Egyre gyakrabban és egyre súlyosabb károkat okoz a háziállat és vadállományban az aranysakál. Megtámadja a baromfiak mellett a juh és szarvasmarha állományokat is. A borjakat előszeretettel és rendszeresen vadássza, de több panaszt és bejegyzést érkezett teheneket is megölő falkákról. A vadak közül az apóvadakat és a nagyvadak gidáit, borjait rendszeresen és sikeresen elejti. A rókánál sikeresebben szaporodik családszerkezete következtében, illetve az igen széles táplálékspektruma, gyorsasága és intelligenciája miatt rendkívül jól alkalmazkodik – írta Dr. Heltai Miklósra hivatkozva az Agrofil-SZMI Kft. weboldala.
A cikkükben megírták, hogy Baranya, Somogy és Zala megyékben rendszeresen okoz problémát az állattartóknak és valószínűleg a vadállományban is. Ezenkívül az ország minden régiójában észlelték – idézték Dr. Heltai Miklós megállapításait.
A faj eredetileg Ázsiából terjedt Európa irányába, tulajdonképpen a középkorban is élt itt Magyarországon populációja. 1942-ben kipusztultnak nyilvánították hazánkban és a Balkánról is eltűnt. Előbb Bulgáriában jelent meg az 1970-es évek végén, európai felszaporodása a 20. század vége óta töretlen – írták.
Nagyon jól alkalmazkodott a száraz élőhelyekhez. Sikeres felszaporodásának kulcsa a rendkívül jó – a táplálkozásban is megmutatkozó – alkalmazkodóképessége – hivatkoztak Dr. Lanszki József válaszára.
Korábban mi is írtunk arról, hogy
Visszaözönlött az aranysakál Magyarországra, 15 ezernél is többet lőttek ki belőle.
Az őshonos aranysakál hosszú évszázadok óta alacsony létszámban, és sokszor alkalmi módon jelen lévő ragadozó volt Magyarországon. Az utóbbi évekre jellemző gyors elterjedésük miatt az állattartók és vadgazdálkodók részéről egyre gyakrabban hallani panaszos hangokat. Mit kell tudni erről a titokzatos fajról? Az országos és nemzetközi vonatkozásban is elismert sakálszakértő, Dr. Heltai Miklós, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének vezetője válaszolt.
A kezdetben a vizes élőhelyekhez kötődő ragadozó valószínűleg Ázsia felől érkezett a kontinensre. Enne ideje bizonytalan, mind hazánkban, mind a Balkánon nagyon kevés a történelmi bizonyíték erre. A kutyafélék családjába tartozó faj a 19. és 20. század folyamán az élőhelyek átalakulása – elsősorban a vizes élőhelyek arányának jelentős csökkenése -, valamint az üldözésük miatt a Balkán jelentős részéről eltűnt. Hazánkban 1942-t tartják a kipusztulás dátumának.
Megváltozott a trend, elterjedt az aranysakál
A trendfordulót az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején tapasztalták Bulgáriában, ahol az ott megmaradt állomány hirtelen növekedni kezdett. Ez elsősorban az állattenyésztésben okozott gondot. Ebben az időszakban Magyarországon és Kelet-Németországban is észleltek fiatal kan egyedeket, ám szaporodó állományokról ekkor még nem beszélhettünk. Idehaza az 1990-es évek elején telepedett meg újra a Dráva-síkon, Somogy és Baranya megyét érintve. Az azóta tartó terjedési és állománynövekedési folyamat a gyakorlatban biológiai inváziónak tekinthető. Így ma már nincs olyan nagyobb térsége az országnak, ahol ne lenne bizonyíthatóan jelen – írta a sakálszakértő.
A sakál nem csak Magyarországon, hanem Európa-szerte is terjed. A balti államokban, Lengyelországban, Németországban, Ausztriában, Olaszországban is vannak állományok, illetve voltak már megfigyelések Franciaországban, Svájcban, a Benelux államokban, Dániában, sőt, Norvégiában is.
Invazív vagy inváziós faj?
Dr. Lanszki József és Dr. Heltai Miklós egymástól függetlenül, az 1990-es évek elejétől kezdtek el foglalkozik a fajjal, majd 1997-től kezdve ezt a munkát közösen folytatták és végzik ma is. A MATE professzorai és munkatársaik
egy monitoringprogram részeként az állomány nyomon követését, táplálkozási szokásainak megismerését, a genetikai háttér feltárását, a gyors állománynövekedés okainak feltárását tűzték ki célul. Az elmúlt évtizedekben végzett munkájuknak köszönhetően ma már gazdag ismeretanyag áll rendelkezésre a ragadozóról.
A növekedés hazai megfigyelései
A 2000-es évek elején az aranysakálnál egy rendkívül gyors és egy nagyon erőteljes állománynövekedés volt megfigyelhető. Heltai Miklós és kollégái 2003-ban írták le először a biológiai inváziót, azaz a tömeges elszaporodást a faj kapcsán. A tudományos definíció szerint nem tekinthető invazív fajnak a sakál, mert nem idegen honos, és nem emberi segítséggel került vissza a hazai élőhelyekre. A sakál természetes úton, eredeti elterjedési területére érkezett vissza. A hirtelen, nagyon gyors és erőteljes állománynövekedés azóta is folyamatosan tapasztalható. Becsült létszámuk folyamatosan nő, de exponenciálisan növekszik a terítéke is.Az Országos Vadgazdálkodási Adattárban (www.ova.info.hu) közzétett adatok szerint 2020-ban 12.126, 2021-ben 15.356 aranysakál került terítékre. A lelövését elsősorban Baranya, Bács-Kiskun és Somogy megyékből jelentették – írtuk 2022.05.25-én a témában.
