Tavaly történelmi aszálynak voltunk elszenvedői. Ha azt hisszük, ez egy elszigetelt eset, és mindent folytathatunk ugyanúgy, mint eddig, súlyosan tévedünk. Alapvető szemléletváltozásra, felelős vízgazdálkodásra van szükség – mondta a Pesti Srácok portálnak adott interjújában Nagy István. Az agrárminiszter kiemelte: történelmi időszak előtt áll az ágazat, hiszen lehetősége lesz ledolgozni a hazai feldolgozóipar versenyhátrányát. Köszönhető ez annak is, hogy Magyarország az európai uniós források 20 százaléka mellé 80 százaléknyi önrészt tesz hozzá – fogalmazott.
A Pesti Srácok interjúját szemléztük. Orosz–ukrán háború, szankciós politika, gazdasági recesszió, aszály – csak néhány azon kihívások közül, amelyek a magyar mezőgazdaságot is érintik, és amelyekre megoldást kell találni. A Nagy István agrárminiszterrel készített interjúból többek közt kiderül: a magyar kormány jelentős forrásokkal támogatja meg a következő időszakban az ágazatot, de nem azért, hogy azok “elfüstölődjenek” válságkezelésre, hanem hogy versenyképességben felzárkózhasson az európai uniós szintre.
Az agrárium komoly lehetőséget kapott a megnövekedett forrásoknak köszönhetően. Képes lesz élni ezzel a lehetőséggel a szektor?
Tény, hogy nehéz időszakban vagyunk; a szankciók, az energiaválság, a háború, és az aszály az agráriumban is érezteti hatását. Ha megnézzük a kormány eddigi válságkezelési elveit, mindig a beruházásokat, a munkahelyek védelmét támogattuk, mert ha munka van, akkor van megélhetés, van biztonság, és akkor a válságból ki lehet lábalni. Az agráriumban is ezt valósítjuk meg, amikor olyan döntéseket hozunk, amelyekkel a korszerűsítést, a fejlesztést támogatjuk. Ha ez eredményes lesz, azzal nagyon sok problémát megoldunk. Megoldjuk a munkaerőhiány kérdését, hiszen a precíziós gazdálkodással az automatizációt támogatjuk, akkor munkaerőt tudunk megspórolni. Megoldjuk a versenyképességi problémát is, hiszen a gépesítettség, a fejlettebb technológia alkalmazása mind-mind versenyképesség-javító tényező.
Egyszersmind a generációváltást is elősegítjük, hiszen a fiatalok már ebben az új technológiai közegben mozognak otthonosan. Azt a fontos társadalmi elvárást is teljesíteni tudjuk, hogy egészségesebb élelmiszert állítunk elő kevesebb növényvédőszer-használattal, erőteljesebben érvényesülnek az állatjóléti szempontok, azaz a fenntartható fejlődés felé teszünk újabb lépéseket. A Közös Agrárpolitika stratégiai tervét ezen komplex szempontok szerint állítottuk össze, azzal a céllal, hogy minden befektetett forinttal másfélszeres hasznot tudjon realizálni az ágazat, úgy, hogy mindeközben a környezetvédelmi célok is megvalósíthatóak legyenek.
Nem kell attól tartani, hogy a gazdasági helyzet miatt egyszerűen elégnek ezek a források?
Nem elégetjük ezeket a támogatásokat válságkezelésre és sebgyógyír-kenegetésre, hanem a XXI. századi mezőgazdaság megszületésére fordítjuk a forrásokat. Nagyon megalapozott tervet tudtunk letenni az asztalra, és nagyon gyorsan, egészen pontosan a tizenharmadikként fogadták el a magyar tervet az Európai Unió tagállamait tekintve.
Része volt ebben az uniós szinten is tapasztalható agrárágazati összefogásnak?
Ez egy meglehetősen bonyolult folyamat, amelynek fontos lépése, hogy az Európai Bizottság tett egy szakpolitikai javaslatot és amely kapcsán az uniós tagállamok agrárminisztereinek tanácsa kialakítja a saját kompromisszumos álláspontját. Ez egyik alapja annak, hogy megszülessen egy olyan megállapodás a végén az agrárpolitikáról, amely éppúgy jó a spanyol gazdáknak, mint a franciáknak vagy a magyaroknak. Meg kell jegyeznem, ennek a kompromisszumnak a megfogalmazása – ha úgy tetszik, a tagállamok összefogása – volt még a legkönnyebb feladat ebben a történetben. Az Európai Parlament ugyanolyan jogalkotási jogosítványokkal rendelkezik, mint az uniós szakminiszterek közössége. Velük bizony már olyan tárgyalásokat kellett folytatni, hogy szó szerint fel is kellett állnunk az asztaltól, és azt mondani, a magunk részéről már elmentünk a falig.
Az agrárium idén a történelmi aszály során megtapasztalhatta a kitettséget a környezetnek. A jövőben a vízállásjelentések helyett már azt fogjuk hallgatni, milyen mélyen van kiszáradva a talaj?
Amikor két gazda találkozik, az első kérdésük mindig az: „Hogy vagy?”, a második, hogy „Mennyi eső esett?”. És ezt milliméterre meg tudják mondani, hiszen ez a gazdálkodás alapja. A csapadék határozza meg leginkább a termésmennyiséget és a termelés biztonságát. A tavalyi esztendő sokkoló volt. Ugyan olyan éghajlatunk van, ahol előfordul a szárazság, de tavaly rengeteg csapadék elmaradt, már az azt megelőző ősztől kezdve, és ez csak fokozódott. Történelmi aszálynak voltunk elszenvedői. Nem 10–20 százalékos terméskiesésről beszélhettünk, hanem egyes régiók esetében akár száz százalékosról is. Ha azt hisszük, ez egy elszigetelt eset, és mindent folytathatunk ugyanúgy, mint eddig, súlyosan tévedünk.
Alapvető szemléletváltozásra van szükség, onnan kezdve, milyen talajművelési eljárást alkalmazzunk, milyen magot vessünk, egyáltalán milyen növényt ültessünk. Kell-e erőltetni a kukoricát olyan termőterületen, ahol kockázatos a termesztése? Vagy cseréljük le cirokra, amely sokkal biztonságosabban megterem? Csak az őshonos fafajokban gondolkodhatunk az erdők megújításánál, vagy körül kell nézni a már most szárazabb térségekben jobban alkalmazkodott fajok után kutatva? Új szempontokra van szükség a vízgazdálkodásban, és a vízmegőrzésre kell a hangsúlyt fektetni, azaz el kell tározzuk, hogy a szűkös időben használni tudjuk. Fontos, hogy ne csak egy technológiát tartsunk üdvözítőnek, azaz, ahol az árasztásos gazdálkodás válik be, ott ezt alkalmazzuk, ahol pedig a fokgazdálkodást, ott azt. Van, ahol csatornákon megoldható a víz szállítása, ahol viszont nem, ott ne akarjunk olyan növényt termeszteni, amelynek az öntözés a lételeme. Az éghajlatváltozás összetett probléma, amelyre nekünk is komplex megoldást kell találnunk.
Például eddig olyan területekre, ahol a felszín gyakran állt belvízben, nem lehetett területalapú támogatást igényelni. Azaz a gazdáknak az állt érdekükben, hogy gyorsan elvezessék a vizet. Mivel mostanra létkérdéssé vált a víz megőrzése, az új stratégiai tervben a területalapú támogatásokat ezekre a területekre is kiterjesztettük. A gazda így abban érdekelt, hogy eltűrje ezeket az ingoványos területeket a földjén, mivel így megmarad a talajvíz szintje. Ugyanakkor a vízgazdálkodást is érdemes kettébontani, mert hajlamosak vagyunk csak az öntözésről beszélni, holott ez Magyarországon jelenleg félmillió hektárt érinthet, miközben a maradék 4,5 millió hektárt ugyanúgy érinti az elsivatagosodás veszélye. Ezért ökológiai vízgazdálkodásra van szükség, például a talajszint növelésére, nemcsak gazdasági célú vízgazdálkodásra.
Az Agrárminisztériumnak már vannak kézzelfogható válaszai egy várható aszály kivédésére?
Az elmúlt években is zajlottak öntözéshez kapcsolódó fejlesztések az országban. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt 2–3 évben 15 millió m3-rel nőtt a vízkészletekből az öntözéshez szolgáltatott vízmennyiség. Ugyanilyen fontos annak a közel 44 kilométer csatornaszakasznak a közelmúltbeli mederrendezése és rekonstrukciója, amely szintén a víz termőföldekhez történő eljuttatásában segít. 50 milliárd forint támogatást pályáztak sikerrel öntözésfejlesztési típusú beruházások megvalósítására a termelőink. A nagyobb beruházások közül egyet kiemelnék, az a mezőhegyesi mintagazdaság, ahol 2500 hektáros termőterület helyett 5000 hektáron tudnak most egyszerre öntözni. Ráadásul a technológiai fejlesztés révén ugyanannyi vízmennyiséggel. Van jó néhány tervünk a jövőre nézve is. Például döntést hoztunk arról is, hogy az ideiglenes záportározókat véglegessé kell alakítani. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a válaszok nem csak a mezőgazdaság számára előnyösek, hiszen egy ilyen víztározó komplex hatást vált ki a környezetére is. A vízfelület hűti a környezetet, a párolgás a légköri aszályt és a porszennyeződést csökkenti, az általános életfeltételeket is javítja, tehát nem csak a mezőgazdaság profitál ebből.
A mostani Közös Agrárpolitika stratégiai tervéhez a nemzeti társfinanszírozás mértékét Magyarország Európában egyedüliként a maximális 80 százalékra emeli. Tehát az uniós források 20 százaléka mellé hazánk 80 százaléknyit tesz hozzá?
Igen. A következő lesz az az időszak, amikor le kell dolgozzuk az európai unióban meglévő versenyhátrányunkat. 2027-ig összesen 750 milliárd forintot tervezünk elkölteni az élelmiszeripar fejlesztésére. Ennek kialakítására most erősödött meg kellően a magyar gazdaság. A magyar agrárium 20 millió ember ellátására képes. Mégis teljes erővel exportáljuk terményeinket nyersanyagként szerte a világba, majd kész élelmiszerként vásároljuk vissza. Ennek megálljt kell parancsolni, hiszen már a koronavírus-járvány is megtanított minket arra, mit jelent, ha lezárulnak a határok, és milyen fontos az élelmiszer-szuverenitás. A stratégiai cél ennek a kialakítása, valamint az, hogy a magyar mezőgazdaság nyersanyagaiból minőségi élelmiszert állítsunk elő, mert ez még az exportbevételeinket is megtöbbszörözné.
A Nagy István agrárminiszterrel készített teljes interjút itt lehet elolvasni.
