Többek között a WWF kifogásolta, hogy a sajtó túlantropomorfizálta a farkast mint olyat, ezzel rontva az amúgy sem közkedveltségnek örvendő állat megítélését. Érdemes egy kicsit kitárgyalni a farkasok megítélését, lehetőségeit és valóságát. a mai napig egészen sok negatív farkasábrázolással találkozni. Miért is olyan méltatlan a szerepük? Ezek az állatok sokáig nagy veszélyt jelentettek a megélhetésére: elragadhatják az ember haszonállatait, és a vadon élő állatok vadászatában is vetélytársak.
A Telex írta meg, hogy sokan elsőre talán nem gondolnák, milyen mennyiségben van jelen a farkasellenes tartalom, miközben az emberek többsége csak az állatkertben találkozik ezekkel az állatokkal. A gyerekek már egészen kis korukban szembesülnek a rossz megítélést támogató kampánnyal, ott van például a Piroska és a farkas, A három kismalac, A farkas és a hét kecskegida. Az angol egyszerűen Big Bad Wolfként, azaz nagy gonosz farkasként azonosítja a visszatérő főgonosz farkast. Ám hogy ne csak Grimm-mesés példákat említsen a szerző, a Bibliában is visszatérő szereplők a farkasok, amiket Jézus lényegében a bűn allegóriájaként használ azokban a példabeszédeiben, amikor a híveket a nyájának nevezi.
Sőt, meglepő módon a mai napig egészen sok negatív farkasábrázolással találkozhatunk. A Csizmás, a kandúr második részében Csizmás Kandúr rájön, hogy a kilenc életéből már elhasznált nyolcat, és meg is jelenik érte a kaszás, akit először fejvadásznak néz. És hát milyen állat alakítja a mesében a vérszomjas kaszást? Hát persze, hogy egy farkas.
Kedvező szerepű farkasok is vannak
Persze találni pozitív farkasábrázolást is az irodalomban vagy a filmekben. Ott van például Romulus és Remus, akiket egy anyafarkas táplált, miután a születésük után a rokonuk úgy döntött, hogy inkább meg kellene őket ölni. De hasonlóan családként megjelenő farkasok vannak a Dzsungel könyvében is. Ezekben a történetekben a farkas tulajdonképpen gondoskodóbb lénynek tűnik, mint az ember. A modern mesékben is vannak olyan farkasábrázolások, amelyek sokkal pozitívabban festik le az ordasokat, pont a Csizmás, a kandúrhoz is kapcsolódó Shrek-filmekben szerepel például egy farkas, ami jóban van a három kismalaccal.
Bár a mesék lehetnek okozói a farkasok iránti ellenérzéseknek, főleg a gyerekek körében, ezek a történetek inkább tünetei a negatív megítélésnek. A mesék nem azért születtek, hogy a gyerekek szimplán féljenek a farkastól, hanem inkább azért, hogy egyértelmű legyen: a farkastól érdemes félni. De miért is?
Miért utáljuk őket, miért félünk a farkastól?
Bizonyos szempontból jogosnak tűnik, hogy az ember az évszázadok folyamán nem volt túl jóban a farkassal. Ezek az állatok sokáig nagy veszélyt jelentettek a megélhetésére: elragadhatják az ember haszonállatait, és a vadon élő állatok vadászatában is vetélytársak. Ezt nézve logikus, hogy a farkas nem a legkedvezőbb színben tűnt fel az elmúlt évezredek irodalmában. Ugyanakkor mégsem egyértelmű, hogy miért pont a farkas az a faj, ami ennyire démonizálódott – írta a cikk. Ott van ugyanis a medve vagy a különböző nagymacskafajták, amik szintén veszélyt jelentenek az emberre és az állataira.
Mégis, ezeknek az állatoknak közel sem olyan rossz a megítélésük, mint a farkasnak. Sőt, a medve kifejezetten pozitív képzettársításokat kapott.
„Feltételezésem szerint a mélyebb magyarázatnak köze van ahhoz a tényhez, hogy a farkasok sok tekintetben jobban hasonlítanak az emberre, mint bármely más állatfaj, amellyel megosztoztunk a természeten – legalábbis mióta a modern ember elhagyta Afrikát” – mondta például magyarázatában Kirk Robinson filozófus és állatvédő.
Szerinte a farkasok nagyon szociálisak, és ugyanúgy kiterjedt családszerű csoportokban, vagyis falkákban élnek, mint a mi őseink. Robinson szerint az is feltételezhető, hogy a farkasok és az emberek egy időben egymás segítségére is voltak az élelemszerzésben. A farkasok elvezethették az embereket a vadászható vadakhoz, az emberek pedig valószínűleg bőségesen hagytak maradékot a farkasoknak.
Ha viszont ennyire hasonlítunk, és lehetett pozitív oldala is a farkasok és az emberek kapcsolatának, akkor miért is nem vagyunk jóban velük?
Robinson szerint a válasz az emberi civilizációban rejlik:
„Ahogy az emberek egyre »civilizáltabbá« váltak, és egyre kevésbé függtek a vad természettől, kialakult bennük az az elképzelés, hogy különlegesek. […] És ezzel együtt egyfajta öngyűlölet és félelem alakult ki a civilizálatlan, de természetes késztetéseinkkel szemben, amelyeket el kellett fojtani ahhoz, hogy a civilizáció létezzen” – írta.
Agresszió, vadság, ösztönösség és a farkasok
Robinson Freudra is hivatkozva úgy értelmezi ezt, hogy mindazt, amit civilizált lényként utálunk magunkban, ideértve az agresszióra való hajlamunkat, az alapvető állati természetünket és ösztöneinket, a farkasokra vetítjük, mivel a farkasoknak nincsen lelkiismeret-furdalásuk ebben a tekintetben. Velük ellentétben a kutyák a civilizált emberek analógiájának is megfeleltethetők – persze Robinson szerint nem csak ezért szeretjük őket, de ez is benne van.
A farkas iránti ellenszenv tehát e magyarázat szerint nem a rettentő méretének, agyarainak vagy vérszomjának tulajdonítható, hanem inkább annak, hogy saját magunkra emlékeztet bennünket.
A Robinson-féle értelmezést alátámasztja, hogy a farkasemberekről szóló mesékben a farkasok az emberekben elfojtott erőszakot jelképezték. A farkasokat gyakran a szexuális vágyakkal is összefüggésbe hozták. A szüzességüket elvesztő fiatal nőkről például egy időben azt mondták az amerikai telepesek, hogy „látták a farkast” – írta Jon T. Coleman történész 2004-ben megjelenő Vicious: Wolves and Men in America című könyvében, amelyben az emberek és farkasok kapcsolatát vizsgálta.
Persze itt is lehet pozitív példát hozni a farkasok szimbolikájára: sokaknak a szabad szelleműséget jelentik, de az anyai ösztön megtestesítői is lehetnek.
Ne is féljünk a farkastól!
Magyarországon, „csupán” 60-70 farkas él, leginkább a Bükkben és a Zempléni-hegység környékén. A helyi farkasfalkák az emberre nem jelentenek veszélyt, kutyatámadásból tulajdonképpen több esetet lehet évente összeszámolni – írta róluk a WWF. A cikk szerint ezek az állatok egyébként hasznos helyet foglalnak el az ökoszisztémában, kordában tartják például az invazív fajokat. Az ember is hasznot szerezhet a jelenlétükből. A falkák élőhelyén visszaszorul vagy gyorsabb lefolyásúvá válhat a sertéspestis. Annak, aki esetleg közvetlen kapcsolatba kerülne velük, vagy farkasok által lakott környéken haszonállatot tartana, a káresetek és konfliktusok elkerülésének érdekében a többsoros villanypásztoros kerítést, illetve nagy testű házőrző kutya tartását javasolják.
