Sorozatunk folytatásában további tápanyaghiány-tüneteket veszünk sorra. Úgymint a kálium-, vagy kálciumhiány, a kén-, mangán-, magnézium-, nitrogén-, réz- és vashiány. Az összeállításban fotókon is megtekintheti, hogyan ismerhetők fel a tünetek!
A kalcium, akár csak az embereknél fontos alkotóeleme az életfolyamatoknak, az egyes anyagok alkotóeleme a növényeknél is. Szerepe van a sejtfalképződésben, ezért nagyban befolyásolja a zöldségek, gyümölcsök minőségét. Az idősebb levelek általában felhalmozzák és meg is kötik a kalciumot, így a fiatalabbaknak nem jut belőle elég.
A kálium fő funkciókhoz szükséges a növények számára, mint például a stressztűrés, a vízfelhasználás, vagy a szilárdság. Ahhoz, hogy a nitrogén hasznosulás optimális legyen, szintén nagy szerepe van a káliumnak. Ha az idősebb levelek csúcsa el kezd sárgulni, majd elhalni, az az egyik fő tünet lehet. A káliumhiány következtében a növény kevésbé lesz ellenálló a szárazságnak, megnő a megdőlésre való hajlama, és fogékonyabb lesz a kórokozókra.
A kénhiány tünetei kevésbé jellegzetesek messziről nézve, mint például a kalciumhiány, de ez nem jelenti azt, hogy nem okozhat gondot. A kén a növényi fehérje fontos alkotóeleme, így a fehérjenövények, a búza és az olajos magvak számára nélkülözhetetlen. Homoktalajon, alacsony szervesanyag-tartalom mellett és nagy mennyiségű téli csapadék esetén fordul elő jellemzően.
Ahhoz, hogy a fotoszintézis gond nélkül végbemenjen, szükség van magnéziumra, min a klorofil alkotóeleme. A talajvizsgálat általában elegendő a magnéziumhiány felfedezéséhez, de a túl sok kalcium és nátrium megakadályozhatja a magnézium felvételét.
A mangán a nitrogén hasznosítását, az energiaforgalmat segíti, fontos a mikroelem enzimek aktiválásában. Ahhoz, hogy megállapítsuk, mangánhiánnyal van dolgunk, szükségünk van levélanalízisre. Levegős magágy, laza talajok esetében fordul elő, de a nagy szervesanyag-tartalmú és magas pH-értékű talajokon is kialakulhat mangánhiány.
A savanyú homok természetétől fogva is szegény rézben, míg a magas humusztartalmú talajok megkötik a rézionokat, így gátolva a felszívódását. Ezen kívül a túlzott foszfor-, nitrogén- és káliumtartalmú trágyázás okozója lehet a rézhiánynak. A növényeket illetően a kevésbé csapadékos években és a korai fejlődési szakaszban veszélyeztetettek. Azonosítani pedig nehéz, mert tünetei nem egyértelműek, a fonnyadás, a levelek elsorvadása és a bepöndörödés adhat okot gyanakvásra a fiatal levelek.
A vashiány, ha lehet, minden egyéb tápanyaghiány közül a legjellemzőbb tüneteket produkálja, amiről könnyen felismerhető. Főként a meszes és magas agyagtartalmú talajokon fordul elő gyakrabban, bár a jó levegőzésű mésztalajon nem alakul ki. Nagyon tipikus, hogy a fiatal levelek sárgászöldek, majd a zöld levélerek között citromsárgává válik. Emellett lassul a növekedés, és a virágkötés. Elhalás viszont nem következik be, és a növénynek csak egy-egy ágán jelentkezik általában.
Ha a növényünk nitrogénhiánnyal küzd, először az alsó, idősebb levelei válnak sárgászölddé, majd sárgává, végül a levelek bebarnulnak és elhalnak. A folyamat fokozatosan a fiatalabb levelekre is átterjed, a növény tömege csökken, és romlik a termőképessége. Jellemző lehet még a szárhoz simuló, felálló levelek. Nitrogénhiány esetén a gyökérzet hosszúra nő, de nem ágazik el. Talaj- és növényvizsgálattal megfelelő talajt alakíthatunk ki, levéltrágyázással megszüntethetjük a hiányt.
Forrás: csoppmix.hu, gazigazito.hu, gazdabolt.hu
A következő, utolsó részben betekintünk a tápanyaghiány okozóinak viselkedésébe, mire utal az, ha az alsó, vagy a felső levelek sárgák. Tartson velünk akkor is, kövesse híreinket!
Olvassa el a sorozat első és a második részét is!
