Kinek volt már lehetősége repülőből letekinteni Dél-Spanyolországra, és megcsodálni a műanyagfóliával borított vidéket? Felejthetetlen tájkép. A klímának és az olcsó munkaerőnek köszönhetően Spanyolország Európa zöldségtermesztésének leg-leg-legjévé nőtte ki magát, az Alméria körüli „plasztiktenger” pedig Spanyolországon belül is külön világ.
Az Európai Unió paradicsomtermésének kétharmadát, uborka- és cukkinitermésének pedig egyharmadát Spanyolországban szedik le, nem véletlenül nevezik az országot Európa zöldségeskertjének. A kertészet igen jelentős mértékben járul hozzá a spanyol gazdasághoz, elsősorban a folyamatosan növekvő exportnak köszönhetően. Az országban megtermett gyümölcs és zöldség 60 százalékát külföldre adják el, ami a világ legjelentősebb zöldség- és gyümölcsexportőrévé teszi Spanyolországot.
Összesen 850 ezer hektáron termesztenek zöldséget és gyümölcsöt, e felület egyharmada a két déli tartományban, Andalúziában és Murciában terül el. Andalúzián belül pedig külön világot képvisel a tengerparti fóliasátras szubkultúra a maga több mint 35 ezer hektáros felületével.
Sehol a világon nincs még egy ilyen koncentrált növényházas felület, nem véletlenül nevezik plasztiktengernek (mar de plástico) a helyiek.
Évente 3 millió tonna zöldséget szednek le itt, aminek 80 százalékát exportra szánják. Ha a téli időszakban zöldséget veszünk Európa bármely szupermarketében, az nagy eséllyel az Alméria, illetve El Ejido határában elterülő valamely fóliaházból utazott el hozzánk.
Komoly kihívás ugyanakkor, hogy ez egyben Európa egyik legcsapadékmentesebb térsége is, létkérdés ezért, hogy tudják-e öntözni a zöldségkultúrákat a termesztők. Az öntözővíz többnyire kutakból származik, amelyekből mind többre és többre van szükség a színvonal fenntartásához. Az utóbbi 30 évben tíz százalékkal csökkent a mezőgazdaságilag hasznosítható felület az országban, aminek egyrészt a vízminőség az oka, másrészt pedig a talajerózió, ami szintén igen komoly feladat elé állítja a gazdálkodókat.
Az Európai Bizottság adatai szerint Spanyolországban 9 millió hektárt erősen veszélyeztet az erózió és az elsivatagosodás, további 13 millió hektárt pedig közepes mértékben – mutattak rá a német Gemüse magazinban megjelent elemzés szerzői. Rávilágítottak a zöldségtermesztési szuperlatívuszok másik komoly árnyoldalára is, mégpedig arra, hogy sokszor mindenféle papírok nélkül foglalkoztatják és embertelen körülmények között szállásolják el az észak-afrikai országokból érkező mezőgazdasági munkásokat.
Számos támadás éri a régiót a rengeteg műanyaghulladék és a túlzott növényvédőszer-használat miatt is (igaz, ez utóbbit cáfolandó közös erővel igyekeznek demonstrálni a termesztői szervezetek, hogy milyen rohamosan terjed a biológiai növényvédelem a térségben), a jogosan kritizált részletek mellett azonban van egy kétségtelen, de keveset emlegetett érdeme is a plasztiktengernek.
Az Almériai Egyetem professzora, dr. Pablo Campa közel tíz évvel ezelőtt már publikálta, a hogy a táj szinte egybefüggő műanyagborítása olyan jelentős mértékben tükrözi vissza a napsugarakat, hogy a globális felmelegedé hatása az érintett térségben nemhogy nem érződik, de egyenesen csökken az éves átlaghőmérséklet, tízévente 0,3°C-kal. (Miközben a kontrollként kiválasztott három nem túl távoli, de az almériai fóliafelülettel már nem befolyásolt mérőállomáson tízévente 0,4°C-os növekedést mutattak ki) Meghatározó részlet, hogy a térségben évi mintegy 330 felhőmentes nappal lehet számolni – ha ez nem így lenne, akkor hiába vernék vissza a sugarakat a fóliasátrak, azok a felhőkről „visszapattanva” újra a földfelszínt melegítenék.
Forrás és fotók: magyarmezogazdasag.hu
