A klímaváltozás jeleit mindenki tapasztalhatja, ez már sajnos nem csak tudományos előrejelzés a jövőre vonatkozóan. Ennek kapcsán vagy nagyobb költségekkel lehet fenntartani egy kertet (öntözés, árnyékolás, növénykondicionálás a stresszhatások csökkentésére), vagy szinte teljesen át kell alakítani a fajösszetételt olyanokra, amelyek bírják a megváltozott körülményeket.
A tavalyi évben az országban rengeteg tuja pusztult ki. Nem bírták az aszályt, és ha egy növény valamiért nem érzi jól magát, akkor csak úgy, mint az ember esetében ez csökkent immunvédelmet eredményez. Ami miatt fogékonyabb lesz olyan betegségekre is, amelyeket korábban egyszerűen leküzdött…
Hazánkban a csapadék eloszlása nem igazán ideális. Tavasszal és ősszel vannak időszakok, amikor több csapadék esik, mint amennyire szükség lenne, akkor önti el kis időre a belvíz a gabonatáblákat.
Nyáron azonban aszályos időszakok is adódnak, akkor pedig híján vagyunk a csapadéknak.
Egy kertet lehet úgy kialakítani, hogy abban tág tűrésű fajokat, fajtákat válogatunk össze, például olyan gyümölcsfajok fajtáit, amelyek ellenállnak, vagy legalábbis tolerálják a leggyakoribb betegségeket, és amelyek a szárazabb időszakokat is átvészelik valahogy. De intenzíven fenntartott szép kert és megfelelő termés öntözés nélkül nincs.
Az öntözés hiánya minimum terméskiesést, minőségromlást okoz, de negatív hatással van a növények fejlődésére, díszítő értékére is.
Nyáron a vízpótlás a legfontosabb
Az öntözésnél három fő szempont van: a rendszeresség, a nagy vízadag és az öntözés ideje.
A rendszeresség azért lényeges, mert ha a növényt hozzászoktatjuk, hogy kap vizet, akkor élettani folyamatai emiatt nem állnak át „szárazságtűrő üzemmódba”. Így ha egyszer csak minden átmenet nélkül elhagyjuk az öntözést, jobban károsodik a növény, mint ha el sem kezdtük volna a vízutánpótlást. Mert, ha el sem kezdtük volna, akkor szép lassan ahhoz szoktak volna hozzá a növényeink. Tehát a hirtelen vízelvonás káros.
Az inkább ritkábban, de nagyobb vízadaggal elv abból ered, hogy így a víz lejut a talaj mélyebb rétegeibe, tehát a növény ott is fejleszti gyökérzetét. Ha csak kis vízadagokkal öntözünk, akkor a gyökerek is a talajfelszín közelébe koncentrálódnak, hiszen ott találnak nedvességet – mélyebben nem.
Megsínyli a növény, ha kimarad egy-két öntözés
Ennek az a veszélye, hogy ha felül sok a gyökér, lejjebb meg kevés, akkor, ha kimarad egy-két öntözés, azt jobban megsínyli a növény, hiszen ott vannak gyökerei inkább (a helytelen öntözés miatt), ahol amúgy hamarabb kiszárad a talaj – a felszín közelében. Ez a gyökérkoncentrálódás amúgy a növények stabilitása szempontjából is rossz: egy aránytalanul nőtt gyökerű fát hamarabb ledönt a vihar.
Az öntözés idejére pedig az esti órák az ideálisabbak, ekkor nincs perzselődésveszély, és éjszaka kisebb a kipárolgás is, tehát jobban hasznosul az esti órákban kijuttatott öntözővíz.
Van, amikor fokozottabb a vízigény
A cserépben, konténerekben vagy függőkosarakban elültetett növényeknek nagyobb vízigényük van. Könnyebben kiszárad a földjük, hiszen a cserépben lévő kevés föld hamarabb átmelegszik, nagyobb a kipárolgása.
Az újonnan ültetett fák, cserjék érzékenyebbek a szárazságra. Ezért a 3-4 évnél fiatalabb fákat-cserjéket csemeteként kell kezelni, és gyakrabban kell öntözni. Gyökereik még nem érnek olyan mélyre, hogy a talaj alsóbb rétegeiből vízhez juthassanak, így a felszíni csapadékra és az öntözésre vannak rászorulva.
Az ízre is hatással van
A lágyszárúak is könnyen kiszáradhatnak a meleg szezon alatt, mivel gyökereik nem hatolnak mélyen a talajba.
A leveles zöldségeket (fejes saláta, spenót stb.) soha ne hagyjuk kiszáradni. Hamar dehidratálódnak, és víz nélkül romlik az ízük. Ha mindig akkor öntözünk, amikor már lankadnak a levelek, az rontja a betakarított zöldségek ízét.
A füvesített területek óriási mennyiségű vizet képesek elnyelni. A leghasznosabb módja a gyep vízellátásának a rendszeres öntözőberendezéses megoldás. Száraz időszakban ritkábban nyírjuk a füvet, ez némiképp növeli szárazságtűrését, hiszen minden vágáskor a fűszálakból a sebzésen keresztül sok víz távozik.
Gyomlálás, tápanyag-utánpótlás
Amennyiben tavasszal gondot fordítottunk a talaj gyommentesen tartására, akkor kevesebb problémánk lesz ezzel nyáron. A talaj takarása jó megoldás a gyomok ellen is, és a talajnedvesség megőrzésében is segít. A talajt takarhatjuk fenyőkéreggel, ami szép, de ennek ára van. Jó talajtakaró még a fűkaszálék, de a kikapált gyomok is a talajra fektethetők mindaddig, amíg nincs rajtuk mag, hiszen akkor visszavetjük a talajba a gyomokat.
A szalmatakarás is kiváló a konyhakertben, színe miatt visszaveri a napsugarakat, így a talaj kevéssé melegszik fel, a zöldségek pedig gyorsabban érnek e fényvisszaverő hatás miatt.
A talaj nedvességtartalmát és gyommentességét azzal is őrizhetjük, ha a konyhakertben gyakran, például hetente horolókapával végighúzzuk a talajfelszínt.
Így még fiatal stádiumban elpusztítjuk a gyomokat, nem várjuk meg a maghozást, hogy újrafertőzzék a területet. Másrészt a talaj hajszálcsövességét megszüntetjük a felszínen, ezzel csökkentve a talajból a vízkipárolgás mértékét.
A túltáplálás sem jó
Gyakran hibázunk azzal, hogy túltápláljuk a talajt, ennek eredményeképpen a növények buja növekedésbe kezdenek, de a termés mégsem lesz megfelelő. A túl sok nitrogén a salátát például mérgezővé is teheti. De szintén nem előnyös, ha lesz gyönyörű, óriási levelű retkünk, aminek a hasznos része, a gyökérgumója szinte eltörpül.
A szerves trágya és a komposzt alkalmazása azért jó, mert nem lehet vele elrontani a tápanyag-összetételt, mert az kiegyensúlyozott e két talajtápláló megoldásban.
Míg ha műtrágyákat használunk, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy melyik növénynek milyen tápelemtúlsúlyos kezelés kell. A növény faja mellett az sem mindegy, milyen korú az adott növény, hiszen a tápanyagigény a különböző életszakaszokban is változik.
Például a nitrogén zöldtömeg-növekedést serkent, tehát gyepet trágyázva ezzel nem nagyon lőhetünk mellé. A foszfortúlsúlyos táplálás a virágzáskor kell főleg, a kálium pedig a növények terméskötődésére és a szárazságtűrésére van hatással.
Minden mindennel összefügg
És ez csak a három legnagyobb mennyiségben szükséges elem volt. A műtrágyázáskor ráadásul a növény igényei mellett a talajadottságokkal is tisztában kell lennünk, hogy annak milyen a tápanyagkészlete. Példaként a humuszos talaj jól köti az adott tápanyagokat, ám a homokos talajon a vízoldékony tápanyagok – mint a nitrogén – hamar alsóbb rétegekbe süllyednek, ahol a növény már hasznosítani nem tudja, és így csak a talaj vízkészletét szennyezzük vele.
És ne feledjük, minden-mindennel összefügg, azaz hiába öntözünk, ha nincs elég tápanyag a talajban, de ha van elég tápanyag, de nincs víz, az sem segít, lévén ezeket a növények csak oldott formában tudják felvenni!
(Forrás: magyarmezogazdasag.hu)
