Az őszi káposztarepce nagyon érzékeny növény. Igényli az odafigyelést, a megfelelő időben kijuttatott növényvédő szereket. A rovar- és gombaölőszerrel csávázott vetőmag használatával sokat lehet tenni a jó állapotban történő télbe menetelért. A kártevők nagy egyedszáma esetén az ősszel szükséges volt többször is inszekticid hatóanyagot kijuttatni. Ilyen volt például nagyszámú repcedarázs-, vagy súlyos repcebolha-fertőzöttség esetén. A tavaszi kártevők is egyre komolyabban fenyegetik a repceállományt, anyagunkban róluk lesz szó.
Az Agrofil-SZMI Kft. szakértője, Fitos-Bedő Veronika írt arról, hogy rovarölőszerrel csávázott vetőmag elvetése, továbbá a repcebolha, és ezzel együtt a fekete-szárormányos elleni megfelelő tavaly őszi védekezés megtörténte esetén nem kell komoly, általuk okozta tünetekre számítani idén tavasszal. Azonban egyre aktívabbakká válnak a szezonra jellemző kártevők.
A hazai szakirodalom nem tartja különösebben fontos károsítónak a fekete szárormányost (Ceutorhynchus picitarsis). A nyugati, például a német szakirodalom másként tekint rá, arrafelé figyelemre méltó helyet foglal el a repcekárosítók sorában. Úgy látszik, a fekete szárormányosok nem olvassák a magyar szakkönyveket, mert ezen a télen nagy számban voltak jelen az egyik észak-nyugat-magyarországi repce területen a lárvái. A cikkíró szerint a fertőzés mértéke és a kártétele miatt a jövőben nagyobb figyelmet érdemel. A kártétele azért súlyos, mert a télből kijövő növények fő hajtástengelyét odvasítja. Ezáltal a repce csak gyenge főhajtást képes nevelni, esetleg már csupán az oldalhajtásokon tud virágzatot hozni. A kártevő rajzása és tojásrakási időszaka hasonló a nagy repcebolháéhoz, emiatt az őszi növényvédelmet e két károsító ellen egyszerre lehet megoldani.
Előretörtek az ormányosok
Februárban az ország több pontján is előfordul a repceállományokba betelepült repceszár-ormányos (Ceutorhynchus quadridens). Az imágók lombhullató erdők avarjában teleltek át. Repülni 10-15 °C között kezdenek, tömeges betelepedésük 15 °C fölött várható a repcetáblákra. Azonban idén a korai és elhúzódó felmelegedés miatt szinte észrevétlenül települtek be a növényállományokba. Egyelőre a sárga tál, vagy a sárga ragacslap nem nagyon fogja őket, de a növények átvizsgálásával jó pár egyedet találni. Ez azt jelenti, hogy hamarosan, az érési táplálkozást követően megkezdik a tojásrakást is. Így az ellenük való védekezés időszerű. A repceszár-ormányos a tojásait mindig a levélnyelekbe teszi és a lárvák innen rágnak be a szárba.
A repceszár-ormányoson kívül a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) betelepedésére is hasonló időjárási viszonyok között kell számítani. Azonban ez a bogár már nem túl nagy jelentőségű repce kártevő Magyarországon, inkább Nyugat-Európában okoz súlyosabb károkat. A nagy repceormányos tojásait minden esetben a repce szárába teszi.
A fénybogár-nemzetség egy része rezisztens a piretroidra
A repce fénybogár (Meligethes sp.) több Meligethes nemzetségbe tartozó faj gyűjtőneve. A leggyakoribb közülük a Meligethes aeneus, amelyet az idő előrehaladtával egyedszámban sokszor megközelít, vagy felvált a Meligethes viridescens. A többi faj nem szokott túlságosan nagy egyedszámban megjelenni. A repce fénybogarak a fejlődőben lévő virágbimbókat és portokokat rágják. A tojásaikat a virágbimbó alapi részébe, a porzószálakhoz rakják. A virágokon, a portokokon és a virágbimbókban okozott kártétellel súlyos termésveszteséget okoznak. Ez a kártevő az ormányos bogaraknál valamivel magasabb hőmérsékleteken telepszik majd be. Fontos, hogy ne csak a sárga tálak, vagy a sárga ragacslapok fogási eredményeire, hanem főleg a növényvizsgálatra érdemes támaszkodni. A növényvédőszer megválasztásakor figyelembe kell venni, hogy a repce fénybogár több piretroid hatóanyagra mutat rezisztenciát.
