A neonikotinoidok úgy védik meg a növényeket a károsítóktól, például a levéltetvektől, hogy a receptorok működését gátolják a rovarok agyában. Ez megbénítja őket, majd végül a pusztulásukat okozza. A tudósok azonban rámutattak, hogy a lehetséges helyettesítője is káros hatással van a méhekre: jelentősen csökkenti ugyanis a szaporodóképes hímek és nőstények mennyiségét a poszméh állományokban. Ez az eredmény pedig arra ösztönözheti a növénytermesztőket, hogy más alternatív növényvédelmi megoldásokhoz forduljanak.
A Magyar Mezőgazdaság írt cikket a témában, ezt az anyagot szemléztük. Kis adagban a rovarölők nem veszélyesek a nagyobb élőlényekre. Az emlősök, a madarak, vagy a méhek szervezete ezért nem károsodhatna. Viszont megzavarhatják a méhek tájékozódási képességét, így azok nem tudnak táplálékot keresni, szaporodni és új kolóniákat képezni.
Ezek győzték meg az Európai Uniót, hogy idén tavasszal 5 neonikotinoid tartalmú növényvédőszert tiltson be. A közelmúltban Kanadában szintén hatályba lépett egy ilyen jogszabály, de az Amerikai Egyesült Államokban továbbra is széles körben alkalmazzák ezeket a vegyszereket.
Egyes rovarok már ellenállóak lettek a neonikotinoidokkal szemben, ezért elindult a kutatás új vegyszerekkel. Ilyen a szulfoximin, mely a neonikotinoidokhoz köthető kémiai anyag, és hasonlóan hat a receptorok működésére. Továbbá képes kivédeni azoknak az enzimeknek a hatását, mely a rovarok számára valamiféle védelmet nyújthatna. Ám hiába engedélyezett a használata ennek az új szernek Ausztráliában, Kínában és Kanadában, a franciák például tavaly felfüggesztették a szulfoximin tartalmú vegyszerek alkalmazását. Az ok pedig ugyanaz, mint az elődjénél: a vegyszer potenciálisan mérgező lehet a méhekre számára.
A londoni Royal Holloway Egyetemen Harry Siviter végzős ökológiai etológus hallgató vizsgálta a szulfoximin poszméh-kolóniákra gyakorolt hatását. Szulfoximinnel szennyezett cukorral etettek poszméheket. Az ilyen kísérleteknél mindig fontos az adagolás, ezért ők az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség adatai alapján kimért koncentrációban adták a vegyszert a rovaroknak. Az adatok olyan nektárból származtak, melyet a méhek szulfoximinnel permetezett gyapotvirágokról hordtak be.
A kolóniákat két hétig etették a vegyszerrel, majd szabadon engedték őket. A 2. és 3. héten – ennyi idő kell a poszméh lárváknak, hogy kifejlődjenek – azok a kolóniák, melyek kaptak a szerből, jóval kevesebb dolgozót neveltek fel. 9 héttel később pedig még komolyabb hatás volt:
54 százalékkal kevesebb nőstény (leendő anya) és hím egyed fejlődött az érintett kolóniákban, írták a tudósok a Nature című tudományos lapban.
A tudósok szerint bizonyítottan negatív a neonikotinoidok hatása
A neonikotinoidok beporzókra gyakorolt kedvezőtlen hatásairól szóló bizonyítékok mára megkérdőjelezhetetlenek – állítja Edward Mitchell, a svájci Neuchâtel Egyetem ökológusa, aki nem vett részt a tanulmányban. – Ez a kutatás megmutatja, hogy ugyanezt várhatjuk a szulfoximintől is.
Továbbra is ott a kérdés, hogy a méhek kitettsége a vegyszereknek és a különböző alkalmazási módoknak – mint a permetezés, vagy vetőmagok csávázása – hogyan változtatja meg a rovarölőszerek hatását. Mitchell szerint az új eredmények csupán visszafogott becslések a növényvédőszer valódi veszélyéhez képest. A Magyar Mezőgazdaság teljes cikkét ezen a hivatkozáson olvashatja el.
