Minden, amit tudni akart a vetésről (és amit nem)

Meghatározhatja a vetés módját, hogy milyen művelési rendszerrel dolgozik a gazda. Lényeges, hogy vetéskor a talaj kialakult állapota ne romoljon. Ha pedig sikerül rajta javítani, az még jobb. Összefoglaltuk a vetés tudnivalóit és módjait.

A vetés a szaporítóanyagnak a különböző módon – hagyományosan, kímélően stb. – előkészített talajba juttatása. A vetés előtt egyengetés, vetés után, vagy azzal egy menetben pedig felszínalakítás, illetve tömörítés ajánlott – írja Birkás Márta professzor asszony Talajművelési ABC című könyvére hivatkozva a Magyar Mezőgazdaság cikke.

A vetés módját a művelési rendszerhez célszerű igazítani. Fontos elvárás, hogy a vetés módja nem ronthatja a kialakult talajállapotot. További igény még a kár nélküli vagy csekély kárral járó munka. Nedves talajon azoknak a vetési módoknak hatása kedvezőbb, amelyeknek a kenő és gyúró hatása csekély, s a vetés előtti beavatkozás – elmunkálás – sem rontotta a talaj állapotát. A korszerű vetőgépek a mulcsos talajba is pontosan vetnek. A gyomosság a tarlómaradványoknál nagyobb kockázat, ezért a gyommentesség minden vetésmódnál fontos feltétel.

A vetési mód lehet:

Hagyományos vetés

A termőhelyi feltételeknek megfelelő mélységű és módú (forgatásos vagy forgatás nélküli) alapműveléssel, annak elmunkálásával, a biztonságos keléshez előkészített talajba vetnek külön menetben (többnyire sorosan). Ez a módszer bármilyen sorközű növény vetésére megfelel. A hagyományos vetés a megelőző munkák nagyobb száma, azok kedvezőtlen talajkörnyezeti hatása miatt kezd egyre inkább háttérbe szorulni.

Száraz talajon az alapművelés és elmunkálás minősége (rögösség, porosodás), kihatása (mennyire növelte vagy csökkentette a nedvességveszteséget) rontja a hagyományos vetés eredményét, mivel a kelés nem lesz egyöntetű. Száraz talajon a forgatás nélküli alapművelés többnyire javítja a vetésminőséget. Nedves, de járható talajon az alapműveléskor létrejövő állapothibák növelik a hagyományos vetés kockázatát. Szántáskor és tárcsázáskor művelőtalp-tömörödés alakulhat ki, amely vetéskor már nem javítható, ezért a tenyészidőben a növény fejlődésének akadályává válik.

A talajállapot kímélése, a termesztési technológiai követelmények teljesítése, illetve a gazdaságosság érdekében előnyösebb a minél kevesebb munkamenettel elért jó minőség, továbbá számításba kell venni az időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodás kockázatát.

Magágykészítés és vetés egy menetben

A talajkörülményeknek megfelelő alapműveléssel (szántással vagy anélkül) és elmunkálással előkészített talajon egy menetben történik a magágykészítés és a vetés, valamint a felszínkonszolidálás, egy erre a célra konstruált kombinált géppel. Az őszi, a tavaszi kalászos gabonák és más, sűrű vetésű növények vetésére egyre gyakrabban alkalmazzák. A széles sorközű növények vetése egyes típusoknál vetőelemcserével megoldható. A magágykészítő és vetőelem elkülönül (maga a munka nem), ha az előbbi a traktor elejére függesztett (front-tiller), és a vetőgép az erőgép mögött jár. Ez a takarékos és talajkímélő szemléletű gazdálkodás egyik fontos vetési módja.

Az alapművelés állapota meghatározza az egymenetes magágykészítés és vetés minőségét. Ha a felszín egyenletes, mérsékelt rögösség vagy tarlómaradványok a felszínen nem rontják a gép és a vetés hatékonyságát, továbbá a további nedvességveszteség is megelőzhető. Az alapműveléssel elért rosszabb minőség nedves talajon csak a vetés mélységéig javulhat. A módszer nagy előnye, hogy nem erősíti fel a korábbi talajállapot-hibákat. A gép magágykészítő egysége alapművelés utáni körülményekhez igazodva rögrendező-, porhanyító- (lehet síktárcsa, kultivátor, forgóborona), egyengető- és a vetés mélységében tömörítőelemet foglal magába.

A vetőegység tarlómaradványos talajokra dupla- vagy triplatárcsás nyitócsoroszlyát (feladata a tarlómaradványok átvágása és a beállítás szerinti mélységben a vetőbarázda kiképzése), a magtartályt, a vetőelemet, a magvezető csövet és végül a tömörítő- és felszínérdesítő elemet tartalmazza. A tömörítőelem nyomja a talajt a magvakhoz. A hengerek nyomán maradt sima felszínt pálcás boronasor érdesíti, hogy a talaj később ne iszapolódjon vagy cserepesedjen fel. A gépek művelőnyomos technológiának megfelelő felszereltséggel, talajfertőtlenítő szert, starter trágyát kijuttató egységgel is rendelkezhetnek.

Jobbak a vetés körülményei – különösen száraz idényben –, ha alapműveléskor a talaj felszínét közel egyenletesre dolgozzák el. Az ősszel omlékonyan szántott, a tél folyamán egyenletesen átázott, majd megszikkadt talajon a gépkombinációk előzetes egyengetés nélkül is jó magágyat készítenek, és pontosan is vetnek. A dupla- vagy triplatárcsás nyitócsoroszlyával épített gépek nem érzékenyek a felszínen maradt jól zúzott szárra vagy szalmára sem. Az alkalmazási előnyöket a talaj-, nedvesség- és költségkímélés mellett a növényvédelmi feladatoknak való megfelelés (a sorok sávja tiszta, védőszerrel kezelhető) is mutatja.

Művelés és vetés egy menetben

Hántott vagy hántatlan tarlón – előzőleg sekélyen hántott vagy bolygatatlan talajon – a vetéshez kedvező talajállapot körülmények létrehozása a teljes felületen vagy sávosan, vetés, ezután a talajfelszín cél szerinti formázása. A művelés és vetés kockázata lehet a talaj mélyebb rétegeinek állapota és a gyomosság, az alapgéptől függően. Hibáktól mentes talajon csekély nedvességveszteség mellett érhető el kiegyenlített vetési és kelési minőség. Az alapgép a talaj lazítására, porhanyítására, a tarlómaradványok részleges talajba keverésére vagy mulcsolására alkalmas. Az alapgéppel kombinált vetőelem összetett feladatot lát el, a magvak talajba helyezése és a vetősor tömörítése mellett oldalra tolja vagy átvágja a vetősorba eső tarlómaradványokat. Ezt elsősorban a másodvetésű zöldtrágyanövények és a repce vetésére fejlesztették ki.

Sávos vetés

Megművelt sávokba vetés a módszerhez kifejlesztett eszközzel, majd a vetősor visszatömörítése.

Direktvetés

Megmunkálatlan talajba, speciális nyitócsoroszlyás vetőgéppel végzett vetés.

Bakhátba vetés

Lejtős területen, talajvédelmi és termesztési céllal kialakított magasított sorba történő vetés.

Szórt vetés

A magvak egyenletesre munkált felszínre szórása kézzel vagy géppel. A vetés után a magvak talajba munkálása és a felszín tömörítése szükséges (egy vagy két munkamenetben).

Bakhátas művelés és vetés

Állandó sor- és sorköz formáció létrehozása lejtős területen, talajvédelmi és termesztési céllal; a vetősor az év legnagyobb részében minimum 12–22 centiméterrel magasabb a sorköznél. A sor és a (járt) sorközök szintbeli eltérésével kialakított termesztési módszer. A modern bakhátas művelés (ridge-till) az Észak-Amerikában lejtős táblákra kimunkált talajvédő módszerek egyik jellemző módszere.

A hazai gyakorlatban a bakhátas, ágyásos felszín kialakítása szántóföldi körülmények között gyakran alkalmazott kertészeti termesztési módszer. Ágyásos műveléssel termeszthető a vöröshagyma, a fokhagyma, a fűszerpaprika és a levélzöldségek is. Bakhátas műveléssel termeszthető a sárgarépa és más gyökérzöldségfélék egyaránt. Magas bakhátban termeszthető a spárga (legalább 50 cm magas) és a torma is. A burgonya speciális, primer és szekunder (úgynevezett félmagas) bakháttal művelt növény. Ültetéskor alakítják ki a primer, kelés előtt 2–4 nappal a szekunder bakhátat. A második töltögetés egyben mechanikai gyomirtás, amely a talaj levegőztetését is segíti.

Vetést követő elmunkálás

Ilyenkor a magvak betakarása, a meglazított talaj magvakhoz nyomása és a magágy felszínének formálása történik. Ez végezhető a vetéssel egy menetben, a vetőgép sortömörítő elemeivel vagy a vetőgéphez kapcsolt elmunkáló elemmel. A vetőgépek leghátsó eleme gyakran egy felszínérdesítő pálcás borona. A megmunkálás a vetést követően, külön művelettel magtakaró fogassal, gyűrűs hengerrel történhet.

A felszín minősége a vetés után, kelés előtt alkalmazott herbicidek érvényesülése miatt lehet kérdéses. A preemergens herbicidek hatékonyságát főleg a csapadék, a talaj legfelső rétegének beázása határozza meg, az aprómorzsák egy kisebb áztató eső következtében is átnedvesednek. Nedves talajban jobb a gyomkelés, a preemergens herbicid a gyomnövénybe jutva fejti ki hatását. A nagy mennyiségű csapadék e tekintetben nem hasznos a gazdának, mert a vegyszer mélyebbre mosódik annál, minthogy a kelő gyomokra hatással legyen, másrészt a talajfelszín is eliszapolódik. Az iszapfilm kiszáradáskor levegőtlen kéreggé válik, ezzel akadályozza a kelést.

Hasznos tanácsok a talaj védelmében

• A talajnedvesség, a levegőforgalom és a hőmérséklet tömörítéssel és a felszín formálásával szabályozható
• célszerű víz- és széleróziónak ellenálló, azok hatásait mérséklő, ugyanakkor a vetés utáni kémiai kezelésekre alkalmas felület kialakítása
• cserepesedésre hajlamos talajokon előnyös a profilos felszín kiképzése
• a gazda igyekezzen a lehető legkevesebb taposással végezni a munkafolyamatokat