Sok méhész tartja azt, hogy akit a kaptár illata egyszer megérint, onnantól már soha többé nem tudja abbahagyni a méhekkel való foglalatoskodást. Ez az illat tavasszal a legerősebb; később, amikor már jobban szellőztetnek a méhek, nem annyira érezhető. Egy magyar szakember arra gondolt: jó lenne egyszer beköltözni a kaptárba. Meg is valósította az elképzelést a gyakorlatban: kaptárházat készített.
A Méhészet számolt be róla, hogy a 2013-as, ukrán Apimondia méhészeti rendezvényen lett népszerű a kaptárház, azóta pedig egyre divatosabb a méhészek körében. Többen még üzletet is látnak benne, gyönyörű környezetben szép méhes házikók berendezve várják a gyógyulni vágyó vendégeket. A kaptár levegője gyógyításra alkalmas, különösképpen a légzőszervi megbetegedésekre van jó hatással, de ezenkívül rengeteg más betegségre is gyógyír lehet.
Nem mindenkinek jött be a méhekkel alvás
A kaptárlevegő felhasználásának több módja is van. Létezik olyan megoldás, amikor egy csövet csatlakoztatnak a kaptárhoz, és egy maszkon keresztül lehet lélegezni, és van, amikor a házikókba beépített kaptár szolgál fekvőhelyül. Utóbbi esetben nem csak a levegővel, hanem a méhek rezgésével is gyógyhatást lehet elérni. A méhek rezgése jótékony hatással van a szervezetre, az ízületekre és a csontokra. A szerző, Papp Zoltán konténeres méhészeket kérdezett arról, hogy aludtak-e már a konténerben és milyen tapasztalatuk volt ezzel kapcsolatban. A többségük arról számolt be, hogy nagyon jót aludt, egyenletes meleg volt benne még a hűvös éjszakákon is, és rendkívül jól, kipihenve ébredt.
Voltak azonban olyan méhészek, aki azt mondták, hogy borzasztó volt, és soha többet nem fognak a méhekkel aludni. Az ő tapasztalatuk, hogy nem jól zártak a kaptárajtók, és folyamatosan hol itt, hol ott zúgott, mászott rájuk egy méhecske. Nem is aludtak és rengeteg szúrást kaptak.
Papp Zoltán kaptárház készítési beszámolója
Sokáig halogattam a dolgot, majd 2019-ben elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, most már építek egy ilyen házikót, mert nagyon ki szerettem volna próbálni. Rengeteget kutattam, több szempontból is utánajártam, végül egy ritkábban ismert változatát építettem meg, ahol nem egy szép szobába fekszünk be egy ágyra, hanem közvetlenül a méhcsalád fölé, és egy kupolát csukunk magunkra. Ez a megoldás azért sem terjedt el igazán, mert sokan azt mondják, hogy olyan, mint egy koporsó. Sötét van bent, szűk a hely, félnek tőle. Nekik tényleg jobb egy szépen berendezett, tágasabb házikó.
Az általam elkészített típusnál viszont sokkal erősebben érvényesül a hatás, egy centire a méhcsalád fölött fekszünk, ezt a rést pedig még össze is építik viasszal. Itt nagyon közeli a kapcsolat a méhekkel, kisebb a légtér, ezért koncentráltabb a levegő is. Érdemes árnyékos helyre telepíteni, vagy egy féltető alá, mert különben nyáron, az amúgy is nagy forróságban nem kellemes befeküdni. Négy darab 20 keretes nagyboczonádi kaptár lett egymás mellé szerkesztve.
Fából készült a ház, a méhek azért közbe-közbe szóltak
Az ajánlások nyomán a kaptárház teljes egészében fából készült, a fém alkatrészeket próbáltam mellőzni, ezért nincs kerettartó sín sem. Az akácfából készült lábait égetéssel tartósítottam, mélyen a talajba vannak ásva, hogy meg legyen a földdel való kapcsolat is. A fekvőfelület két szélén vannak a szellőző furatok, ezeken keresztül áramlik fel két oldalt a kaptárlevegő. Alulról rostaszövettel vannak ellátva, felülről pedig egy dugósorral lehet lezárni. A méhek a záródugókat igyekeznek teljesen eltömni propolisszal, emiatt időnként nagyon nehéz felbontani őket. Viszont akkor, ha sikerül ilyen állapotban kinyitni, sorban magunk mellé rakosgatjuk, és még kellemesebb propoliszillat járja át a légteret.
Amikor már kezelhetetlenné válnak ezek a dugók, kaptárvassal egyszerűen letoljuk a propoliszt, az eltömődött rostaszöveteket pedig hőlégfúvóval tudjuk kitisztítani. A kaptár teteje belülről rétegelt lemez segítségével lett kialakítva, de akár keskeny lambériából is el lehet készíteni. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mivel tudnám megvédeni az időjárástól, végül horganyzott lemezzel burkoltam. Elkészítése nem volt egyszerű művelet, egy táblából nem jött ki, mind hosszúságban, mind szélességében toldani kellett, és utána lehetett csak formára hajtogatni. Meglehetősen nehéz lett, felnyitni csak nagy erőfeszítés árán lehetett. Ezt a gondot úgy oldottam meg, hogy a két végére felszereltem egy-egy vasrudat, ezeknek a végére 5 kilós súlyok kerültek, így most már teljesen ki van egyensúlyozva, a nagy szél nem nyitja fel, de mégis könnyedén meg lehet emelni – írta a kaptárház építője.
Ablak és keretek, etetés és befekvés
A kaptárház tetejének egyik végébe ablakot építettem. Amikor először próbáltam, rájöttem, hogy ez nem igazán jó, nagyon világos van benn. Ha olvasni szeretnék, ahhoz kiváló, de elaludni csak akkor tudtam, amikor teljesen besötétítettem. Az ablak fölé később még egy fémretesz is felkerült, ezen keresztül ki lehet engedni az esetlegesen betévedt méheket.
Mivel a keretek fölött csak 1 centiméter hézag van, nem tudom a családokat letakarni, emiatt a keretfedő deszkák meg szoktak dagadni. Vissza kellett vágnom a szélességükből, azonban a vágással vigyázni kell, nyáron visszahúzódnak eredeti méretükre. Ezeket a deszkákat be is vagdostam hosszában körfűrésszel. A 3 milliméter szélességű vágásokon a méhek nem tudnak feljönni, de a levegő igen. Ezeket a réseket is eltömik a méhek propolisszal, ez egy kaptárvassal benyúlva könnyen kitisztítható.
A méhek etetését az utolsó keretek helyére behelyezhető keretetetővel lehet megoldani. Ez pont az egyik szellőzősor alá kerül. A rostaszöveteken keresztül be lehet tölteni a szirupot. A méhek kezelése kissé nehézkes. A fekvőfelületre próbálok vigyázni, hogy össze ne maszatoljam, a keretfedő léceket mindig a viaszos felülettel felfelé pakolom ki a család mellé, és egy tálcára teszem a füstölőt, propoliszos szerszámokat.
Befeküdni nagyon különleges dolog, minden külvilágból érkező zaj megszűnik, csak a méhek megnyugtató duruzsolását lehet hallani. A rezgés is érzékelhető, a propolisz illata pedig felemelő. Tényleg elmondható, hogy egy igazi feltöltő kikapcsolódás.
Összességében egy jó móka, mindenkinek bátran javaslom egy ilyen alkalmatosság elkészítését, ha nem is pénzszerzésre, inkább csak saját részre. Amikor van egy-egy szabad óránk, befekszünk, hallgatjuk a méheket, olvashatunk, pihenhetünk, gyógyulhatunk, megnyugtathatjuk az idegeinket. Ez is egy apró mozaik abból a hatalmas kincsből, amit a méhcsalád képes adni a gazdájának, csak észre kell ezeket vennünk – fogalmazott Papp Zoltán, a Bács-Kiskun megyében élő, foktői méhész.
