2,9 millió sertést tartunk, egyre nehezebbnek tűnik elérni 2019-re kitűzött 6 milliós célszámot. A hazai sertésállományban az elmúlt évekre visszatekintve folyamatos csökkenés figyelhető meg. Százmilliárd forintos nagyságrendű, a háztáji nosztalgiától megszabaduló, az integrációt segítő támogatásokkal állhatna talpra a sertéságazat. Azonban ahhoz, hogy ez a pénz valóban hasznosuljon is, változnia kellene a termelői gondolkodásmódnak is. Továbbá szaktudásban is vissza kellene zárkózni az európai élvonalhoz.
Az ágazat fellendítését célzó 2012-es stratégia 2019-re 6 milliós egyedszám elérését tűzte ki, de a KSH legfrissebb adatai alapján jelenleg csak 2,9 millió sertés van Magyarországon. Ahhoz, hogy ez a kedvezőtlen tendencia megforduljon, a telepek hatékonyságát növelő támogatásokra, az agrárképzés fejlesztésére, valamint testre szabott finanszírozási megoldásokra van szükség – olvasható az otpagrar.hu oldalon megjelent tanulmányban.
A Kormány kommunikációja kiemelten kezeli a sertéságazat fejlesztését szolgáló források biztosítását, illetve az ágazat helyzetének javítását. 2012-ben elfogadott sertésstratégiája – hét éves távlatban – 6 milliós sertésállomány kialakítását és fenntartását célozta meg. Eszközei azonban önmagukban sajnos nem elegendőek az ágazat problémáinak megoldásához. Ezért előrelépés nem történt. A KSH napokban megjelentetett állatállomány adatai szerint 2,9 millió sertést tartunk. Ez kevesebb, mint öt évvel ezelőtt. Ráadásul a sertéságazat jelenlegi fejlesztési-támogatási lehetőségei messze elmaradnak a 2007-2013-as uniós költségvetési ciklusban megvalósult beruházások nagyságrendjétől. Ezen túlmenően a potenciális pályázók körét is szűkítették.
Disznótörténelem – 2012-es mélyponttal
A sertéstartás 1999-ig annak ellenére is az állattenyésztés meghatározó ágazata volt, hogy a sertésállomány száma a rendszerváltástól – jelentős évek közti ingadozásokkal – drámaian csökkent. Ezeket az ingadozásokat azonban nem a hagyományos sertésciklusok, hanem a kiszámíthatatlan piaci hatások váltották ki. Az időnként jelentkező kedvező keresleti és árhatások következtében megélénkülő sertéstartási kedv azt mutatta, hogy a kilencvenes években még megvolt a termelői szándék az ágazat újraszervezésére. Az ezredforduló után azonban már nem voltak ilyen élénkülő szakaszok. A kedvezőbb piaci- és árhatásokra a termelők legfeljebb a kivágások elhalasztásával válaszoltak. A sertésállomány a 2012. év végére történelmi mélypontra, 3 millió egyed alatti szintre csökkent.
Ezután, 2013-ban és 2014-ben a statisztikai sertéslétszám enyhén növekedett. Azonban ez a folyamat csak átmeneti volt. 2015-ben megtört, azóta pedig újra csökken az állomány. Ez is igazolja a szakmai körökben már akkor felmerült gyanút, hogy a növekedés látens volt, elsősorban az ágazat – ÁFA szabályozással kapcsolatos – fehéredésével függött össze. Azaz valódi állománynövekedés nem volt. Ezért a sertéságazat vesztett a jelentőségéből. A folyóáras bruttó termelési érték alapján számítva napjainkban már a baromfitermelés az állattenyésztés meghatározó ágazata. Valamivel több, mint 38 százalékos részesedéssel, amit a szarvasmarha-tenyésztés követ 29 százalékkal. A valamikor szebb napokat megélt sertéstenyésztés pedig már csak egynegyedét adja az állattenyésztés bruttó termelési értékének.
Miért kezdett visszaesni a sertéstenyésztés?
Az ágazat hanyatlását elsősorban az okozta, hogy a magyar sertéshizlalás átlagos önköltsége az elmúlt évek átlagában meghaladta a felvásárlási árat. Ez az állapot nyilvánvalóan tarthatatlan. A termelés költséghatékonyságának javítása ezért elengedhetetlen. Ha ez a javulás valóban megtörténne, az a sertésvertikumon túl jelentős fejlődést eredményezne az inputellátó ágazatokban, a mezőgazdasági termelésben, a feldolgozásban és a külkereskedelemben is. Magyarországon a sertéstartók többsége termőföld hiányában kiszolgáltatott a terménypiaci árak ingadozásának. A tenyészállomány erősen heterogén, a szelekciós bázis kicsi, és sajnos a hajdan nemzetközileg is az élvonalba tartozó szaktudással is nagy a baj. A telepek vezetői nem frissítik szaktudásukat. A sertéstelepek nagy része felújításra szorul. Mindezen tényezők összhatásaként a magyarországi vágósertés-termelés hatékonysága elmarad az EU piacán meghatározó versenytársainkétól. Ma Magyarországon a vágósertést előállító gazdaságok legfeljebb 25 százaléka képes felvenni a versenyt nyugat-európai versenytársaikkal. A korszerű, európai színvonalú telepek Magyarországon csupán „szigetként” vannak jelen. A termelő vállalkozások többségére jellemző elmaradások a genetikai alapokra, a tartástechnológiára, a méretgazdaságossági kérdésekre, valamint a takarmányozási problémakörre vezethetőek vissza.
A magyar sertéságazatban tehát a fajta és a technológia a fő kérdés, mert a korszerű tartási, és takarmányozási módok jelentősen csökkentik a fajlagos takarmány-felhasználást és az elhullási veszteséget. Növelik viszont a súlygyarapodást, javítják a takarmányértékesítést, összességében a jövedelmezőséget. A valódi változásokhoz a zöldmezős beruházásokat kell előtérbe helyezni, ugyanis felújítások esetén az épületek kialakítása, telepi elrendezése adott, így azon változtatni nem nagyon lehet. A környezeti szempontból fenntartható, a klímaváltozás hatásait mérséklő sertéshús-termelés megvalósítása nem opció, hanem elengedhetetlen szükségszerűség. Ezért a tudomány eredményeire épülő gyors technológiai fejlesztés elsőbbséget élvez.
A takarmányozással is vannak gondok
A termelési költségek legnagyobb részét a takarmány jelenti. Nyugati versenytársainkhoz képest az élelmiszeripari- és egyéb ipari melléktermékek bevonása a takarmányozási rendszerbe lényegében megszűnt. Bár ez a húsminőség szempontjából nem feltétlen hátrány. Ugyanakkor a jövőben a precíziós takarmányozás, illetve a teljes körű takarmányozás („total nutrition”) koncepcióinak alkalmazása kerül előtérbe. Ezek – mint a precíziós állattenyésztés elemei – jó lehetőséget kínálnak az állatok táplálóanyag-szükségletének pontosabb kielégítésére. Az így előállított állati eredetű élelmiszer-alapanyag minősége jobban megfelel a humán táplálkozási elvárásoknak.
A hazai sertéságazat fellendítése, a hazai piacok védelme érdekében született meg 2014-ben a PRRS mentesítés szabályait tartalmazó miniszteri rendelet. Ennek célja, hogy Magyarország teljes sertésállománya elérje az úgynevezett négyes-mentességet. Problémát okoz, hogy az EU tagországi hatáskörbe utalta a PRRS szabályozását. Uniós szinten nincs erre vonatkozó szabályozás Ennek megfelelően nem érhető el a mentesség, mivel az EU-ban a határon átnyúló kereskedelem ezt megakadályozza.
Földtörvény, támogatás, húsáfa
A sertéságazat helyzetét néhány kormányzati döntés is nehezíti. Az új földforgalmi törvény és az állami termőföldek eladása számos sertéstartót elbizonytalanított. Ők így most abban az esetben sem fejlesztenék állományukat, ha azt gazdasági körülményeik és szakmai ambíciójuk lehetővé tennék. Ugyancsak negatívan hatnak a meghatározó sertéstartó gazdaságokra a degresszivitás hazánkban alkalmazott szabályai. A földalapú támogatás korlátozásával éppen azok a nagyüzemek szenvedik el a legnagyobb támogatás elvonást, amelyek a sertésállomány csaknem 70 százalékát tarják. Ugyanakkor néhány sikeres kormányzati intézkedés született az ágazat kifehérítésére (ÁFA-csökkentés, EKÁER). Ennek ellenére továbbra is problémát jelent a feketegazdaság. Ennek további szűkítésével a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalkozások finanszírozhatósága javulna, a legális szereplők piaci helyzete erősödne. A sertéságazat mellett a húsipar is nehéz helyzetben van Magyarországon. Több hazai húsipari cég komoly likviditási gondokkal küzd. Nehézkessé vált a hízófelvásárlás finanszírozása, számos feldolgozónál alapanyaghiány miatt csökkenteni kellett a vágási napok számát. Még inkább modern nagyméretű zöldmezős vágóhidak és magas feldolgozottságú termék előállítására alkalmas feldolgozó üzemek létesítésére van szükség.
Egy, évi egy milliós kapacitású sertésvágóhíd beüzemelése már folyamatban van Mohácson, és a tervek közt szerepel egy nagykapacitású feldolgozó megvalósítása is Szegeden. Az integráció erősítéséhez indokolt lenne az objektív, egységes vágásminősítő rendszer kötelezővé tétele minden vágóhíd számára. Ezzel párhuzamosan létre kellene hozni a vágásminősítés adataira egy központi adatnyilvántartó rendszert. Ez az európai modelleknek megfelelően hétről hétre közzé tenné az aktuális átlagárakat. Ezzel a lépéssel a piaci szereplők között erősödne a bizalom, ami egy integrációs folyamatnak is az alapját képezné.
Mitől függ, hogy sikeres lesz-e a sertéstartás?
A hazai sertéstartás jövője végeredményben az előállított termékek piaci versenyben való eredményes részvételétől függ. Az előállított termékek skáláját, árát és minőségét alapvetően az dönti el, hogy mire és milyen áron van kereslet. A harmadik országok piacaira irányuló exportot agrár- és kereskedelemdiplomáciai, közösségi marketing eszközökkel segítheti a kormányzat. Fel kell mérni a meglévő és a potenciális külföldi piacok igényeit, a jelenlegi értékesítési csatornák fejlesztési lehetőségeit és újak kialakításának módját, valamint ezekhez a lehetőségekhez kellene illeszteni a támogatásokat. A magyar vásárlók fogyasztói tudatossága az európai átlaghoz képest alacsony, alapvetően árérzékenység jellemzi. Fontos a magyar termékekhez kapcsolódó, hatékony kommunikáció a fogyasztók felé. Jó alapot nyújthat ehhez a „Kiváló Minőségi Sertéshús (KMS)” védjegy és a terméktanúsítási rendszer továbbfejlesztése.
Az ágazatban a jövőben – remélhetően – beinduló kedvező folyamatokat a pénzintézetek is segíthetik. A banki finanszírozásban a piaci igényeknek megfelelően az egyedi finanszírozási konstrukciókat kell előnyben részesíteni, ahol a bankok vizsgálják a cégvezetés színvonalát, stratégiáját, a tevékenység versenyképességét és az érintett cég partnereit is. Az élelmiszergazdaság sajátos termelési körülményeinek magas szintű ismerete és az ezekhez igazított termék- és szolgáltatás-kínálat a siker kulcsa az élelmiszergazdaság finanszírozásában.
Mivel jöhet ki a sárból a magyar sertéságazat?
Az OTP Agrár úgy véli, hogy egy sikeres ágazati stratégia alapja az európai gyakorlatnak megfelelően a tenyésztést és a hízlalást elválasztó szakosodás, az integráción alapuló termelés lehet. Márpedig a sertéságazat szakosodása és integrációs szintje nálunk egyelőre sajnos alacsony. A kis- és közepes gazdaságok talpon maradásához létfontosságú a szervezettség növelése, a termelői együttműködésekben vagy vertikális integrációkban való részvétel. Ezt követően beszélhetünk csak a technológia vázolt korszerűsítésről, a tenyésztési, a hizlalási fázis megszervezéséről, koordinálásáról. Ezek a fejlesztések összességében több 100 milliárd forintos nagyságrendet tehetnek ki, megvalósulásukhoz a jelenlegi lehetőségeket lényegesen meghaladó, a „háztáji integráció” nosztalgiájától menetes támogatásokra lenne szükség. Emellett ösztönözni lehetne a termelőket az integrálódásra például úgy, hogy csak az termelő kaphat nemzeti támogatást, aki valamilyen integráció tagja. De a termelői csoportokat, integrációkat lehetne különböző adókedvezményekkel is segíteni. Megfelelő pénzügyi háttérrel rendelkező integrációs láncok kiépítését és „helyzetbe hozását” kell ösztönözni, ugyanis célravezető szakmai program csak a teljes vertikumra képzelhető el – sorolja az ötleteket a tanulmány. Korábbi hírünket a témában itt olvashatja el.
