A szomszédos Szlovákiából kis számban, de egyre gyakrabban érkeznek Magyarországra barnamedvék. Az elmúlt években a Nógrád és Heves megye északi részén történő észlelésekből arra lehet következtetni, hogy a faj hazánkban is megtalálta az élőhelyét, és folyamatosan jelen van. A farkas egyre stabilabb állománnyal rendelkezik Észak-Magyarországon, de felbukkanhat már az Alföldön és a Dunántúlon is. Anyagunkból kiderül, mit lehet tenni, ha nagyragadozók útját keresztezi az ember.
Az erdőkben akár nagyragadozókkal is találkozni lehet. Mit lehet ilyenkor tenni? Erről Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) zoológiai szakreferense beszélt a Magyar Mezőgazdaságnak. A nagyragadozók alapvetően elkerülik az embert, mert kifinomult érzékszerveikkel jóval korábban észlelik a közelségünket. A rendkívül ritka ragadozó-ember találkozások alkalmával a legtöbbször néhány másodperc után maguk távoznak a helyszínről. Azonban ritkán előfordulhat, hogy a tapasztalatlan fiatal egyedek kíváncsiskodnak, és nem feltétlenül menekülnek el azonnal.
Ne féljünk a farkastól?
Ha farkassal találkozunk, igyekezzünk nyugodtak maradni, semmiképp ne próbáljunk elszaladni előle. Amennyiben zavaró a közelsége, igyekezzünk lassan, az állatot állandóan szemmel tartva, folyamatosan távolodni. Általában, ha a farkasra rákiabálnak vagy tapsolnak, gyorsan menekülőre fogja. Azonban soha nem szabad üldözőbe venni, mert az védekezést, vagy kiszámíthatatlan agressziót válthat ki belőle. Különösen veszélyes, ha a fiatal állatot magunkhoz csalogatjuk, vagy etetni kezdjük – mondta a szakember.
A kutya és a nagyragadozók
Komoly konfliktus a farkas és a kutya találkozása, ezért sem szabad az ebeket szabadon engedni a kirándulások során. A kutya alapvetően a nevelésétől függően viselkedik, de a természetben észlelt csábító illatok elvonják figyelmét. Ezért eltávolodhat tőlünk, így akár a nagyragadozók áldozatává is válhat. Amennyiben az erdőben sétálva farkast láttunk, a farkas pedig a kutyára összpontosít, akkor kiabálással, tapsolással vonjuk el a ragadozó figyelmét a kutyáról. A farkastól a lehető legnagyobb távolságot tartsuk meg, és hátrálás közben folyamatosan beszéljünk a kutyához. Hogyha a farkas ezután is követ minket, nagyobb köveket, vagy fadarabokat hajítsunk felé. Ha a farkast az általa zsákmányolt prédánál találjuk (ami adott esetben lehet a kutyánk is), akkor se próbáljuk azt tőle elvenni, illetve zsákmányától elzavarni, mert az szélsőséges agressziót válthat ki belőle.
A farkassal való ritka találkozás, ha szabadon látogatható barlangban bukkanunk búvó- vagy szaporodó helyére. Ebben az esetben azonnal távozzunk a barlangból! Ez a szabály az összes vadon élő, barlangban meghúzódó állattal történő találkozásra vonatkozik. Amennyiben a természetben farkast észlelünk vagy a fajhoz kapcsolódó életnyomokat találunk, minél hamarabb vegyük fel a kapcsolatot a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságával – hívta fel a figyelmet Gombkötő Péter.
Brumm, brumm, medve!
A barnamedve alapvetően magányosan járja az erdőket, és naponta akár több 10 kilométert is megtesz. Bármelyik napszakban aktív lehet, de az ember által háborgatott élőhelyeken inkább éjszaka és a hajnali órákban táplálkozik. Kifejezetten ragaszkodik az általa használt területhez, melynek nagysága a néhány ezer hektártól akár több 100 négyzetkilométerig is terjedhet. A régi hiedelemmel szemben a barnamedve nem alszik valódi téli álmot. Testhőmérséklete csak pár Celsius-fokot csökken. A novembertől márciusig tartó nyugalmi időszaka alatt akár többször is felébredhet.
Alkalmazkodik az emberhez
Ez a nagyragadozó eredetileg a zavartalan erdőségekhez szokott, és táplálékát is ott szerzi meg. Alkalmazkodóképessége révén azonban alkalmazkodni képes az ember jelenlétéhez. Kihasználja az így könnyen megszerezhető élelemforrásokat is, így rájárhat a mezőgazdasági területekre, a vadetetőkre és elfogyasztja a kommunális hulladék egy részét is. A faj kerüli az embert, és akárcsak a farkas, nem tekinti zsákmányának. A természetben elenyészően kis valószínűséggel előforduló találkozáskor a medve ugyanannyira meglepődhet, mint az ember. Megfelelő viselkedéssel azonban megelőzhetőek a kellemetlen meglepetések. A medvével nem kell barátkozni, bármilyen korú is legyen. A bocsok közelében ugyanis nagy valószínűséggel az anya is ott van. A szakember szerint a legtöbb konfliktus az anyamedvékhez köthető.
Beszélgessünk, csapjunk zajt!
Ha medve járta területen vagyunk, kerüljük az átláthatatlan sűrű bozótosokat. Ha nem szükséges, ne kiránduljunk napnyugta és napkelte között ilyen erdőkben. Ne menjünk nesztelenül, tegyük a medvék számára egyértelművé a jelenlétünket, adott esetben a közeledésünket. Ha társaságban vagyunk, beszélgessünk! Ha egyedül járjuk az erdőt, használjunk valamilyen zajkeltő eszközt, mint például csengőt, zenelejátszó programot, vagy rádiót. A fejhallgatóval közlekedés semmiképp nem ajánlott!
Amennyiben mégis úgy találkozunk a medvével, hogy az nem vett észre minket, akkor lehetőleg feltűnés nélkül, halkan, az állatot szemmel tartva, hátrálva távolodjunk el a helyszínről.
Ha a medve két lábra áll, ne essünk kétségbe, azt a jobb tájékozódás érdekében teszi. Ha észrevesz minket, ne próbáljuk elzavarni! Ne nézzünk a szemébe, ne fordítsunk neki hátat, és ne akarjunk elfutni! Már csak azért se, mert jóval gyorsabb nálunk. Halkan beszéljünk és közben hátráljunk! Amennyiben autóból pillantjuk meg a medvét, ne hagyjuk el a járművet! Ne próbáljunk barátkozni vele, ne etessük, ne akarjuk közelebbről lefényképezni. Ha közelít hozzánk, ne provokáljuk, ne tegyünk hirtelen mozdulatot. Kutyasétáltatás és kutyával való vadászat esetén tartsuk szem előtt, hogy a medve elől menekülő ebünk hozzánk fog visszafutni védelemért, nyomában az üldözőjével. A teljes cikket itt lehet elolvasni.
