Az utóbbi 20 évben Magyarországon több idegenhonos rovarfaj jelent meg, mint az azt megelőző 110 évben. Leginkább tetvek, poloskák és kabócák érkeztek, közöttük vannak fagyilkos jövevények is. A rovarok rohamos, világméretű terjeszkedése elsősorban a folyamatosan bővülő világkereskedelemmel függ össze. De az inváziós hatlábúak elterjedésében az éghajlatváltozásnak is szerepe van.
Idén márciusban egy PhD-hallgató 1732 példányát találta meg egy pár milliméternyi inváziós rovarnak. A tölgycsipkéspoloska egy békéscsabai tölgyfa törzsén pihent ekkora létszámban. “Általában csoportosan telelnek, de ez azért szélsőségesen nagy szám volt” – mondta erről Csóka György, akinek a vezetésével azt mérték fel, hogy mennyire állíthatja meg a rendkívül gyorsan terjedő rovart a hideg. A kutatásról a Greenfo oldala számolt be.
A tölgycsipkéspoloska megjelenése egy nagyon friss jelenség – mondta Csóka, aki a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) tudományos tanácsadója. Ő leginkább Mátrafüredről követi az inváziós erdei rovarok sorsát Magyarországon.
Invazív, vagy özönfajok
Azokat a gyorsan terjeszkedő, idegenhonos rovarokat nevezzük inváziósnak, amelyek környezetükre számottevő hatást gyakorolnak. Nem minden idegenhonos faj válik invázióssá, de sok példa van arra, hogy egyes fajok kifejezetten jelentős károkat okozhatnak. Ez pedig kihat a mezőgazdaságra is.
Egyre több a jövevény
A magyarországi fásszárúakon megfigyelt inváziós rovarok legnagyobb részben Ázsiából és Észak-Amerikából származnak. Egyre nagyobb számban jelennek meg nálunk. Az utóbbi 20 évben több idegenhonos rovarfaj jelent meg, mint az azt megelőző 110 évben. Összesen mintegy 120 fajt észleltek fásszárú növényeken az elmúlt 130 évben. A jövevények leginkább tetvek, poloskák és kabócák. A rovarok rohamos, globális terjeszkedése főleg a folyamatosan bővülő világkereskedelemre vezethető vissza. Legtöbbször fából készült csomagolóanyagban, például raklapokban hurcolják be a fejlődő lárvákat. Például keltek már ki veszélyes ázsiai cincérfajok lárvái Németországban gyerekbútorból, Horvátországban pedig Ázsiából behozott bonsai növényekből.
Több tényező is segíti a fagyilkos jövevények terjedését
A globalizáció mellett az éghajlatváltozásnak is nagy szerepe van az inváziós rovarok elterjedésében. Sajátos klímája miatt Magyarország az egyik leginkább sérülékeny európai ország. Nálunk az utóbbi években növekszik az erdőkárok gyakorisága és területe. Az egyre gyakoribb aszályok miatt a fák ellenállóképessége gyengül. Ezáltal könnyebben esnek áldozatául kártevők és kórokozók támadásainak. Ezzel egyidejűleg az enyhébb teleknek, és a meleg, aszályos nyarak következtében egyes kártevő rovarok elterjedési területe is észak felé tolódik. Számos olyan faj telepszik meg itt, amely korábban ritkaságnak számított.
“A kemény telek és a csapadékos nyár nem kedveznek a károkozóknak. Az enyhe telek viszont megkönnyíthetik az áttelelést” – mondta Csóka György. A klímaváltozás hatására jó példa a gyapottok-bagolylepke, amely eredetileg Észak-Afrikában és Dél-Európában honos. Magyarországon a faj negyven éve kifejezetten ritkaságnak számított. Az utóbbi évtizedekben azonban az enyhe telek és az aszályos nyarak miatt tömegesen elszaporodott, és rendszeresen károkat okoz a mezőgazdaságban, időnként pedig a fiatal erdőállományokban is.
Tömegesen szaporodó poloska
Több faj esetében azonban a kemény telek sem tudják korlátozni a terjeszkedést. Ilyen a tölgycsipkéspoloska is. Az Észak-Amerikából származó poloskafajt Európában először Olaszországban észlelték 2000-ben, Magyarországon 2013-ban bukkant fel. A következő években több helyen is megfigyelték Kelet-Magyarországon. Az elmúlt két évben igen gyorsan terjeszkedett, idén őszre a Dunántúl északi felének kivételével már az ország minden részén észlelték a poloskát.
Ugyan a kifejlett poloskák képesek repülni is, terjedésükben vélhetően a közúti forgalom játszik meghatározó szerepet. Ezt támasztja alá, hogy először általában a forgalmas utak mentén jelennek meg, és innen hatolnak be a forgalom által kevésbé érintett erdőterületekre.
„Néhány autóra pottyant poloska ‘autóstopposként’ rövid idő alatt nagy távolságokra is eljuthat” – mondja Csóka György.
A fagyilkos jövevények nagy pusztítást végeztek a hazai tölgyesekben
A tölgycsipkéspoloskát őshazájában, az USA-ban nem tartják jelentős kártevőnek, de elterjedésének és tömeges előfordulásának Európában komoly következményei lehetnek. A NAIK Erdészeti Tudományos Intézet és a Szent István Egyetem kutatói által írt tanulmány szerint idén nyárra a csipkéspoloskák már tömeges lombsárgulást okoztak a déli megyék tölgyeseiben. Becsléseik szerint 5-6 ezer hektáron történt károsítás.
A csipkéspoloska szívogatása miatt ugyanis apró sárga foltok jelennek meg a leveleken. Ezután a foltok növekszenek, majd összeolvadnak. A sárgulás miatt csökken a levelek fotoszintetikus aktivitása. Erős fertőzés esetén a levelek idő előtt elszáradnak és lehullanak. A kártétel hosszú távú hatásai egyelőre még nem ismertek. Azonban nagyon valószínű, hogy a tölgyekre negatívan fognak hatni. Ronthatja a fák ellenálló képességét, visszafoghatja növekedésüket és akár a makktermés mennyiségét is csökkentheti. Azt sem lehet tudni, hogy a poloska tömeges jelenléte hogyan befolyásolja majd a tölgyeken élő hazai rovaregyütteseket.
Az egyik legfőbb hazai károsítóról, a vándorpoloskáról itt írtunk korábban.
Nem tudni, hogyan hatnak a fagyilkos jövevények az itteni rendszerekre
Csóka György és kutatótársai azt vizsgálták, hogy a legutóbbi, viszonylag kemény tél akadályozhatta-e a poloskák tömeges terjedését. A kutatók úgy gondolják, hogy a váratlan tömegszaporodás egyik előmozdítója az előző három, rendkívül enyhe tél volt. Ezért a tél végén közel ötezer poloskát gyűjtöttek össze a fák törzseiről. A poloskák ugyanis lombhullás idején védett helyre bújnak, például fakéreg alá, ott vészelik át a hideg időt.
Az öt helyen begyűjtött poloskák 64 százaléka élt. Ez arra utal, hogy a legutóbbihoz hasonló telek önmagukban nem fogják korlátozni a poloskák terjeszkedését. Egyelőre nem ismernek hatékony védekezést ellene. Ugyan vannak természetes ellenségei (mint például a katicabogarak), de a szakértők úgy vélik, hogy ezek egyike sem képes a poloska populációit szabályozni. A témáról itt olvashat bővebben.
