A méhpempő elismert és közismert gyógyászati termék, de milyen sorsra jutnak a herelárvák? Elszánt kísérletező méhészeknek és ínyenceknek akár az is eszébe juthat, hogy különleges gasztronómiai fogást csináljanak belőle. A herelárvák ínyencségnek számítanak több afrikai és ázsiai országban is. Ezeken a helyeken előkelő szállodák és éttermek kínálatában is megtalálhatók. Bár több európai országban is próbálkoznak a bevezetésével, egyelőre nagyon kevés sikerrel.
A Magyar Mezőgazdaságban Hevesi Mihály méhész írta meg a herelárvák felhasználásával kapcsolatos gondolatait, ezt az anyagot szemléztük. A szerző így írt: mivel nagyapám és apám is foglalkozott méhészettel, gyerekkorom óta már sok mindent láttam ezen a területen. Ám soha egyikőjük sem szorgalmazta a herelárvák emberi fogyasztását. Többnyire mindketten kivágták a heresejteket. Akkoriban még nem is annyira a varroa atka terjedésének korlátozása miatt, hanem a rajzás visszafogására. A herelárvák sorsa általában a tyúkok gyomrában ért véget.
Potencia, változókor
Azonban a már méhpempős anyabölcső lecsipkedésével és a kissé savanykás ízű tartalmának elfogyasztása már elterjedtebb. Ezt sok férfi méhész eszi, ha teheti, nem utolsósorban gyógyászati és az állítólagos potencianövelő hatása miatt. Sőt, jó hatással van a hölgyek változókori panaszaira is. A herelárvával ellentétben az anyapempő természetesen közismert és elismert hatású méhtermék. A fogyasztása többféle egészségi probléma kezelésére, illetve az általános jó közérzet fenntartására is alkalmas.
A herelárvák ínyencségnek számítanak több afrikai és ázsiai országban is. Ezeken a helyeken előkelő szállodák és éttermek kínálatában is megtalálhatók. Bár több európai országban is próbálkoznak a bevezetésével, egyelőre kevés sikerrel.
A herelárva-kóstoló élménye
Bármilyen mennyiségben is állt rendelkezésemre akkor is herefias, még nem tudtam elszánni magam, hogy meg is kóstoljam. Viszont a méhek tavaszi átnézésekor az egyik méhcsaládnál 2 egész herelárvás lépet is találtam. Gondoltam, hogy nem csak egyszerűen kiveszem, de meg is kóstolom őket – írta a szerző. Ellenérzéseimet legyűrve azzal szemben, hogy épp „kukacokat” eszek, egészen finomnak találtam, ráadásul a sejtek közé begyűlt nektár miatt édeskés íze volt. Egyébként az iszonyt nem is annyira nehéz legyűrni, hiszen a méhlárva esetén nem hagyományos kukacról van szó, hanem egy, a világ legtisztább, földdel soha sem érintkező anyagában, a viaszban növekvő lárváról, melyet a méhek egy igen különleges tejjel, azaz pempővel táplálnak – írta Hevesi Mihály.
Így érdemes elkészíteni
A Deutsches Bienejournal egy korábbi számában leírták, hogyan lehet hatékonyan elválasztani a herebábokat a viasztól. Több módszer is létezik. A cikk szerint a lárvákat nem szabad főzni, mert ha a lépből már keltek ki méhek, akkor a benne lévő bábing is összefő vele, és az kellemetlen ízű lehet. Viszont ha szűzlépről van szó, akkor minden további nélkül megfelelő a főzés is. A bábbá fejlődött lárva sem jó, mert a rovar bizonyos szervei már megkeménykedtek rajta. Kulináris célokból nagyjából a még fedetlen, illetve a nagyjából 14 napos fedett lárvákat lehet a legjobban felhasználni.
Ez a következőképpen működhet:
A még fedelezetlen herefiast a konyhába meleg helyre helyezik, és a lárvák kibújnak” a sejtekből. A lépet lefagyasztjuk, majd a lárvákat kiütögetjük belőle. Ennél a módszernél gyorsan kell dolgozni, mert az olvadás maszatolással is jár. A fedelezett lépet bennük a 14 napos lárvákkal – állítólag ez a legfinomabb – egy lefolyós párolóedénybe helyezzük. Erre kisebb mennyiség esetén már egy bébiüveg gőzsterilizáló is alkalmas.
Egy recept:
Vigyázni kell, hogy a herelárvát ne tegyük tönkre hosszú sütéssel vagy főzéssel; kis zsiradékban (olíva olajban) hagymával lehet párolni, majd ízlés szerint fűszereket hozzáadni: oregánót, csilit, sót, rozmaringot. Röviddel a sütés befejezése előtt pedig paradicsomot is érdemes hozzá tenni.
