Főleg a meztelen csigák és a levéltetvek a saláta kártevői, de fonálférgek is gondokat okozhatnak. A saláta termesztési módja alapvetően meghatározza a kártevők előfordulását. A korábban általános tavaszi, szabadföldi salátatermesztés alatt alig kellett számolni a kártevő rovarok megjelenésével.
A legtöbb bajt a meztelen csigák és a levéltetvek okozzák
Az új, nyáron is a felmagzás veszélye nélkül termeszthető fajták megjelenésével a salátát veszélyeztető kártevők száma is megnőtt. A nyáron termesztett salátán veszélyesek a valódi levéltetvek (Aphididae), továbbá a gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.).
A hajtatott salátán, növényházi körülmények között, a meztelen csigák (Limacidae, Arionidae) és a valódi levéltetvek (Aphididae) károsíthatnak komolyabban.
A saláta kártevői közt az első a meztelen csiga
Tápnövénykörét elsősorban azok a lágy szárú növényfajok alkotják, amelyek a csigának rejtekhelyet és nedves mikroklímát teremtenek. A földre boruló leveleivel a talajt takaró saláta a meztelen csigák egyik kedvenc tápnövénye és egyúttal búvóhelye is.
A csigák reszelőnyelvükkel szabálytalan alakú lyukakat rágnak már a néhány leveles palántán is. Majd a salátafejbe behúzódott egyedek a fejet alkotó leveleken folytatják a kártételt. A meztelen csigák által károsított növényeken vagy a talajon a csigák ezüstösen csillogó váladéka (a csiganyál) jelenléte könnyíti meg a kárkép felismerését. A salátán kívül számos lágy szárú zöldségnövényen, főleg palántakorban a levél, a hajtás és a szár megrágásával okoz jelentős kárt.
Elterjedés és gazdasági jelentőség
A meztelen csigák általánosan előforduló kártevők. Elsősorban a nedves mikroklímájú termőhelyeken, továbbá öntözéses termesztés esetén számolhatunk velük. A levelek megrágásával okozott káron kívül a fejesedett, betakarításra kész salátában meghúzódó meztelen csigák gyakran a termény értékesíthetőségét is megakadályozzák. A kártétel főként azokban az újonnan létesített termesztőberendezésekben gyakori, amelyeket a korábbi években nem művelt, gyomos területeken létesítettek.
A csiga fejlődésmenete
A salátán károsító meztelen csigák több fajból kerülnek ki, így változatos az életmódjuk. Hímnős, tojással szaporodó állatok. Évente többnyire egy-két nemzedékük fejlődik. A telet növénymaradványok között, illetve talajba húzódva, vegyes fejlődésű alakok formájában töltik.
Ökológia és előrejelzés
Egyedsűrűségük jól megbecsülhető a talajba süllyesztett, sörrel töltött csapdákkal, valamint a talajra terített nedves rongydarabokkal. A növényállomány vizsgálatakor észlelt levélkártétel alapján már csak a bekövetkezett kárt tudjuk regisztrálni.
Vegyszeres védekezés
A meztelen csigák számát a talaj felületére szórt nedvszívó anyagok (pl. porított műtrágyák) csökkentik. Kémiai védekezésre metaldehid és merkaptodimetur hatóanyagok, mint csalogató és egyben csigaölő hatású anyagok használatosak. A csigaölő készítmények használhatóságánál meg kell említeni, hogy olyan zöldségféléknél, aminek a levelét fogyasztják (ilyen növény a saláta is), egészségvédelmi szempontból tilos az állománykezelés elvégzése. Ilyen esetben a csigák által veszélyeztetett területeken, főleg hajtatóházakban, a csigák elleni védelmet a növények kiültetése vagy vetése előtt lehet elvégezni.
Valódi levéltetvek
Polifág kártevők. A saláta levelein kolóniákban szívogató levéltetvek az általuk ürített mézharmattal, levedlett lárvabőrökkel és jelenlétükkel szennyezik a salátát. A szívogatás miatt a levelek torzulnak.
Fotó: Pixabay, FRANCO PATRIZIA
Elterjedés és gazdasági jelentőség
A növényházakban hideghajtatással termesztett salátát az anholociklikusan szaporodó, növényházakban rendszerint termesztett növényeken és néha gyomnövényeken a tél folyamán is fennmaradó levéltetűfajok (Myzus persicae, Aulacorthum solani) károsítják. Kártételük rendszerint a fejesedés időszakában jelentkezik. Azokban a termesztőberendezésekben, ahol a tél folyamán a levéltetvek fennmaradása nem lehetséges (pl. fűtetlen fóliasátrak), a levéltetű kártételével csak a tavaszi, szabadföldi migráció indulása után kell számolni. Szabadföldi salátán a levéltetvek közvetlen kártétele, valamint a vírusos betegségek levéltetvek általi terjesztése egyaránt jelentős.
A tetvek fejlődésmenete
A növényházakban károsító levéltetűfajok szűznemzéssel és elevenszüléssel szaporodnak. A megszületett egyedek mintegy másfél, két hét elteltével kifejlődnek. Ebből adódóan a nemzedékek gyorsan követik egymást. Egyedszámuk néhány hét leforgása alatt akár meg is sokszorozódhat.
Ökológia és előrejelzés
Melegigényes fajok, a teleinket anholociklikus populációik csak növényházakban vészelik át. Jelenlétüket a növényházban esetleg megtalálható, termesztett és gyomnövények átvizsgálásával, valamint sárga ragadós lapok, illetve Moericke-féle sárga tál segítségével állapíthatjuk meg.
Védekezés a levéltetvek ellen
A hideghajtatás korai időszakában a levéltetvek megjelenése rendkívül ritka. Minél közelebb járunk a levéltetvek számára is kedvező hőmérsékleti értékek szabadföldi kialakulásához, annál nagyobb mennyiségben számolhatunk a megjelenésükkel. Emiatt a termesztés időzítésével mérsékelhető a levéltetvek várható kártétele. Azokban a növényházakban, ahol a termesztés a télen sem áll le, és a levéltetvek elszaporodásának lehetősége adott, a növényállomány váltásakor az előző kultúra növénymaradványainak és az esetleges gyomnövények talajba forgatásával a levéltetvek elszaporodását hátráltathatjuk. Ha a salátán a levéltetvek első kolóniáinak megjelenését észleljük, indokolt a kémiai védekezés. A védekezés célja annak megakadályozása, hogy a levéltevek a salátafejbe is behúzódjanak. A levéltetvek ellen pirimikarb, dimetoát, heptenofosz, deltametrin és permetrin + tetrametrin hatóanyagú készítmények, permetezés formájában kijuttatva hatásosak.
A saláta kártevői a gyökérgubacs-fonálférgek is
A károsított növények a növekedésben lemaradnak, és kisebb fejeket fejlesztenek.
Elterjedés és gazdasági jelentőség
A saláta tápnövénye mind a szabad földön, mind a növényházban károsító fonálféreg-fajoknak. Ennek ellenére számottevő kártételről ritkán olvashatunk a hazai szakirodalomban. Ennek elsősorban az az oka, hogy a salátát, mint hidegtűrő zöldségfajt, a fóliasátrakban és az üvegházakban a tenyészidő elején alacsony hőmérsékleten termesztették. Az alacsony talajhőmérséklet pedig a gyökérgubacs-fonálférgek számára kedvezőtlen, ezért kártétel rendszerint nem alakult ki. A korábbi években a szabadföldi termesztés főként a tavaszi, esetleg az őszi időszakra (áttelelő saláta) korlátozódott. Ilyenkor a fonálférgeknek kedvezőtlen hőmérsékleti értékek miatt a növények nem fertőződtek. A folyamatos salátatermesztés terjedésével, különösen a nyáron fokozódott a fonálféreg okozta kártétel. A fertőzés lehetősége már a palántanevelés során is megvan. Ha a palántanevelőben sikerült a fonálféreg-fertőzést elkerülni, a kiültetést követően a Meloidogyne hapla faj szabadföldi megjelenésével még számolhatunk. Azonban a hátralévő rövid tenyészidőben, szélsőségesen erős fertőzést kivéve, komoly kártételtől nem kell tartani. Az összeállítást a Növényvédelem című könyv alapján készítettük.
Tudta, hogy az ételfertőzések és ételmérgezések leggyakoribb forrásai a leveles zöldségek? Erről itt írtunk korábban.
