Tavaly megközelítőleg 10 százalékkal emelkedett a gyapjú ára és ezzel hosszú évek után először jutott az önköltség közelébe. Jávor András, a Juh- és Kecske Terméktanács és Szakmaközi Szervezet elnöke beszélt arról, mit várhat az ágazat az idén a magyar gyapjúexport terén.
Magyar gyapjúexport: 300 forint körüli árra számítanak kilónként
Van a világban olyan gyapjú, amelyért akár 2000 forintot is megadnak kilónként, de ez nem a magyar, hanem az ausztrál 18 mikronos, finom fésűs gyapjú. A magyar termelők leginkább a tavalyi árra, mintegy 300 forintra számíthatnak. Ennyit fizetnek a kínai vevők a magyar gyapjúért, amivel finomítják a durvább kínai gyapjút. Lehet, hogy a 300 forintos ár az év alatt egy kicsit feljebb is megy majd, de nagy eltérésre nem számítunk – mondta Jávor András, a Juh- és Kecske Terméktanács és Szakmaközi Szervezet elnöke. Bár Kínából is települnek már tovább a gyapjúfeldolgozók, egy részük például Vietnámba tette át a székhelyét. Ezzel Kína is versenyezni fog a gyapjúért. Talán lesznek olyan szerencsések, akik 300 forint fölötti árat is kaphatnak. Az elnököt a Magyar Mezőgazdaság kérdezte.
Nagyon vegyes a magyar gyapjú minősége. Az a finomság és sokszínűség, ami jellemzi, nem helyezi jobb piaci pozícióba. Ha genetikailag ezen megpróbálnánk változtatni, ha például növelni szeretnénk a nyírósúlyt, a benövést, a tömöttséget, vagy finomítanánk a gyapjút, az összes többi tulajdonságon is változtatnánk. Ez pedig nem érné meg – mondta Jávor András.
Gondoljunk bele, hogy ma Magyarországon 3 kilogrammnál alig több az egy anyára jutó hízott gyapjú mennyisége, ami azt jelenti, hogy a gyapjúért 1000-1100 forintnál nem igen lehet többre számítani anyánként. Egy jó minőségű bárányért meg 15000-20000 forintot is kap a termelő. Egyébként az anyánkénti 1000-1100 forint a nyírás önköltségét már fedezi, igaz ugyan, hogy ennek van más költségvonzata is – folytatta.
A magyar gyapjúexport már nem tudja fedezni a tartás költségeit
Bár a tenyésztőknek a jó minőségű bárány előállítása a fő célja, nyilvánvaló, hogy a gyapjúért járó ezer forintról sem mondanak le. Senki nem fog ezer forintot kidobni az ablakon. De olyan, mint régen, hogy ebből meg lehet élni, illetve, hogy a nyírásból fedezhető a tartás, már soha nem lesz. Ott, ahol sok állatot lehet egyben tartani, meg olyan klimatikus viszonyok vannak, hogy szabadon, kint tarthatók az anyajuhok a bárányaikkal egész éven át, főleg úgy, hogy 2000 forintot adnak a gyapjúért, ez a tevékenység rentábilis lehet. De mi nem tudunk 300 forint fölé menni.
A kínaiak elvileg minden gyapjút megvesznek. Megjelentek ugyan hírek arról, hogy Kínában elveszik az állami támogatást, ami 150 forintot tesz ki, de mivel a kínai kereskedők most is jönnek, valószínű, hogy ez mégis megmaradt.
Kínán kívül szállítunk még gyapjút a lengyeleknek is. De náluk ezen nincs támogatás, így ők nem tudnak annyi pénzt adni érte, mint a kínaiak. Nincsenek olyan messze az árak egymástól, a lengyelek jó vevők, azonnal fizetnek, de nem annyit, mint a kínaiak.
Az a baj, hogy Magyarországon nincs mosás, nincs feldolgozás. Van ugyan egy pici háziiparunk, de ennek anyagfelvétele igencsak jelentéktelen. Ráadásul, míg az ausztrál gyapjú mosásához 6-7 liter víz kell, addig a mi gyapjúnkhoz a duplájára van szükség. A felhasznált víz pedig szennyvíznek minősül, amiért kemény díjat kell fizetni. Nem véletlen, hogy a kiskunfélegyházi mosoda helyén ma már egy szupermarket működik, és a győri sem üzemel már évek óta – tette hozzá a szakember.
Arról pedig itt írtunk korábban, hogy van, amiben a hazai juhtenyésztés Európa élmezőnyébe tartozik.
