A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) halegészségügyi fórumokat rendezett a haltermelők és a horgászszervezetek részére. A rendezvényeken bemutatták a frissen elkészült Halegészségügy, halbetegségek című kiadványt.
A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet írt a rendezvényről és a kiadvány megjelenéséről, ezt az anyagot szemléztük. A magyarországi halgazdálkodás a tógazdaságokban és az intenzív üzemekben történő haltermelést, valamint a horgászati célú vízterület-hasznosítást is magába foglalja. Az évről évre növekvő haltermelés és a horgászat iránt érdeklődők számának folyamatos emelkedése időről időre különböző halegészségügyi problémákat vet fel. A MA-HAL és a NAK elkötelezett a hazai halegészségügy javításában, ezért törekszik naprakész információkkal ellátni a haltermelőket és a horgászszervezeteket.
Az Unió határain belüli állatszállítási egyszerűsítések a vizet a számtalan kórokozó éltető és terjesztő közegévé tették. Az idegen területekről behozott élő halak korábban nem látott új kórokozókat hozhatnak magukkal. Ennek következménye újabb és újabb megbetegedések megjelenését okozhatja. Ezért a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet egy nemzeti védekezési-megelőzési stratégia kialakítására törekszik. A kiadványt elsősorban a haltermelők és horgászvízkezelők számára írták, azonban hasznos segítséget adhat az állatorvosoknak, valamint hallal foglalkozó zoológusoknak is. A könyv használatával felismerhetőek egyes halakat érintő megbetegedések, továbbá fontos információkat tartalmaz a megelőzéssel, a védekezéssel és a gyógykezeléssel kapcsolatban.
Az itt letölthető kiadvány ismerteti a legújabb kutatási eredményeket, amit felhasznál a javasolt gyógykezeléseknél, a megelőzésen alapuló védekezést kiemelve.
Győrffy Balázs, a NAK elnöke így fogalmaz a könyv bevezetőjében:
Magyarországon mintegy 24 ezer hektár a halastavak területe, ezen kívül a halászatilag hasznosított természetes vízterület nagysága nagyjából 140-145 ezer hektár. A hazai tógazdaságok és az intenzív üzemek évente közel 25 ezer tonna halat termelnek, amelyből mintegy 17 ezer tonna az étkezési célú. Ennek jelentős része exportra kerül, a magyar élőhal keresett a nemzetközi piacon. Hazánk a második legnagyobb pontytermelő Európában, illetve az afrikai harcsa termelésével is előkelő helyen szerepel. Kijelenthetjük, hogy a halágazat olyan ágazat, amely teljesítményével, a biológiai környezet megóvásával és gondozásával, vidéki munkahelyek megőrzésével jó befektetés az országnak. Az ágazat jövőjének, sikerének pedig az a kulcsa, hogy milyen mértékű fejlesztések valósulnak meg a következő években.
Ezek nyomán ugyanis várhatóan csökkenni fog a járványvédelmi kockázat, javul a termelésbiztonság, illetve könnyebben teljesíthetőek az EU haltermelésében egyre fokozottabban jelentkező kihívások, mint az antibiotikum-felhasználás és az állatjólét kérdése. Mindezzel Magyarország haltermelésben elfoglalt pozíciója is erősödhet.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a MA-HAL között szoros az együttműködés, amit együttműködési megállapodás aláírásával is megerősítettünk. Eddigi közös munkánkat sikerek övezték, elég csak a VKJ-díjak mérséklésére vagy az áfacsökkentésre gondolnunk. Az ágazattal kapcsolatos kérdésekben – a kiváló szakmai kapcsolatra is építve – hatékonyabban, együtt dolgozhatjuk ki a válaszokat. Talán a legfontosabb az, hogy a termelést korszerű technológiák alkalmazása mellett, biztonságos, tervezhető keretek között, a hatályos állategészségügyi szabályok szigorú betartásával tudják a magyar termelők megvalósítani. Ehhez nyújt támogatást jelen halegészségügyi kiadvány is – írja Győrffy Balázs.
🐟 Ha a hazai állattenyésztési ágazatok által előálított árualap értékéhez viszonyítunk, akkor az étkezési célú haltermelés hozzájárulása már mintegy 1,5 százalék. Amennyiben a halászati ágazat bruttó termelési értékét viszonyítjuk a hazai állattenyésztési ágazatok bruttó kibocsátásához az arány kicsit magasabb, 1,67 százalék volt 2016-ban. A halászatilag hasznosított természetes vízterület mintegy 140 113 hektár és 146 148 hektár között változott 2004 és 2015 között. Az erről származó halfogás évente átlagosan 7250 tonna volt. 2015-ben az összes étkezési célú haltermelés 64 százaléka tógazdaságokból, 36 százaléka természetes vizekből és víztározókból származott, mint horgászzsákmány – írja a kiadvány.
