A tönke és alakor ősbúza fajok a tönkölytől eltérően szinte alig ismertek, pedig több tulajdonságukat tekintve is vetekszenek azzal, sőt, gyakran felül is múlják azt. Tudományos kutatások támasztják alá, hogy kedvező zsírsav-, keményítő- és fehérjeösszetételük, emészthetőségük, antioxidáns-vegyület és ásványi anyag tartalmuk kivételesen egészséges táplálékká teszi őket. További agronómiai előnyük a jó betegségellenállóságuk, alkalmazkodóképességük, vitalitásuk, és a ma termesztett búzánál jobb gyomelnyomó képességük is. Ingyenes kiadvány ír róluk többet.
Az ÖMKi gondozásában megjelent online kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető erre a linkre kattintva.
Új fogyasztói igényeket talál az alakor és a tönke
A környezettudatos gondolkodásmód terjedésével, illetve a fogyasztói szükségletek átalakulásával egyfajta hiány jelent meg a piacon. A hazai fogyasztók is keresik azokat a reform termékeket, amelyek fogyasztása különféle egészségügyi problémákban (diabetesben, colitisben, irritábilis bél szindrómában, kisebb fokú gluténérzékenységben) szenvedők számára is ajánlható. Jelenleg azonban a legtöbb boltban nem találhatók megfelelő választékban ilyen termékek. Különösen a leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek, így a kenyér és tésztafélék kínálata szegényes. Termelői oldalról nézve a gazdák nem szívesen vállalnak piaci kockázatot, nehezen változtatnak a már megszokott terményeken. Ezért elsőként a saját célra termelők és a kisléptékű feldolgozást végző gazdák vállalkoznak az ősbúza tájfajták kipróbálására – írta a 18 oldalas kiadvány bevezetőjében az ÖMKi.
Kísérletek és tapasztalatok alapján
A termesztési segédlet az on-farm hálózatukban résztvevő gazdálkodók tapasztalatai és kisparcellás kísérleteik alapján kíván széleskörű tájékoztatást nyújtani az érdeklődő termelőknek az egyes ősgabona tájfajták jellemzőiről és a termesztés gyakorlati tudnivalóiról. Ezáltal is igyekszenek előmozdítani az ősgabonák szélesebb körű termesztésbe vonását és hazai feldolgozását. Természetesen a tájfajtákra megadott információk nagy vonalakban érvényesek a kereskedelmi fajtákra is, azonban a fajtatulajdonosok által közzétett információkat mindenképp ajánlott figyelembe venni – írták.
A tájfajták alapvetően abban különböznek a modern fajtáktól, hogy genetikailag eltérő egyedekből állnak. Míg a modern nemesítéssel előállított fajták kritériuma, hogy homogének legyenek, azaz genetikailag azonos egyedekből álljanak, a tájfajták heterogének.
A tájfajták definíció szerint, egy adott faj adott tájegységen belül hosszú időn keresztül termesztett, a termőhelyhez alkalmazkodott populációi. A kialakulási tájegység meghatározó szerepe ellenére a tájfajták alkalmazkodóképessége a megszokottnál általában sokkal szélesebb; az ÖMKi kísérleteiben vizsgált, a svájci ProSpecieRara civil génbankból kapott, valószínűsíthetően német nyelvterületen begyűjtött pelyvás tájfajták nagy része például igen jól alkalmazkodott a magyarországi feltételekhez is. Ennek kulcsa részben az lehet, hogy sokszor eredetileg és hazánkban is marginális területeken termesztett populációkról van szó, így a klíma- és a környezeti adottságok mégsem térnek el annyira, mint azt elsőre gondolni lehetne. Másrészt éppen a tájfajtákon belüli genetikai variabilitás képes bizonyos mértékig kompenzálni az eltérő környezeti feltételek hatásait – fogalmaztak.
