A méhek a hidegben 6-8 hónapot, melegben pedig csak 5-6 hetet élnek. Ezt a vitellogenin nevű fehérje szabályozza, amelyet a rovarok a zsírtestükben halmoznak fel. Ha tavasszal a kaptárban mesterségesen magas szinten tartják a vitellogenint, akkor annak ellenére, hogy a méhek gyűjtővé válnak, némileg tovább élnek, mint anélkül tennék. De a méhek élettartama csökkenni kezd, ha 10 napnál tovább is gyűjtőméhként dolgoznak.
A Magyar Mezőgazdaság anyagát szemléztük, amelyben azt írják, hogy a hagyományos méhészfelfogás szerint augusztus végén, szeptember elején kikelnek a fiasításból a téli méhek. Ezek aztán túlélik a telet, hogy tavasszal újra lendületbe hozzák a családot. Ezek a méhek vastagabb zsírtesttel rendelkeznek, mint a már meglévők. A zsírtest ugyanis az a szerv, mely többek között a fehérjék felhalmozására és előállítására is képes. Ha az emberhez hasonlítjuk, a máj szerepét tölti be.
A „téli” méhek zsírtestében télen 50 százalék vitellogeninnek nevezett fehérje található, mely gátló hatással van a juvenilhormonra. A cikk szerint egyértelműen megállapítható, hogy a nyár végén kikelő méhek és a még dajkaméh szakaszban levő méhek testalkata igen hasonló, és ugyanolyan fejlett a garatmirigyük is. Míg a tavasszal, illetve a nyáron kikelő méhek előbb-utóbb kijáró méhekké válnak, addig a téliek csak tavasszal kezdenek kijárni, ha arra szükség van. Az is lehetséges tehát, hogy a téli méhek csak egy meghosszabbított dajka-fázisban maradnak.
Tovább élnek, ha magasabb a vitellogenin fehérje
Ha tavasszal a kaptárban mesterségesen magas szinten tartják a vitellogenint, akkor annak ellenére, hogy gyűjtővé válnak a méhek, hosszabb ideig élnek, mint a fehérje nélkül. De ezeknek a méheknek is csökkenni kezd az élettartamuk, ha 10 napnál tovább is gyűjtőméhként dolgoznak. Tehát tudományos szempontból nem eldöntött, hogy a nyár végén kikelő méhek valóban téli méheknek tekinthetőek-e, vagy pusztán annyi különbség van köztük és elődeik között, hogy nem válnak gyűjtővé és a testük nem amortizálódik le.