Az almafélék legnagyobb károkat okozó betegsége a tűzelhalás, amivel igen nehéz felvenni a kesztyűt. A betegség kialakulása után szinte semmit nem lehet tenni, a hangsúlyt a megelőzésre kell fektetni.
Nem új keletű kórokozó a magyar gyümölcsösökben az Erwinia amylovora, ami a tűzelhalásért felelős. A 90-es évek közepén mutatták ki először Magyarországon, majd szinte azonnal intézkedéseket hoztak ellene és az általa terjesztett betegség megállítása érdekében.
A gyümölcsmúmiák, aszott levelek és rákos foltok jelezte betegség kórokozója ellen hamar karantén-intézkedéseket vezettek be, ezek azonban nem tudták megállítani a terjedést. Mára szinte minden gyümölcsösben fellelhető egy-egy tűzelhalással fertőzött fa.
A betegség főleg az almára veszélyes, de a körte és a birs is veszélynek van kitéve. Fiatal fákból álló ültetvények esetében, kellő odafigyelés nélkül, akár az egész ültetvényt ki is kellhet vágni a betegség terjedésének megakadályozása érdekében. Miután a betegség tünetei megjelennek a fákon vegyszeres védekezésre nincsen mód, kizárólag mechanikai úton lehet gátat szabni a betegség terjedésének, le kell vágni a fertőzött növényi részeket. Ezzel azonban már sérülnek a fák, gyengülnek, csökken a termőképesség, tehát biztosan valamilyen mértékű terméskieséssel kell számolni.
A legfontosabb tehát a megelőzés, amelyre elsősorban az antibiotikumot tartalmazó szerek ideálisak. Ezek használata azonban kockázatos lehet az emberi szervezetre. A lemosó permetezés is segítség lehet még rézzel és kénnel ősszel és tavasszal, ezzel is csökkenteni lehet a fertőzés bekövetkezésének valószínűségét.
