Sok olyan zöldség és gyümölcs van, amikből csak egyfajta kapható. Ilyen például a kék áfonya, a málna vagy a brokkoli, ami mindenhol egyforma, de barackból és szilvából sincs túl sokféle. Ellentétben az almával, amiből több mint tizenötezer különböző fajta akad.
A minimálisnál is kisebb ugyan az esélye, hogy mindegyikkel találkozzunk a zöldségesnél, de ha belegondolunk, almából mindig van választék. Körtéből, barackból, dinnyéből és paradicsomból jó, ha két-három fajta van, de almából mindig tucatnyi különböző fajtát árulnak. Van Idared, Fuji, Jonatán, Gála, Granny Smith, Yellow Newton – ezek közül sok márkanév nekünk is ismerős lehet.
Az alma sokszínűsége részben a nemesítésnek is köszönhető. A kertészek általában tovább nemesítik a legkeresettebb fajtákat, hogy tovább finomítsák a rájuk jellemző karakteres tulajdonságokat: hogy az alma kásásabb, savanyúbb, keményebb héjú legyen. Vagy hogy ne barnuljon meg olyan könnyen, és a gyerekek is megegyék. Másrészt annak, hogy az almák szaporodásánál nem az elődök genetikai örökítőanyaga, hanem a heterozigóták szélsőséges működése dominál. Ebből következik az is, hogy hiába ültetünk el egy magot, egyáltalán nem biztos, hogy az abból növő fán termő gyümölcs is ugyanolyan ízű lesz. Épp ezért az almafajták nemesítése is macerás, mert nem elég a magok növekedésére várni. Ha szeretnénk ugyanolyan ízű almát, mint amilyen az egyik fánkon terem, akkor annak a fának az egyik ágát kell gyökereztetni.
Persze, vannak, akik inkább a változatosság hívei. Ha valaki szeretné a Földön termő összes almafajtát megkóstolni és minden nap egy új fajta almát enne, nagyjából negyven évig tartana, mire a sor végére érne.
Cikkünk az Index anyag alapján készült.
