Szépen lassan visszatelepülnek Magyarországra a farkasok, a sakálok, a hiúzok, a hódok, de még a medvék is. Vannak olyan fajok, amelyeket ökológiai szempontból jól alkalmazkodó, úgynevezett generalista fajoknak neveznek, ilyen a nagyragadozók többsége. Ez a jó alkalmazkodó-képesség azt jelenti, hogy mind az élőhely, mind a táplálékforrás szempontjából sok mindent tudnak hasznosítani.
A Szeretlek, Magyarország portál megkereste Heltai Miklóst, a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének tanárát, hogy beszéljen a hazánkba visszatelepülő nagyvadakról, ezt az anyagot szemléztük. Szerinte a medvének, a farkasnak, a hiúznak és társaiknak határozottan itt a helye – viszont a kezelésükhöz szükség lenne állami stratégiára, hogy az együttélés minél kevesebb problémával járjon.
Heltai Miklós szerint a nagyragadozók kezelése egy ősi probléma, mivel az embernek közvetlenül is károkat okozhatnak. Ezt viszont nem kezeljük megfelelően. Például az állományokat folyamatosan nyomon kellene követni. Ha pedig tudjuk, hogy mi történik ezekkel az állatokkal, akkor az adatokat nyilvánosságra kellene hozni. Én nem nagyon hiszem, hogy most egyszer csak úgy előkerültek a medvék, és ezek mind Szlovákiából jöttek. Úgy gondolom, hogy szépen apránként telepedett meg a medve. Nyilvánvalóan voltak olyanok, akik ezt tudták, csak valamiért nem akarták elmondani. Amikor pedig az állatok váratlanul szem elé kerültek, akkor kezdtek beszélni róla. Ahelyett, hogy rögtön az elejétől kezdve elmondták volna, hogy igen, most van bent egy medve, most van már kettő – mondja a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének oktatója.
Most kétféle hozzáállás tapasztalható a társadalomban. Azok, akiknek a tevékenységét nem érintik közvetlenül ezek a fajok, azt mondják: milyen aranyosak, és minden egyed nagyon fontos. Plüss maciként meg plüss farkasként néznek ezekre az állatokra. Aki viszont közvetlenül károkat szenved el miattuk, az azt mondja, hogy pusztítsuk el őket, mert kárt okoznak, mert túlszaporodtak. Az igazság valahol a kettő között van.
Milyen hatása lehet a nagyragadozóknak a magyarországi élővilágra?
Heltai Miklós szerint a nagyragadozó fajok hatása általában a prédafajokon keresztül mutatkozik meg. Feltételesen hatással lehetnek a csülkös vadállományra és mivel ezekből különösen sok van, ez nem okoz különösebb problémát. A nagyragadozó fajok okozhatnak kárt az embernek, elsősorban az állattenyésztésben, ezt a kártételt valahogy rendezni kell. Ennek pedig több szintje van: ide tartozik a kártérítés, hogy ezeket a károkat kifizetik. Ha az a társadalmi igény, hogy legyenek nagyragadozók, akkor a kártételüket társadalmi szinten kell kifizetni, az adóból. Második lépésként védekezni kell a nagyragadozók ellen, az érintett gazdákat meg kell tanítani erre. Társadalmi szinten kell a védekezés költségeit is finanszírozni, például nagyobb kutya, kerítés, védett nyári szállás, villanypásztor és a többi. A harmadik szint pedig, ha nincs más megoldás, akkor le lehessen lőni a ragadozót. Ez a három módszer együtt kell, hogy működjön, mert így lehet elérni azt, hogy a faj megmaradhasson, és a vadgazdálkodók, állattenyésztők ne érezzék úgy, hogy védtelenek a nagyragadozókkal szemben.
Mert Budapestről könnyű azt mondani, hogy élj együtt a medvével, a farkassal, a hiúzzal vagy a sakállal, ha az érintett állattartónak megeszik a birkáját, ő másként fogja gondolni ezt.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy egyszer csak valaki benyúl az ember pénztárcájába és kivesz belőle néhány 10 ezer forintot és ezt neki el kell tűrnie valamilyen szent cél érdekében. Ezt senki sem szokta eltűrni. Ezek az állattartók sem akarják, még akkor sem, ha épp egy farkas vagy hiúz turkál a pénztárcájukban. Ha anyagilag segítenek neki ennek az elviselésében, esetleg értéket csinálhatunk a nagyragadozókból, akkor elviseli. A teljes cikket elolvashatja a Szeretlek, Magyarország portálon.
