Évről-évre találkozunk a világpiacon és a hazai kereskedelemben is új gyümölcsökkel. Ezek között jócskán vannak olyanok, amelyek gyorsan megkedveltetik magukat a fogyasztókkal, és ezek rohamosan terjednek is. Ilyen például a tüskétlen szeder, a josta, a kivi és az áfonya is. Most egy sokak által óhajtott gyümölcsről, az áfonyáról lesz szó.
Az áfonyának mintegy 200 faja fordul elő világszerte. Nálunk a magashegyi fenyőerdők őshonos aljnövénye a piros bogyót érlelő, örökzöld (Vaccinium vitis-idaea) és a fekete bogyójú, lombhullató (V. myrtillus) áfonya ismert, amelyeknek a termését régen gyűjtötték és feldolgozták.
Néhány évtizede világszerte rohamosan terjed a magastörzsű áfonya (V. corymbosum) termesztése, amely iránt sokan kezdtek érdeklődni. Ez a cserje 80-100 cm magasra nő meg, fehér virágait tavasszal nyitja és sötétkék bogyói júliustól szeptemberig, folyamatosan takaríthatók be. Ezekből üdítő ital, dzsem, cukrászipari töltelék készíthető. Kiválóan alkalmas mélyhűtésre. Jelentékeny gyógyhatása is van: vérképző, gyógyítja a légúti betegségeket, enyhíti a köhögést.
A bogyók sok kalciumot, foszfort és vasat, C, B1 és B2 vitamint, 6-7 % gyümölcscukrot és 0,7 % titrálható savat tartalmaznak. Zamatuk igen kellemes, különösen a vadhúsokat ízesítik.
Van az áfonyának egy speciális igénye: csak a savanyú, 4,2 – 5,2 pH értékű talajokon terem meg és szereti a sok napfényt, a hűvös, párás klímát és a tápdús, legalább 3% humuszt tartalmazó talajt. Ilyen viszont nálunk igen kevés található. További nehézség, hogy öntözni csak lágy vízzel szabad! Ha valaki átlagos körülmények között kíván áfonyát termelni, megteheti: töltsön meg egy nagyobbfajta cserepet, vagy műanyag zsákot savanyú tőzeg, érett marhatrágya és akác-fenyőavar keverékével, ebbe ültesse a faiskolából beszerzett csemetét és öntözze, rendszeresen lágy vagy lágyított vízzel. 2-3 évi gondozás után már szüretelheti az áfonya gyümölcsét.
Forrás és fotó: balintgazda.hu
