A precizitás mindig az eredmény irányába vezet bennünket. Ha átgondoltak és összeszedettek vagyunk, az mindig segít megtalálni a jó megoldásokat. Az a tapasztalat, hogy a változó körülmények között, amik a szántóföldi növénytermesztést is jellemzik, a precizitás mindig kifizetődik. Ugyanakkor a tápanyagok helyspecifikus kijuttatása pontatlan és körültekintő munka nélkül kellemetlen meglepetéseket is okozhat. Lajos Mihály szaktanácsadó, az Agrofil-SZMI Kft. ügyvezetője foglalta össze, hogyan és miért érdemes alkalmazni a precíziós kijuttatás technológiáját.
Ma a változó dózisú tápanyag-utánpótlásnak nincsenek technikai akadályai. Elvileg ez (lenne) a legegyszerűbb része, de a gondok már az alapoknál jelentkeznek – olvasható az Agrofil-SZMI Kft. ügyvezetőjének értékelése a vállalat weboldalán. Lajos Mihály szerint az első feladat a termőzónák lehatárolása. Ehhez nagyon fontosak a bemeneti információk, amelyek lehetnek hozamtérképek, műhold- és légi felvételek, valamint talajszkennelésből származó vezetőképesség-térképek. A probléma forrása az éghajlati sajátosságokban van. Az eltérő évjáratok sokszor adnak változó mintázatot, sőt, viselkedhetnek teljesen inverz módon is. Például a belvizes és az aszályos évek homlokegyenest eltérő hatása is ilyen.
Erre kell még odafigyelni
A szakma elfogadottként kezeli, hogy minden kijuttatott tápanyag megtérül. Ennek azonban ellentmondanak a Kárpát-medencében lezajlott talajképződési folyamatok, illetve a tápanyag-utánpótlási kísérletek is. (…) Az eredmények jelentős része tartamkísérleti körülmények között jött létre. Ezek termelési tanácsadásban való alkalmazása félrevezető lehet, mert a tartamkísérletek eredményei nem azt mutatják meg, hogy mennyi tápanyagot kell vagy kell-e egyáltalán az adott évben kijuttatni. Hanem azt, hogy ha 20-50 évig ragaszkodik valaki egyfajta rögzített tápanyagarányhoz, az hová vezethet. Azok az arányok, amelyek kedvezőnek tűnnek a tartamkísérletekben, egyáltalán nem biztos, hogy közgazdaságilag vagy ökológiailag is fenntarthatók. Teljesen más törvényszerűségek uralkodnak a hagyományos, nem tartamkísérleti termőterületeken. Differenciálni ott és azt érdemes, ahol és ami megtérül. Amennyiben nincs tápanyag-reakció, a megtérülés esélye is elveszik. Nincs, ami ellensúlyozza a plusz költségeket. Precízen, precíziósan veszteséget termelni pedig balgaság lenne – mondta Lajos Mihály.
A heterogenitás és a limitáló tényezők
Okszerű tápanyagellátás nélkül nem várhatunk tartósan eredményeket. Ennek ellenére a mi éghajlati adottságaink között a csapadék a fő limitáló tényező. Csapadékos vagy öntözött évben meg is szűnhet a táblán belüli heterogenitás, de minimum lényegesen mérséklődhet. Zónalehatároláskor a mi esetünkben a fő szempont a zónán belül vizsgált talajszelvény víztároló és vízszolgáltató képességének meghatározása. Az ennek alapján lehatárolt területen nézzük meg aztán később a talaj egyéb „limitáló” tulajdonságait, mint a tápanyag-szolgáltató képesség, kémhatás, és a többi. A kísérleteink azt bizonyítják, hogy egyes esetekben a termelt növényfaj genotípusainak (fajták, hibridek) is nagyobb jelentőségük lehet, mint a tápanyag-utánpótlás némely elemének. Ezért is fektetünk nagy hangsúlyt a termesztett növények genotípusainak tápanyagreakció-vizsgálatára.
A vizsgálatok alkalmával szembetűnő volt, hogy nitrogéntrágyázásnál a növények nitrogénellátottságának mértéke nem mindenhol esik egybe a biomassza-mennyiséggel. Tehát a növények állapota nem minden területen függ össze a terület tápanyag-szolgáltató képességével: a terület szemre egész mást mutat. Ez azonban egy egyszerű talaj- (tápanyag-) vizsgálattal nem előre jelezhető. Ilyenkor is jó szolgálatot tehetnek a növényszenzorok.
