Már kisgyerek korában nyulászkodni kezdett, foglalkozott sokszínű házinyulakkal, hollandi nyúllal, új-zélandi-, kaliforniai-, lepketarka-, magyar vadas nyulakkal, és Zika hibridekkel is. 2008-ban kezdett az őshonos magyar óriásnyúl fajtamentésébe. 2009-ben alapítója és első elnöke volt a Magyar Óriásnyúl-tenyésztők Országos Egyesületének, 2016-tól pedig a Bíráló Bizottsága elnöke 2017-ig. 2008 óta foglalkozik fajtatörténeti kutatásokkal. Nagy Jánossal, a Baranyai óriásnyúl tájfajta tenyésztőjével, őshonos fajtamentővel beszélgettünk a magyar nyúltenyésztés aktuális kérdéseiről.
János nyulas ételekkel is kísérletezik, támogatja és terjeszti a kézműves értékeket. 2017-től kizárólag tájfajta-tenyésztéssel foglalkozik: a magyar óriásnyúl Baranyai Tájfajtáját tartja fent, a Biológiai Sokféleség Egyezmény tiszteletben tartásával. Ugyanebben az évben alapította meg a „Nyúl a Bárkán” programot, mely az önellátást, illetve a tradicionális hazai óriásnyúl-tenyésztést hívatott fenntartani és terjeszteni.
Hogyan sikerültek a Szentlőrinci Gazdanapok, ahova kiállítóként már évek óta kijár?
Remek hétvége volt. Én 10 éve voltam ott először, és annyira megtetszett, hogy rá két évre már kiállítottam az eseményen. A fejlődés folyamatos volt, először csak néhány nyulat vittem magammal, aztán egyre nagyobb standom volt, idén pedig már az egész Baranya Udvar szervezését rám bízták a szervezők. Kiállító-társaimmal közösen megmutattuk a látogatóknak, hogy a nyúltenyésztésnek van létjogosultsága, ráadásul mindezt a megyei értékek megőrzésével egybekötve.
A nyúltenyésztés a fő foglalkozása?
Nem, az eredeti szakmám bútorasztalos, de ezt is kamatoztatom a nyulászatban, ketreceket készítek. A munkahelyemen pedig borászati termékeket pörkölök, és fatermékek csomagolását végzem a szintén Baranya megyei értékké nyilvánított Trust Hungary hordóüzemében. A szabadidőmben pedig 10 év alatt kiterjesztettem a kapcsolataimat a kisállattenyésztés világában, így a Magyar Nyúltenyésztők Országos Egyesületével is. A fajtamentés nálam úgy kezdődött, hogy a biodiverzitás egyezmény tanulmányozása után több fajtaváltozatot és értéket találtam, ami megőrzésre érdemes. Most például egy újabb értéktárba vételre készülök: az első vidéki kisállattenyésztő egyesület Pécsen volt Magyarországon, így szeretném értéktárban tudni a pécsi galamb és kisállattenyésztést.
Milyen állapotban van a magyar nyúltenyésztés?
A háztáji nyúltenyésztés sajnos nagy bajban van, mert teljesen megszűnt a felvásárlás. Az a véleményem, hogy más szemléletre kell felépíteni az egészet, ha azt akarjuk, hogy fennmaradjon. Külön kell választani a sport és a haszon jellegű tartást. Mert, ha a küllem fontosabb, mint a hús, az utóbbi hasznosításra történő tenyésztés bajba kerül. A régen hústermelésükről híres fajták, mint a Kaliforniai, Új-zélandi, Bécsi kék és a Magyar óriásnyúl is áldozatul eshet ennek. Szükség lenne új, korszerű nyulas szakkönyvekre is. Ráadásul a hazai nyúlhúsfogyasztást leíró központi statisztikák nem valósak. A háztáji termelők állományait sokszor nem is tudják lajstromba venni, aki magának és az ismerőseinek, barátainak tenyészti és vágja a nyulat, nem kerül bele az adattárba. De szerencsére egyre többen foglalkoznak nyúllal, több ketrecet készítek, mind többen kérnek, és készítenek maguknak is.
Mennyi most egy kiló nyúlhús?
Az árában nagy a szórás, az áruházak polcain elég drága. Míg a háztáji nyúlhúst már 1500-2000 között meg lehet kapni, a boltokban 2800-3000 forintba kerül kilója. De a comb 4400, a csont nélküli házinyúl gerinc kilója elérheti a 7000 forintot is. Ugyanakkor szerintem egészségesebb háztól venni, mert bár nem lehet ellenőrizni és nincs nyomon követés, de nincs annyi gyógyszerezés, mint a nagyüzemi tartásnál.
Mi a nyúltenyésztés legnagyobb veszélye?
Lehet, hogy furcsa, de a tudáshiány. A régi mesterek tudása nem öröklődik tovább. Fel kell fejleszteni az ismereteket, mert bődületes durvaságokat és képzelgéseket lehet olvasni az interneten is. A megoldás a szakmai napok szervezése, ilyet tervezünk mi is itt Baranyában az ősszel.
Milyen betegségek fenyegetik a magyar nyúlállományt?
A szúnyog által terjesztett mixomatózis, de szerencsére megvan mindenre a vakcina. A pasteurellózis már nem annyira elterjedt, de német és szlovák nyulakon keresztül a vérzéses betegséget még behozhatják az országba, az ellene beadott RHD oltás sajnos nem nyújt 100 százalékos védettséget. A kormány ugyan kiírja a vakcina támogatást, de a megadott feltételeket csak a nagyüzemek tudják teljesíteni, csak ők férnek hozzá. Gyerekkoromban végigment az állatorvos a falun, és leoltotta a háztáji állományt. Ennek hiányában az oltás komoly költség, ezért ki kellene terjeszteni a vakcina támogatását a kisebb tenyésztőkre is.
Külföldön mi a jellemző nyulas irányzat és az átültethető-e Magyarországra?
A német irányzat, ami küllemre, sport- és díszállat-tenyésztésre megy divatos, de nem vettük át. Külföldön a sportnyulászat a leginkább elterjedt, a magyarok többsége a nyúlhús miatt tart jószágot. A legtöbben nálunk nem bírálatra viszik a nyulaikat, hanem maguknak, vagy az ismerősöknek állít elő húst. Ez a szemlélet pedig szerencsére nehezen változtatható meg.
Ön szerint a többi európai országból melyik a legjobb példa a nyúlhús felhasználására? Mi mentheti meg a hazai ágazatot?
Svájc kórházaiban például már adnak nyúlhúst a betegeknek. Ha Magyarországon hetente vagy kéthetente közétkeztetésbe kerülne a nyúlhús, az nagy segítség lenne. Elszokott az átlag magyar tőle, de egy ilyen program nagyot lökne rajta. Az utóbbi 15 évben több nyulas programja volt az Agrármarketing Centrumnak is, ezek sajnos nem sikerültek, – ugyanis, érdekes hasonlattal fogok élni: a nyúl, csak a „rendezvényhajóra” került föl, cél pedig az, hogy felkerüljön a gasztronómia „zászlóshajójára” mint pl. a bor. Eddig a tenyésztők csak figyelték az eseményeket, most viszont már ténykednek is. Ebbe beletartozom én is: népszerűsítem a húst, nyúlketrecet készítek, húst is előállítok, tanácsot adok, fajtám van és forgalmazok is.
Akkor egy alulról szerveződő folyamat szükséges a nyúltenyésztés fellendítésére?
Most először látszik ez a reménykeltő irány. Teljesen más a szemlélet, mint régen. Akkor nagyon nagy haszon volt a nyúlon. Az elhíresült pécsi nyúlháborúban például tonnaszámra, vagonszámra vitték a nyulat. Annyira hiány volt a piacon, hogy a felvásárlók már túllicitálták egymást. Azóta, ahogy tudom, a magyarok éves húsfogyasztásának 44 százaléka sertés és 42 baromfi, aztán jön nagy lemaradással a marha, a bárány, a nyúl, a pulyka és a hal. Csúnyán hangzik, de a valóság az, hogy a 70-as évektől eladtuk a szánk elől az egészséget. Pedig a többihez viszonyítva értékesebb a nyúlhús zsír- és ásványi anyag tartalma, továbbá magas a fehérjetartalma is. Tudatosságra van szükség, tájékoztatni az embereket, mert ráférne a több minőségi fehérje fogyasztása a magyarokra. Ezt a magyar Nobel-díjasunk, Szent-Györgyi Albert is sokszor hangoztatta.
Csurja Zsolt
