Szerkezetalkotó és funkcionális elemként a nitrogén, a foszfor és a kén töltik be a legfontosabb szerepet a növények elsődleges és másodlagos anyagcsere-folyamataiban. Részt vesznek a fehérjék, az örökítőanyagok, az energiatároló és -szállító vegyületek, továbbá a növények stressztűrő-képességét befolyásoló szerves anyagok kialakításában. A kéntrágyázás fontosságát nem szabad alábecsülni.
A három tápelem közül a kén élettani szerepével és a kéntrágyázás kérdésével az utóbbi időben egyre többet foglalkoznak a szakemberek. A kéntrágyázás tudnivalóit az Agrárágazat szakcikke foglalta össze, ezt az anyagot szemléztük.
A kén szerves vagy szervetlen formában található meg a talajban. A két megjelenési forma aránya a talajtípustól, a talajművelés módjától, a nitrogén- és foszfortrágyázás adagjától, a kijuttatás módjától és időpontjától függ. A szervetlen (ásványi) formák olyan szulfátok, amelyek a kalciummal, a káliummal és a nátriummal vízoldható sókat képeznek. Szintén a szervetlen kénvegyületek csoportjához tartoznak a vas- vagy alumínium-szulfátok, amelyek viszont nem vízoldhatóak.
A szerves kötésben lévő kén ásványosodása, illetve az ásványi kén beépülése a szerves anyagokban a talaj C:N:S arányától függ. Ha az arány a 100:10:1-1,5 értéktől a szén vagy nitrogén javára tér el, az ásványi kén szerves formában lekötődik. Ha pedig a kén értéke nő meg a C:N:S arányon belül, vagy a szén és nitrogén értéke csökken, a szerves formában lévő kén ásványosodik.
A talajok kéntartalma általában 0,02-0,2 százalék között változik, ami egy hektár mezőgazdaságilag művelt terület felső 20 cm-es rétegében 600-6000 kg elemi ként jelent. Sokszor viszont ennek a mennyiségnek a 100 százaléka szervesen kötött formában van, így azt a növények nem tudják hasznosítani. A növények által felvehető vízben oldódó szulfátforma koncentrációja a humid régiókban 10 mg/kg talaj, míg az arid éghajlatú területeken ez az érték az 1000 mg/kg talaj koncentrációt is túllépheti.
Sok múlhat az összetevők arányán
Néhány évtizeddel ezelőtt, a 70-es és a 80-as években vizsgálták azt, hogyan változik a felvehető kénkoncentráció különféle csernozjom talajok esetében őszi búza vetemény esetén. Megállapították, hogy a március eleje, április vége közötti időszakban a 15-20 ppm közötti értékről 1 ppm alatti értékre csökkent és több mint 1 hónapig maradt ezen a szinten. Ennek oka valószínűleg az, hogy a nitrogén fejtrágya és a növényvédő módosítják a talaj C:N:S-arányát, illetve gátolják talajlakó mikroorganizmusok, így a kénbaktériumok aktív tevékenységét és szaporodását.
Ezért a tavaszi gabona- vagy őszi káposztarepce-vetések fejtrágyázásával egy menetben, szinte automatikusan javasolt a kéntrágyázás, amelynek adagja a nitrogén adagjának 10-15 százaléka.
A kénhiány a sejt- és fehérje-anyagcserében betöltött szerepe miatt hasonlóan jelentkezik, mint a nitrogénhiány. Ezért a két hiánytünetet nehéz megkülönböztetni egymástól. Látható különbség a kén- és nitrogénhiány között, hogy a kénhiány általában először a fiatal leveleken kezdődik. A kénhiányos levelek kisebbek, az idősebb levelek nem halnak el, mint a nitrogénhiánynál. A kénhiány megjelenését – elsősorban a kénigényes növények esetében – kéntartalmú talaj- vagy levéltrágyák használatával lehet megelőzni.
A kénigényes növények gyakran fokozott mértékben igénylik egyes mezo- vagy mikroelemek pótlását, így a kéntrágyázást érdemes összekapcsolni más tápelemek egyidejű kijuttatásával. Pl. a repce-, mustár- és a káposztafélék, melyeknél a kénhiány tünetei kisebb, durva szövetű levélben, vékony, fás szárban, merev habitusban nyilvánulnak meg – egyben bórigényesek is – írja az Agrárágazat szakcikke.
