A Központi Statisztikai Hivatal az Agrárium2016 mezőgazdasági gazdaságszerkezeti összeírásának adatait „A magyar mezőgazdaság regionális különbségei, 2016” című kiadványában jelentette meg.
Az adatokból kiderül, hogy tovább folytatódott az egyéni gazdaságok ezredforduló óta tartó csökkenése. Ugyanakkor nőtt a mezőgazdasági tevékenységet végző gazdasági szervezetek száma. Az egyéni gazdálkodók által használt földterület átlagos nagysága nőtt, a gazdasági szervezeteké csökkent. Az állattartó gazdasági szervezetek száma 2010 óta harmadával növekedett, az egyéni gazdaságoké harmadával csökkent. Az elmúlt 6 évben kissé kedvezőbb lett a gazdálkodók mezőgazdasági végzettség szerinti összetétele, a legtöbb egyéni gazdálkodó továbbra is az idősebb korosztályhoz tartozik.
“A magyar mezőgazdaság regionális különbségei, 2016” című összefoglaló anyag ezen a hivatkozáson tölthető le.
Hogyan változott a gazdaságok száma a mezőgazdasági statisztikák szerint?
Magyarország mezőgazdasági szempontból legjelentősebb térségei Észak- és Dél-Alföld. 2016-ban az országban mintegy 9,4 ezer gazdasági szervezet folytatott mezőgazdasági tevékenységet. A szervezetek száma minden megyében emelkedett 2010 és 2016 között. Számottevő növekedés Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Somogy megyében (mindháromban 44 százalékos) jelentkezett. Az egyéni gazdaságok száma 422 ezer volt. A gazdasági szervezetekhez hasonlóan 2016-ban az egyéni gazdaságok jelentős része, csaknem fele Észak- és Dél-Alföldön gazdálkodott. Számuk az összes megyében csökkent 2010-hez képest, legjelentősebben Közép-Magyarországon (–36 százalék), Veszprém (–34 százalék), Borsod-Abaúj-Zemplén (–32 százalék) megyében, míg Tolna (–15 százalék) és Hajdú-Bihar (–14 százalék) megyében stabilabb a gazdaságszám.
Hogyan alakult a mezőgazdasági földhasználat?
A 2016 júniusában felmért mintegy 6 millió hektáros termőterület több mint háromnegyede mezőgazdasági terület. Az egy gazdaságra jutó mezőgazdasági terület esetében kiugróan alacsony (5,6 hektár) átlagterület jellemző Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, míg Jász-Nagykun-Szolnok megyében átlagosan 25 hektáros birtokokon gazdálkodnak. Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében főleg a közepes méretű birtokok, míg Békés megyére a nagyobb átlagterületű gazdaságok a jellemzők. A megyék többségében 10–15 hektáros átlagterület a jellemző, amely 2010 és 2016 között mindenhol nőtt, legjelentősebben Közép-Magyarországon.
2016-ban a gazdasági szervezetek átlagban 248 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodtak. Részben jogi és szabályozási okokból (birtokmaximum, bejegyzett földhasználat) a 2500 hektár feletti területet használó gazdasági szervezetek száma jelentősen, 112-ről 61-re csökkent, vagyis 3 év alatt közel felével kevesebb az ebben a mérettartományban gazdálkodók száma. Az érintett mintegy 190 ezer hektáros terület egy része a korábbi szervezetek kezelésében maradt szántóterületként, vagy új társaság, illetve egyéni gazdaság használatába került. Ez a folyamat jellemzően Somogy, Fejér, Jász- Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun, Baranya és Csongrád megyét érintette. A feldarabolódás ellenére a szervezetek által használt földek 70 százalékát továbbra is az 500 hektárt meghaladó gazdaságok művelik meg. Nagy területen gazdálkodó szervezetek jellemzően Baranya, Békés, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyében fordulnak elő nagyobb számban.
A mezőgazdasági statisztikák szerint a mezőgazdasági terület nagyobb részben az egyéni gazdaságok használatában volt: a mezőgazdasági földek 58, a szántóterületek 56 százalékát művelték. Egy egyéni gazdálkodó 2016-ban átlagosan közel 7,6 hektár területen gazdálkodott. 2016-ban a kezelésükben lévő összes mezőgazdasági terület több mint felét a gazdaságok 7,1 százaléka (mintegy 25 ezer gazdaság) használta, 20–200 hektár közötti birtokokon.
Szántóföldi növénytermesztés
A szántóterület mezőgazdasági területen belüli aránya az ország északnyugati részében (90–92 százalék), valamint Baranya, Tolna és Békés megyében (91 százalék) a legmagasabb. Az étkezési szokások és a kereslet változása (termelési túlkínálat, bioetanol iránti mérséklődő igény), valamint a termeléshez kötött agrártámogatások több növénycsoport esetében is változásokat okoztak. 2016-ban kukorica helyett például tönköly- és durumbúzát, őszi árpát, repcét, napraforgót és szóját vetettek nagyobb arányban. A Közép-Dunántúlon pedig 3 év alatt több mint kétszeresére nőtt a zöldségek vetésterülete.
Szőlő- és gyümölcstermesztés a mezőgazdasági statisztikák alapján
Szőlészettel többségében egyéni gazdálkodók foglalkoznak. Ők művelik a terület több mint háromnegyedét, átlagosan 0,8 hektár körüli kis gazdaságokban, jelentős regionális különbségekkel. A szervezetek szerepe a nagyobb, 30 hektár feletti földekre összpontosul, főként Dél-Dunántúlon, Fejér, Komárom, illetve Budapest és Pest megyében. A szőlőterület több mint harmada a Kunsági borvidéknek otthont adó Bács-Kiskun megyében található.
A gyümölcsös terület elhelyezkedése koncentrált, a teljes terület 34 százaléka Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van, ugyanakkor a legnagyobb csökkenés is itt, valamint Csongrádban és Közép-Magyarországon volt 2010 és 2016 között. A legtöbb cseresznyét, meggyet, szilvát, diót és az alma közel kétharmadát Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében termelik. A bodza termőterülete a telepítés támogatásának és a jövedelmezőségnek köszönhetően több mint harmadával nőtt 3 év alatt. Bács-Kiskun megye mellett Győr-Moson-Sopron és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében telepítették jelentősebb területen.
További KSH adatgyűjteményeket ezen a hivatkozáson talál, arról a KSH gyűjtésről, hogy szinte minden drágult kisebb vagy nagyobb mértékben, pedig itt írtunk.
