Európa-szerte vegyes képet mutat az idei méztermelés. A legtöbb országból kétségbeejtő statisztikák érkeztek. A természeti katasztrófák és a klímaváltozás mindenütt megnehezítette a méhészek dolgát.
A megélhetésükért küzdő ágazati szereplőket a kétes eredetű mézek elterjedése is sújtja. A nemzeti méhészeti egyesületek képviselői Németországban találkoztak, hogy megvitassák az ágazat jövőjét.
Az EPBA, az Európai Méhészek Egyesülete Friedrichshafenben ülésezett, hogy értékeljék az idei év kihívásait, amelyek az ágazatot sújtották.
Keserves év
A DBIB (Német Professzionális Méhészek Egyesülete) által szervezett kiállítással és konferenciával egy időben megtartott ülésen a koronavírus-járvány ellenére 8 nemzet méhészeti egyesületének (Ausztria, Németország, Magyarország, Lengyelország, Svédország, Dánia, Franciaország, Észtország) képviselői találkoztak – tudósított a magyarmezogazdasag.hu –, Szlovákia és Görögország pedig jelentést küldött az országukban kialakult helyzetről.
Az ENSZ 2021-es éghajlatváltozási konferenciája alkalmával a klímaváltozás által súlyosan érintett területekről érkező méhészek keserves évről számoltak be.
Franciaország számára a szezon katasztrofális volt, mivel a méztermelés csak az éves átlag mindössze 30%-át érte el. Ugyanakkor néhány ország elégedetten vélekedett az éves átlagáról, még az északi országok egyes részein is. Például Svédország déli részén óriási volt a begyűjtött mézmennyiség, valamint a lengyel méhészek 17-20 000 tonna közötti mennyiséget várnak, ami az előző évhez képest nem is olyan rossz.
Görög tragédia
A görögországi helyzet viszont tragikus. „Az éghajlatváltozás már több mint egy évtizede nehéz terhet ró ránk, és ez minden egyes évvel egyre csak rosszabb lesz. Az elmúlt két évben aszály sújtott bennünket, ami természetesen megviselte az éves termelést, amely az átlagos szezon kevesebb mint 50%-át érte el” – mondta Vaszilisz Ntourasz, a Görög Méhészek Szövetségének tagja.
Az árvizek 2020-ban és 2021-ben több tízezer méhcsaládot pusztítottak el, idén augusztusban pedig az óriási tüzek voltak rendkívül pusztítóak a görög méhészek számára.
Csak Evia szigetén több mint 51 000 hektár, főként fenyőerdő vált hamuvá, több ezer méhcsaláddal, haszonállatokkal és ismeretlen számú vadállattal együtt. Az elveszett méhcsaládok csak a jéghegy csúcsát jelentik. Görögország éves méztermelésének csaknem 35%-át az eviai fenyőerdőkben gyűjtötték, így most azzal kell szembenézniük, hogy évtizedekig 5-10 ezer tonna lesz a fenyőméz-veszteség .
Dél-Németországban is nagyon alacsony eredményekről számoltak be a méhészek. Egyes régiókban etetniük kellett a méheket, hogy életben tartsák őket. Az északi részen a termelés többé-kevésbé a megszokott volt, és kizárólag egy gyógynövényből, a Calluna vulgarisból hordott méz hozta az elvárható eredményt, és ez is csak a Lüneburger Heide nemzeti parkban.
Árak
Észtország esetében a méztermelés átlagon felüli volt, de az árak alacsonyak maradtak. Mario Kalvet, az Észt Méhészek Szövetségének elnöke szerint
a méhészet jövedelmezősége évről évre egyre rosszabb, az infláció mindenütt jelen van, de a méz ára még mindig ugyanannyi, emiatt nagyon nehéz megélni belőle.
Ezzel a kijelentéssel az asztal körül ülő méhészek mindegyike egyetértett.
Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke kifejtette, hogy „ha így folytatjuk, sok méhész fogja feladni ezt a hivatást. Ez az egész ágazatra hatással lesz: a munkahelyekre, a méztermelésre, a beporzási szolgáltatásokra és így tovább. Ráadásul továbbra is hiány van az európai mézből, mivel csak 60%-ban vagyunk önellátók. Annak érdekében, hogy ez változzon, valamit tenni kell. Nagyon elkeserítő, hogy a piac még mindig tele van olyan mézzel, ami nem is igazi méz.”
Az EPBA soha nem fogja abbahagyni a csalások elleni küzdelmet, legyen szó akár mézről, akár méhviaszról!
Eredetmegjelölés
Az európai méhészek megelégelték a világ minden tájáról érkező, átláthatóság nélküli, kevert mézeket! A fogyasztóknak joguk van tudni, hogy honnan származik a mézük.
A méhészek Európa-szerte keményen dolgoznak azon, hogy a legjobb minőségű mézet állítsák elő, emiatt egyáltalán nem elégedettek a piacon kialakult helyzettel.
A nagy tételben értékesítő szakemberek nem akarják, hogy a jó minőségű európai mézük az „EU-s és EU-n kívüli országokból származó keverék méz” címke részévé váljon. Ezt a címkét le kell cserélni egy olyanra, amin fel van tüntetve, hogy a végtermékben felhasznált mézek pontosan melyik országból vagy országokból származnak, és százalékos arányoknak megfelelően sorrendben kell felsorolni ezeket a származási helyeket a mézek feliratán.
Frank Alétru, az európai méhészek szövetségének elnöke elmondta: „már az Európai Parlament un. Erdős-Mézjelentésében is szerepel, hogy teljes átláthatóságot akarunk a származási országot illetően. Néhány európai tagállam, mint Olaszország (2006), Görögország (2015) és Horvátország (2017) már bevezette ezt a kötelezettséget nemzeti jogszabályaiba, Franciaország 2018 óta próbálkozik ezzel…és 2022-ben valósággá válhat, miután megszavazzák a mezőgazdasági termelők díjazásáról szóló új francia törvényt, amely a 4. cikkelyt a méhészeti termékeknek szenteli.”
Európai polgári kezdeményezés
Az európai polgári kezdeményezésnek (ECI), amely a „Mentsük meg a méheket és a gazdákat” címmel született meg, komoly változásokat és sikereket kell hoznia.
A kezdeményezés több mint egymillió aláírást hozott, ami határozottan sikernek számít, de nem tudni egyelőre, hogy mi következik ez után.
