A magyar kecsketartók többsége az első lehetőséget választja. Lehetne mindkettőből egyszerre profitálni, ám hazánkban méltatlanul kevés figyelmet kap a kecskehús. Pedig olyan, mint a kecsketej: számos jó tulajdonsága van. Ezek egyike, hogy nagyon kevés zsírt tartalmaz: a sertés átlagos 22 százalékos zsírtartalmával szemben a kecskehúsé mindössze 3 százalék, tehát a vadhúséhoz hasonló.
A kecsketartás fő terméke a tej és az abból készült termékek, legalábbis Nyugat-Európában, ahol a bevétel közel 75 százaléka származik ezekből. Ausztráliában és Közép-Ázsiában a kecskebőr hozza a haszon nagy részét. Ázsia más részein és Afrikában, Latin-Amerika országaiban, valamint Kelet-Európában a tej- és a hústermelés azonban nem válik el olyan élesen egymástól.A hazai kecskefarmok egy része a gidákat fel sem neveli, hogy vágóállatként vagy feldolgozott formában adja el. Egyrészt a gidáknak jelenleg nincs igazán kialakult piaca az országban, másrészt azok a kecsketartók, akik a tejtermelésben érdekeltek, nem szívesen áldozzák fel a drága kecsketejet a hímivarú állat felnevelésére. Ezért inkább minél hamarabb megszabadulnak a gidától. Tőlünk a gida – a bárányhoz hasonlóan – többnyire az olaszok asztalára kerül – írta a Haszonagrár oldal.
Nyugat-Európában sok helyen jellemző, hogy mesterségesen táplálják a kiskecskéket. Magyarországon főleg a technológiai fegyelem hiánya és a tejporok ára akadályozza a módszer terjedését.
Sajnos a kecskehúsnak a magyar gasztronómiában nincs kultúrája. Pedig igazán ízletes étel készíthető belőle, és a közhiedelemmel ellentétben nem kellemetlen szagú vagy ízű. A marketingjét kellene erősíteni idehaza.
Fuchs Imre, a Pest megyei Fuchs-Tej Kft. vezetője
Évekkel ezelőtt próbálkoztak a mesterséges felneveléssel is. Volt is rá példa, hogy eredményesen sikerült egy-egy csoport táplálása, de összességében véve nem volt sikeres a tevékenység, leginkább a velejáró munka miatt. Ha pedig hiba csúszik a rendszerbe, akkor veszteségek keletkeznek – mondta a gazdaság vezetője.
A hústermelés is kifizetődik, ha jó az alany és van piac
Tenyészállatokkal foglalkozik Teklovics Ákos, Baranya megyei gazda. Családjában a fő tevékenység a juhtenyésztés, de régóta tartanak alpesi kecskeállományt az ikerbárányok, vagy elárvult, lemaradt egyedek felnevelésére. Közel tíz éve kisebb piackutatást végeztek az ágazatban, és úgy látták, van egy rés, amit ki lehetne tölteni. 11 éve már, hogy búr kecskék törzstenyésztésével is foglalkoznak. A dél-afrikai eredetű fajta rendkívüli hústermelési és vágási tulajdonságai jól megjelennek a keresztezésekben. Így kiválóan alkalmas végtermék-előállító keresztezésekre, a vágógidák minőségének javítására. A törzstenyésztő mind egy szálig el is tudja adni a tenyészállatnak nevelt kecskéket, legyen az akár bak, akár gödölye. A gidák az anyjuk alatt maradnak, amíg el nem adja őket. Az alpesi állományból származó kiskecskék pedig vágásra mennek. Nekik csak húsvét előtt van jó piacuk, utána mondhatni senkinek sem kellenek – mondja a tenyésztő.
Nagy odafigyeléssel megtérül a mesterséges nevelés is
Bár a többség kétségbe vonja, hogy működhet, van olyan is, aki a mesterséges nevelést alkalmazza. Dunaszigeten Biacsis Edit alpesi törzstenyészetében 50 anyakecske van. A család tenyészállatok eladása mellett tej és frissen készült sajtok eladásával foglalkozik. 30 éve tartanak kecskét, két éve vált rendszeressé a mesterséges felnevelés a gazdaságban. Gidáikból pedig csak néhányat hagynak meg tenyészállatnak.
Csak ott érdemes tehéntejjel nevelni a vágógidát, ahol nem tudnak mit kezdeni a tejjel vagy nagyon alacsony költséggel termelnek.
Biacsis Edit, kecsketenyésztő
A kiskecskéket kéthetes korukig kizárólag anyatejjel etetik, majd fokozatosan csökkentik ennek menynyiségét a tejpótlóval összekevert napi adagban. A mesterséges nevelés során a gidák legalább napi 2 litert fogyasztanak ebből a táplálékból. Mindez sok vesződséggel is jár, de úgy látják, hogy megéri. Legalább napi 3 itatás szükséges, aminél nagyon kell ügyelni a folyadék hőmérsékletére. Biacsis Editnek az a tapasztalata, hogy az anyáknak is jobb, ha így nevelik az utódait, mert nem hajtják folyton őket a kiskecskék. A tápszeritatás ott éri meg, ahol drágán adható el a tej és tejtermék, és persze ott, ahol meg tudnak felelni a mesterséges fölnevelés követelményeinek.
A nagy odafigyelést igénylő táplálás előnyei között a kutatók a betegségek kockázatának csökkenését is megemlítik. Továbbá azt, hogy akár 15-20 százalékkal intenzívebb napi testtömeg-gyarapodást is elérnek a gidáknál a szoptatásos neveléshez képest. Tehát igenis megérné, ha energiát fektetnének bele. Nem véletlen, hogy a mesterséges nevelés külföldön sok helyen általános gyakorlat, mert növeli a tejtermelést, és meglévő piac esetén a gidanevelés is jóval kifizetődőbb lehet vele.