Az utóbbi években egyre népszerűbb a hobbikertészek körében a magaságyás. Sokan kétkedve fogadják az ötletet, van, aki egyszerűen lustaságnak gondolja, pedig magaságyást nem azért csinál a kertész, hogy kevesebbet kelljen hajolnia.
A magaságy(ás) vagy kiemelt ágyás az utóbbi években egyre népszerűbb, ami nem is csoda, hiszen egy sor jó tulajdonsága van:
- kis helyen is gazdag konyhakertünk lehet a tápdús talajnak köszönhetően;
- sokféle növényt termeszthetünk, kipróbálhatunk, amelyek kertünkben egyébként nem élnének meg;
- ha jól választjuk meg a keretet, szép dísze lehet a kertnek;
- a magasság és a keret távol tarthatja a háziállatokat, de a csigákat is;
- melegigényes növények (pl. paprika, paradicsom) jóval korábban ültethetők bele, mint hagyományos zöldségágyba.
Kérdés persze, mit nevezünk magaságyásnak, mert ha egy kicsit beleássuk magunkat a témába, kiderül, hogy ide sorolják az egyszerű fakerettel elkerített parcellától kezdve az akár teraszon is tartható nagyobb ládán át egészen a több rétegből – faágakból, gallyakból, papírból, fűnyesedékből, szalmából, konyhai szerves hulladékból, komposztból és kerti földből álló, akár 120 cm magas, néhol lasagne-kertnek is nevezett kiemelt ágyást, amellyel akár évekig nem kell foglalkozni, és úgyis csak terem és terem.
Bármelyiket is választjuk, az első lépés a megfelelő hely kiválasztása: a lényeg, hogy minél több nap érje. Az észak-déli tájolású kiemelt ágyás hasznosítja a legoptimálisabban a napsugarakat. A másik a méret: természetesen fontos, hogy minden része jól elérhető legyen, ezért a szélességre a két karhossznyit szokták javasolni. A hosszát a rendelkezésre álló hely határozza meg, a magasságot pedig a cél.
Az „igazi” magaságyban nagy szerepe van az egymásra terített rétegeknek, mert ezek természetes bomlása biztosítja a beültetett növények egészséges fejlődését és a kertész nyugalmát. Az első lépés, hogy a kiszemelt területen kb. egy ásónyomnyi mélyen kiássuk a földet és az esetleges fűcsomókkal együtt félretesszük. Az ágyás aljára érdemes sűrű dróthálót vagy geotextíliát teríteni, hogy megelőzzük vagy visszaverjük az alulról érkező támadásokat (pl. rágcsálók).
A legalsó réteget felaprított ágak, gallyak alkotják, melyek biztosítják a megfelelő szellőzést. Erre rakjuk fejjel lefelé a kiásott fűcsomókat, ill. levágott füvet, szalmát, a kiásott földet, és jól döngöljük le. Így a következő rétegek nem tudnak leszivárogni.
A következő réteg nedves lombból álljon, amelybe komposzttrágyát és szalmát is keverhetünk. Ez a szint beindítja az alsóbb rétegek rothadását, és az így keletkező hő teszi lehetővé, hogy melegigényes növényeket a szezonnál korábban is termeszthessünk.
A legfelső réteget érett komposzttal kevert föld alkotja (1:1), vagyis humuszban gazdag talaj. Ebben a rétegben a növények mindent megkapnak, ami a fejlődésükhöz szükséges, így már az első évben bő termésre számíthatunk. Az ilyen emelt ágyat akár hat évig is használhatjuk, de három év után érdemes újabb öt cm vastag komposztréteget teríteni rá.
A keret kiválasztásában a környezet, a kert stílusa és a pénztárcánk szabhat csak határt. Lehet fa, kő, fém, vessző – kinek mi tetszik. Ha a keret nem annyira tetszetős, körbe lehet ültetni takaró növényekkel. Ha kellőképpen kezelt fából készül, felesleges belül borítani, de a kényesebb felületeknél megfontolandó pl. tófólia alkalmazása.
Forrás: kapanyel.reblog.hu
