Csak üres szavak azok, melyek azt állítják, hogy csak a nagyüzemi mezőgazdaság tarthatja el a világ népességét. Az ökológiai gazdálkodás is tökéletesen alkalmas lehet ennek a feladatnak az ellátására.
A nagyüzemi mezőgazdaság a minőség rovására a mennyiséget tartja szem előtt. A tápanyagokban gazdag élelmiszerekből azonban kevesebb is elegendő volna, ami ráadásul az egyre kórosabb elhízási járványt is megfékezhetné. Az intenzív mezőgazdaság elképzelhetetlen vegyszerek és műtrágya használata nélkül. Ezek által válik ugyanis lehetővé a monokultúrás termesztés, ami viszont a talaj további szegényedését okozza. Emiatt pedig csökken a rajta termelt növényekben a szervezetünk számára elengedhetetlenül szükséges vitamin és ásványi anyag mennyisége. Világszerte kialakult a minőségi éhezés.
A vegyszerek egyrészt azért veszélyesek, mert egészségkárosító mivoltukra – és ez már számos esetben bebizonyosodott – csak évekkel, évtizedekkel a bevezetésüket követően derül fény. Bizonyíthatóak egyes növényvédő szerek rákkeltő hatása, szerepe az immun-, a hormon- és az idegrendszer gyengítésében, az asztma kialakulásában.
A másik fő veszélyük a hatásuk összeadódása. Egyenként hiába határérték alatti az ételeinkben lévő szermaradvány mennyisége, ha valamennyiünk szervezetében tucatnyi vegyszer mutatható ki. Ezek összeadódó hatásának a vizsgálata nem kötelező, pedig így néha sokszor mérgezőbbek, mint az egyedi vegyszerek.
A megoldás mindenképpen a biotermékeket előállító, helyi termelőkre alapozó ökogazdaságok erősítése. Ezek által ugyanis megteremthető az élelmiszer-önrendelkezés, ami nem a nagyvállalatok érdekeit veszi figyelembe, hanem a helyi termelőkét és fogyasztókét. ENSZ-tanulmány igazolta, hogy e módszerrel a Földön ma élő mintegy 7,4 milliárd emberen felül több milliárdot is el lehetne látni minőségi élelmiszerrel.
Ehhez azonban véget kellene vetni a pazarlásnak: egyes régiókban a megtermelt élelmiszer csaknem fele kárba vész. A pazarlás döntő részben a nagybirtokokat, a multinacionális élelmiszer-ipari cégeket, valamint az üzletláncokat jellemzi. A lehetőleg helyben, illetve közelben termelt és fogyasztott élelmiszer esetében azonban visszaszorítható a pazarlás. Jellemző az ökogazdaságokra a fajgazdagság is. A világ népességének 80 százaléka ma körülbelül húsz faj alapanyagából készíti étkeinek java részét – miközben jóval ezren fe- lüli faj alkalmas emberi fogyasztásra.
A biogazdálkodás életképességét Hernádszentandrás polgármestere, Üveges Gábor a faluja példáján keresztül igazolta. A települést hivatalosan halmozottan hátrányos helyzetűként tartják számon, miközben kiváló adottságokkal rendelkezik.
Öt év alatt felépítették a biogazdálkodáson alapuló Bioszentandrás márkanevet, mindössze két és fél hektáron gazdálkodva is komoly bevételeket produkálnak. Hosszabb távon sem szeretnének tíz hektárnál nagyobb területet igénybe venni, amelyről nemcsak a helybelieket látnák el munkával és élelmiszerrel, de jócskán jutna a városi piacokra is. Ez a lehetőség szinte minden falu számára nyitva áll. Mert bármennyire is elképzelhetetlen ma még, a jövő a biotermékeké és az ökológiai gazdálkodásé.
Forrás: szabadfold.hu
