Kifejezetten sokoldalú növény a páponya. Értékes termése tele van vitaminokkal, ősszel pedig sokféleképpen felhasználható dekorációs kellékként. A burgonyafélék családjába tartozó növény számos elnevezése ismert, ilyen a japán lampionvirág, a piros zsidócseresznye, a fizálisz, a piros papmonya, az alkekengi, a muharc, a hólyagcseresznye, a korallcseresznye, a kláriscseresznye, a kőrontófű, a Vénusz köldöke, az ördöglámpás és a lampionvirág is.
Az Agrároldal írta meg, hogy a páponya (Physalis alkekengi) a burgonyafélék családjába tartozik. A Physalis nemzetségnek mintegy 30 faja ismert, de fagytűrőképessége miatt közülük egyedül ez az egy él meg a Kárpát-medencében is. A páponya eredetileg Ázsia nyugati részén, valamint Közép- és Dél-Európa országaiban honos. Magyarországon leginkább a Mátrában lehet vele találkozni. Az évelő, elágazó szárú növény magassága 50-60 centiméter. A termése egy cseresznye nagyságú gömbölyű bogyó, amit az éréskor vele növekedő, barnásra színeződő csésze rejt. Csészéje feltűnő, jellegzetes, felfúvódott, skarlátpiros, a belsejében található bogyó piros és fényes.
Vízhajtó és vesetisztító hatású
Mivel a gyümölcs és a burok is enyhén mérgező, vizelethajtásra használták az arab és a spanyol gyógyászatban (bacca alkekengi vagy bacca halicacabi néven). Gyümölcse kis mennyiségben fogyasztva vesetisztító. Túl sokat fogyasztva belőle erős izzadást és hasmenést is okozhat. A páponya szerepe a Kárpát-medencében leginkább dísznövényként érvényesül. Emiatt termesztik, és ennek következtében többfelé is elvadult. Száraz erdőkben, cserjésekben, néha nitrogéndús ligetekben is előfordul. Ősszel szedhető terméséből különleges dísz készíthető. A termése szeptember és november között szedhető.
Erre jó a páponya
A páponya éretlen termése mérgező, szedni csak a burok szalmasárga állapotában szabad, a burokban található bogyónak pedig narancssárgának kell lennie! A burokban a már érett termés fogyasztható, bár az íze elég keserű. Azonban jelentős C-vitamin forrás. Kétszer annyit tartalmaz, mint a citrom. A szárítás és feldolgozás során a C-vitamin tartalma és egyéb aktív hatóanyagai is csökkennek. Gyógynövényként is alkalmazzák, a hatóanyagai a triterpén-laktonok, szerves savak, gyanta és a pektin. Vizelethajtás mellett alkalmazták régebben májbetegség, köszvény, illetve reuma kezelésére is. A teljes cikket itt lehet elolvasni.
