A sikeres repcetermesztés három pillére a talajmunka, a tápanyagellátás és az áttelelés. Ha ezekre és a növényvédelemre is odafigyel, jó termésátlagokat várhat a betakarításkor. Anyagunkban összefoglaljuk, mit és hogyan érdemes csinálnia, ha repcét termeszt.
Kedvező talajállapot esetén akár már augusztus első napjaiban el lehet kezdeni a repce alá szántani. Törekedjünk az eke megfelelő beállítására és a lehető legtökéletesebb fordítás elérésére. Az ekét a beázott, beéredett réteg mélységéig kell járatni, így csökkentve a rögösödés mértékét. A szántás felszínét maradéktalanul el kell munkálni, és mellette tömöríteni is, akár egy-, akár külön menetes eljárásról is van szó. Tömörítéssel ugyanis szabályozható a talaj biológiai élete. A repce vetése előtt kiemelt szerepet kap a szántás azonnali elmunkálása, mert ez alapfeltétele az aprómorzsás magágy kialakításnak – írja cikkében Zsár Ernő Tamás, szakértő.
A korai elmunkált szántás felszínét még több, sekély rövidtárcsás műveléssel lehet a vetésig gyommentesen tartani. Az így kapott kellően ülepedett, aprómorzsás magágyat pedig meghálálja a repce. Ez a technológia ellentmond a csökkentett menetszám elvének, ám a szakember tapasztalatai szerint középkötött talajon mégis jobb minőségű talaj készíthető vele a repce számára. Magágyat közvetlenül a vetőgép előtt érdemes készíteni síktárcsával, amennyiben nincsenek a vetőgépen magágynyitó tárcsasorok. A sík tárcsalapok a talajt 5 cm mélységben munkálják át, ezzel nyirkos, porhanyós magágyat hagynak hátra az apró magnak. A csírázás és a kelés ezáltal biztosított. A robbanásszerű kelés és kezdeti fejlődés, továbbá a vetés előtti többmenetes mechanikai gyomirtás okán – jó kultúrállapotú talaj esetén – nem mindig szükséges herbicid készítménnyel gyomirtani az állományt, ugyanis a repce elnyomja a kelő gyomokat.
Magágykészítés kompaktorral és kombinátorral
A magágykészítő kompaktor használatánál fontos az időzítés, mert ha túlságosan nedves talajban járatják, könnyen kialakítható károsan tömör magágytalp. A növények gyökerei a magyágytalp miatt nagyrészt oldalirányba indulnak el, ezáltal lemaradnak a fejlődésben. Emiatt pedig akár 15 százalék termésveszteség is kimutatható. Kompaktor hiányában elő lehet venni a rugós kapás kombinátort is, de hengert minden esetben érdemes hozzákapcsolni a nedvességvesztés minimalizálása érdekében. Amennyiben a gazda nem tud jó minőségű szántásos alapművelést végezni, válasszon inkább valamilyen lazító eljárást: középmélylazítást vagy szántóföldi kultivátorozást.
A kultivátor igen hasznos alapművelő eszköz nyirkos vagy enyhén száraz talaj megművelésénél. A tarlómaradványokat, az árvakelést és a gyomokat egyenletesen bekeveri a megművelt rétegbe, ám a mulcs egy része „szalmakalapként” a felszínen maradva védelmet nyújt a napsugárzás szárító, valamint a hirtelen lezúduló csapadékvíz szerkezetromboló hatásai ellen a talajnak. A kultivátorkapák után felszerelt egyengetőtárcsák munkája szélsőségesen száraz körülmények között nem kielégítő, így nagyobb a rögös felszín kialakulásának esélye. Az alapműveléssel rögösített, egyenetlen felszín a káposztarepce szempontjából hátrányt jelenthet, mert kérdéses, hogy lesz-e elegendő csapadék a magágykészítésig.
A másik forgatás nélküli alapművelési eljárás a középmély lazítás. Az észszerűen alkalmazott lazítás talajtípustól függően akár évente is szükséges lehet. Ennél a műveletnél is az arra alkalmas tömörítőelemmel ellátott lazító használata javasolt. Az őszi káposztarepce karógyökérzete miatt mély és kellően lazult gyökérágyat igényel. A lazítást tehát akkor is indokolt elvégezni, ha a csapadékviszonyok a későbbiekben szántást (vagy kultivátorozást) is lehetővé tesznek majd. A száraz (de nem kiszáradt) talajon végzett lazítás megszünteti a művelés és taposás okozta tömörödést, jótékony hatással van a talaj biológiai életére és a lazult talaj könnyebben be tudja fogadni a csapadékvizet. A lazítás vagy kultivátorozás után célszerű egy rövidtárcsás megmunkálással magágyat készíteni.
A forgatás nélküli eljárásoknak vannak hátrányai is
A már tavasszal kezdődő aszályos időszak miatt az elővetemény tarlóján egyáltalán nem kell gyom- és árvakeléssel számolni a nyár alatt. Ennek veszélye a repce vetését követő esők hatására válik nyilvánvalóvá: az összes felszínhez közeli gyommag egyszerre kel ki az elővetemény árvakelésével együtt. A gyom- és árvakelés kémiai irtásának időzítése ezért ilyen évjáratban kulcsfontosságú a vetés után, mivel a repcének tér- és tápanyag-konkurenciát jelentenek. Egy sikertelen őszi gyomirtás után a veszélyes gyomok túlnyomó része tavasszal már nem irtható hatékonyan. A gyomos repce felnyurgul, kifagyási kockázata nagyobb, kevésbé tolerálja a szárazságot, és a gyomok a betakarítást is hátráltatják. A pelyvaterítő alkalmazása mérsékelheti a mulcshagyó művelés hátrányait: a kombájn adapterének munkaszélességében egyenletesen elteríti a rostákról kikerülő hulladékot, így az árvakelés nem a rosták mögötti keskeny sávban fog tömegesen kelni, és a vaddisznó is kisebb eséllyel túrja a talajt.
A mulcsos műveléssel a felszínen maradt szármaradványok kedvező életteret biztosíthatnak a repce kártevőinek (mocskos pajor, repcebolha, repcedarázs), főként tartósan bolygatatlanul hagyott tarló esetén. Amennyiben a gazda nem tud, vagy nem szeretne szántani repce előtt, úgy az elővetemény tarlóhántásakor érdemes nitrogénműtrágyát és biológiai talajkondicionáló készítményt a talajba dolgozni. Ezek elősegítik a szalma bomlását, így csökkentik a károsítók elszaporodásának mértékét.
Vessen ugyanolyan mélységben!
A repce főleg augusztus 20. és szeptember 20. között kerül a talajba, 3-4 cm mélységben. Fontos, hogy a magok azonos mélységbe kerüljenek, így lehet egyöntetű a kelés: regulátorozás alkalmával azonos fenológiájú növényeket kezelünk. Az ilyen állomány jó eséllyel együtt fog virágozni, később pedig érni is. Hazánkban a legelterjedtebb a sűrűsoros gabonavető géppel való vetés normál, dupla, esetleg tripla sortávra. Vethető a repce szemenkénti vetőgéppel is 45-76 cm sortávval is. Az optimális hektáronkénti csíraszám meghatározásakor fontos, hogy a termés döntő hányada a repce virágzati oldalágain fejlődik, ezért a növény elágazódásának elősegítésével a termés mennyisége növekszik. Hibridek esetében már 2-3 kg vetőmag is elegendő lehet hektáronként, ami 300-500 ezer csírát jelent. Humuszban gazdag talajokon, helyes tápanyagellátás mellett, intenzív termesztéstechnológia esetén tovább is csökkenthető a vetésnorma.
Fungicides csávázószerrel kezelik az összes vetőmagtételt. A neonikotinoid hatóanyag-tartalmú inszekticid csávázószerek engedélyének évekkel ezelőtti felfüggesztésével azonban a repce csírakori kártevői ellen nem volt másféle csávázási megoldás. A rovarölő szeres csávázást helyettesítő növényvédelmi eljárások nagyobb környezetterheléssel járnak és drágábbak is, ráadásul a munkacsúcs is nő. A csávázószerrel a vetőmagra felvitt kis mennyiségű hatóanyag helyett szükséges lehet akár a többszöri állománypermetezés is. A kártevők megjelenése és kártétele tehát fokozott figyelmet kíván, ha a vetőmagot nem csávázták inszekticiddel. Eseti engedéllyel ugyanakkor újra lehet inszekticid csávázószerrel kezelt repcevetőmagot vásárolni.
Telelés és növekedésszabályozás
Ősszel, a repce 4-8 leveles állapotában az állományra regulátort kell kijuttatni. Hibás döntés az őszi regulátoros kezelés elhagyásáért a repcét későn vetni. Az azolok kivételével nem ismert olyan fungicid hatóanyagcsoport, amely növekedésszabályzó hatással rendelkezik. A különböző azol-tartalmú fungicidek reguláló hatása és fóma elleni védelme eltérő erősségű. A tebukonazol az egyik legelterjedtebb növekedésszabályzó fungicid, amely a gombabetegségek (fóma) ellen is megfelelő védelmet nyújt. Amennyiben a korai vetést követően az őszi időjárás- és csapadékviszonyok indokolttá teszik, akár kettő vagy három regulátoros kezelés is szükségessé válhat. A repce ezeket meghálálja, mivel enyhe téli hetekben sem szabad szárba indulnia. Több kezelés esetén ügyeljünk a hatóanyag-rotációra!
Tápanyagellátás a sikeres repcetermesztés érdekében
Magas N-tartalmú komplex műtrágyát kell bedolgozni a vetőágyba a szármaradványok bomlásának elősegítése érdekében. Cellulózbontó biológiai készítmény alkalmazása pedig további előnyt jelenthet. A nitrogén mellett a foszfor jótékony hatással van a gyökérzet erősödésére, míg a kálium elősegíti a télállóságot. A vetőgéppel kijuttatott mikrogranulátum indító műtrágya pedig meghatározza az őszi fejlődést.
Nyirkos magágyba, starter-mikrogranulátummal elvetett repce a kezdeti időszakban rendkívül gyorsan növekszik, így a kártevőknek csak rövid idejük lehet a károsításra. Ráadásul a gyomok sem tudnak megerősödni, míg az állomány le nem árnyékolja a teljes talajfelszínt. Arra alkalmas mikroelem-tartalmú starterműtrágya készítménnyel a talajlakó gombák ellen is védekezhetünk (szklerotínia). Mivel Magyarország talajai cinkben szűkölködnek, ezért annak pótlása minden kultúrában szükséges levéltrágya formájában. A cink is a gyökérzet fejlődését segíti elő, ezt az őszi regulátoros kezeléssel célszerű kijuttatni.
A tavaszi első (és második) fejtrágyát már abban az időszakban érdemes kijuttatni, amikor a nappali hőmérséklet eléri a +3-5 Celsius fokot, de éjszakánként még legalább –3 °C van. Így a hajnali óráktól délelőtt 9-10 óráig a lehető legkisebb taposási kárral lehet műtrágyázni. Az ammónium-nitrát a délutáni napsütésben 0 °C felé emelkedő hőmérsékleten gyorsan feloldódik, míg a (lehetőleg kéntartalmú) pétisó lassabban táródik fel, ezáltal tovább nyújt tápanyagot a szárba indult repcének arra az időszakra, amikor nem lehet rámenni a talajra a reggeli fagyok múltával.
Márciusban, a már megszikkadt talajon két, nagy dózisú nitrosol műtrágya kijuttatása szükséges, amelyek egyike lehetőleg kéntartalmú szuszpenzió legyen. A kén mikroelem elősegíti a növény fehérje anyagcseréjét, növeli a becő- és szemszámot, az olajtartalmat, valamint fokozza a növények betegségekkel szembeni ellenállóképességét. A bór a hajtásnövekedést, valamint a kötödést segíti elő. A termékenyülés és a kötődés javítására fontos a keserűsó alkalmazása a növényvédő szeres kezeléseknél, mert a növény a magnéziumot nehezen veszi fel a talajból. A kártevők betelepedésének függvényében több alkalommal lehet szükséges az inszekticid kezelés. A bór- és kéntartalmú levéltrágyákat osztva, inszekticiddel kijuttatva érdemes a repcének adni. A deszikkálás és a becőragasztás hibridfüggő művelet, nem feltétlenül szükséges technológiai elem.
Forrás: Agrofórum
