munkaerőköltség és munkaerőhiány hátráltathatja.
Még gyakorlott oltók sem képesek naponta 800-1000 oltványnál többet készíteni, és bár már 25 éve forgalomban vannak az oltórobotok, nem minden fajnál használhatók.
